SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK
SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr, és tisztelettel kérem elnézését, és köszönöm szépen a türelmét. Mai nap napirend előtt szerettem volna felvezetni azt, amiről a következő időszakban többet szeretnék beszélni, és ez nyilvánvalóan az a jövő, ami most Magyarország előtt áll a jelenlegi rendszerben.
Legelsőként is arról szerettem volna beszélni, és elnézést, hogy először a saját szakterületemet hozom ide, hogy a környezetbiztonság kérdése és az egészséges környezethez való, Alaptörvényben biztosított állampolgári alapjog biztosítása hogyan valósul meg ma Magyarországon.
Mindennapi gyakorlati feladatokat ellátva, mindennapi munkát végezve a bizottságban, bizony nap mint nap kerülünk olyan helyzetbe, hogy szembesülnünk kell azzal, hogy a magyar kormány alapvetően nem tesz eleget azon kötelezettségének, hogy biztosítsa ezt az alapvető jogot.
Említhetném a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér esetét, ahol gyakorlatilag évek óta panaszkodik a lakosság arra, hogy a zajterhelés olyan mértékű, ami az egészséges életet nem tudja biztosítani, a rákoshegyiek, a zuglóiak, az üllőiek, a vecsésiek ebben az érintettek, és a magyar hatóság nem tesz semmit.
A szombathelyi Falco faforgácslap-előállító cég esete nagyon-nagyon tipikus történet. A helyi lakosok szerint elviselhetetlen a zaj- és légszennyezés, az önkormányzat és a környezetvédelmi hatóságok mégis sok éve már csak egymás között tologatják a feladatokat és az aktákat, de gyakorlatilag az érintett cégnek mindent lehet, és az egészségügyi következményeket már a tisztiorvosi jelentések is bizonyítják, mégsem történik érdemi lépés.
(19.20)
A Fidesz-kormány a korábban külföldi tulajdonúvá vált cégnek az előzőekben több milliárdos uniós és állami támogatást adott, és ez az uniós támogatás most úgy hasznosul, hogy hogyan tudja tönkretenni az ott élők életkörülményeit, és hogyan lehetetleníti el ott a gyermek- és a családnevelés vagy a család jövője kialakításának a kérdését.
A csepeli Metrans kérdése tipikusan egy másik ilyen zászlóshajóügy, ami gyakorlatilag megjelenhet. Szijjártó Péter miniszter úr tavaly sikerként jelentette be, hogy személyes tárgyalásai nyomán a német Metrans cég logisztikai és raktározási terminált épít Csepelen. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a beruházóknak egy újabb, a katasztrófavédelmi hatósághoz időközben benyújtott kérelméből derült ki, hogy a tevékenységüket, konténerek különböző közlekedési eszközökre történő átrakását mindenféle veszélyes anyagot tartalmazó konténerekre is ki akarják terjeszteni. Ez csak egy mellékes szál lett a cég tevékenységében, ugyanakkor gyakorlatilag Csepel és a főváros lakosságát kényszerhelyzetbe hozták, és nem tudnak mit tenni, ott gyakorlatilag egy méregraktár, átmeneti méregraktár és egy méregrakodó jön létre.
Százhalombatta és Kaposvár esetében a Csányi Sándor OTP-elnökhöz kötődő Homatech Recycling Zrt. gumihulladék-feldolgozó üzemet akart létesíteni. Gyakorlatilag úgy kapta meg a zöld utat és a kiemelt kormányzati beruházást, hogy teljes mértékben mindenben, minden környezetvédelmi szempont ellentétes volt, és több helyről el lett már küldve ez a fejlesztés, hiszen senki nem akarta ezt a gumiégető üzemet. Ez a történet teljesen véletlenül pozitív esetben zajlott, de ez sem azért, mert a kormányzat ellátta volna a feladatát, hanem azért, mert egy sikeres helyi népszavazási kezdeményezés lett, és a kutatások egyértelműen alátámasztották az olyan magas mértékű elutasítottságot, hogy gyakorlatilag a helyi önkormányzat visszakozott.
A jászberényi Jász-Plasztik Kft. esete is nagyon-nagyon érdekes, hasonló dilemmák fogalmazódtak meg ott a felső küszöbértékű veszélyes anyagokat forgalmazó üzemének engedélyezésével kapcsolatban, de ez nem jelentett problémát, ez nem kivétel, hiszen gyakorlatilag a nagyratörő, bár értelmetlen tervek tűzön-vízen való keresztülvitele nagyon-nagyon jellemzi ezt a tevékenységet, és ha jó kormányzati kapcsolatok vannak, mint ott az egyik kedvenc képviselőm, a Jászság büszke képviselője, Pócs képviselő úr ezt megteszi a Jász-Plasztiknak, így sokkal könnyebb ezeket az alapvetően veszélyeztető projekteket végigvinni.
Ha már a fővárosra térünk át, akkor a Városliget-projekt egy olyan súlyos ügy, ami gyakorlatilag az élhetőségét veszélyezteti a fővárosnak. De itt van még mindig az Illatos út ügy, amely addig haladt, ameddig kapott valamilyen közfigyelmet, és a média központjában volt, azóta pedig gyakorlatilag érdemi lépés nem történt; de most az elmúlt hetekben már Kiskunhalas térségében derült nyilvánosságra, hogy veszélyes hulladékot tároló telephelye is hasonló. A megkésett kármentesítés életben, értékben, időben és pénzben is sokkal többe kerül, de mégsem történik ez ügyben lépés.
Hosszan lehetne sorolni azokat az ügyeket, a Római-parttól Villánykövesdig, a balatonfenyvesi jachtkikötőtől Budakesziig, ahol a természeti értékek károsításával történnek meg a mindennapi fejlesztések (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és mindezt semmilyen kormányzati intézkedés nem gátolja, ezzel a magyar emberek jövőjét kockáztatva.
Erre kívántam felhívni felszólalásomban a figyelmet. Köszönöm türelmüket, és köszönöm a megszólalás lehetőségét.
