GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az emberek képviselete nagyon fontos, de hozzátehetjük rögtön, nagyon nem egyszerű dolog. Tapasztaljuk ezt mi is a politika színpadán, de főleg és legkiváltképp, azt hiszem, azok az érdekképviselők tapasztalják mindezt, akik a mindennapokban küzdenek meg az emberek jólétéért.
Ma Magyarországon - nyugodt lelkülettel mondhatom - még inkább nem egyszerű vagy még inkább nehéz érdekképviseletet gyakorolni. Tett erről a Fidesz. Tett erről az elmúlt hat esztendőben, hiszen szült egy olyan munkatörvénykönyvet 2012. január 1-jével foganatosulva, amely gyakorlatilag a munkavállalók kiszolgáltatottságát megalapozta és megerősítette, amely az érdekképviselők védettségét minimalizálta, és olyan helyzetet teremtett, ahol kézzelfogható hátrányokat szenvednek el az emberek. Mindegy, hogy miről beszélünk, pótlékok csökkentéséről vagy megszüntetéséről, kollektív szerződések keretei között például azon állami többségi tulajdonos cégeknél, ahol ez a helyzet fennáll; az alapvető törvénytől, a munka törvénykönyvétől pozitív értelemben való eltérés lehetőségének a megkurtításáról, vagy épp a leghátrányosabb helyzetű foglalkoztatottaknak a még hátrányosabb helyzetbe való hozataláról; a közfoglalkoztatottaknak a 47 ezer forintos bérezéséről, a szolgálati idejüknek a be nem számítási lehetőségéről a szabadság megállapításakor, vagy épp a gyermekek számának számba nem vételéről akár a szabadságok megállapításánál.
Ez a világ az, ami ma elénk tárulkozik, úgyhogy ma, aki szerepet vállal az érdekképviselet tekintetében, mondtam, igen nehéz feladatra vállalkozik, és nemcsak azért, mert a bérekért kell küzdenie, nemcsak azért, mert a foglalkoztatás növekedéséért - és nem statisztikai alapon, hanem a valóságban - kell küzdenie vagy éppen a jobb munkakörülményekért, hanem a kiszolgáltatottság elkerüléséért is küzdenie kell. A Fidesz falhoz nyomta az embereket, az emberek messze döntő többségét, de a szakszervezeti vezetőket is. Korlátok közé szorított sokakat az új sztrájktörvénnyel, és mondhatnánk még ezernyi példát. De a munkaadókat is kizsigereli. Nekik egyetlenegy lehetőséggel ad többet, azzal, hogy a munkavállalóikról még eggyel - ha van módjuk és lehetőségük - több bőrt húzzanak le.
Ezen körülmények között tehát, ahol nem könnyű szakszervezeti vezetőként szerepet vállalni és az emberek érdekében cselekedni, nyilván egyre kevesebben törekednek erre az szerepre, ezért is fontosnak tartom megemlékezni itt a Parlament falai között is Pataky Péter munkásságáról, aki nem olyan régen elhunyt, amit csak szomorúsággal tudunk nyugtázni, megmásíthatatlan tényről van ugyanis szó. 65 évet élt, elragadta a halál. Elhunyt az MSZOSZ és a MaSZSZ korábbi elnöke. 40 év a szakszervezeti szférában; Fővárosi Művelődési Házban, szakszervezeti művelődési házban kezdte munkásságát, majd 1992 és 2004 közt az Érdekvédelmi Tanácsadó Szolgálat, az ÉTOSZ keretei között dolgozott. 2004-2006 között az MSZOSZ alelnökeként, majd 2006 után elnökeként tevékenykedett hosszú időn keresztül. Az utolsó években, ’13 és ’15 között pedig a MaSZSZ, a Magyar Szakszervezeti Szövetség elnöke volt.
Pataky Péter integráló személyiség… - integráló személyiség volt, sajnos így kell mondanom. Gondolkodása középpontjában mindig a dolgozó ember állt. Konstruktivitással, és ha kellett, akkor a konfliktusok vállalásával dolgozott az emberekért. Szakszerű volt, nem legyőzni akart, hanem sokkal inkább meggyőzni. Volt bátorsága bírálni a kormányt vagy épp a kormányokat. Mert jobbat akart, egész életében jobbat akart, s másoknak, azoknak, akik tesznek önmagukért, s dolgoznak.
Őszinte részvéttel és mély megrendüléssel búcsúzunk a magyar szakszervezeti mozgalom egyik meghatározó személyiségétől. Nyugodj békében, Péter!
Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)
