DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS
DR. ARADSZKI ANDRÁS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. (Korózs Lajos: Íme, az ember!) Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tegnap egy olyan esemény tanúi lehettünk Magyarországon, amely nem csupán a demokrácia és minden igazi demokrata ünnepe volt, hiszen közvetlenül mondhattunk véleményt egy mindnyájunkat és a jövő generációkat alapvetően befolyásoló veszéllyel kapcsolatban, hanem egy alapvetően kereszténydemokrata gondolat megtestesülése is. Hiszen a kereszténység nem csupán a szolidaritás fontosságát hangsúlyozza, amikor a szeretet parancsára építve erkölcsi kötelességként írja elő a rászorulókon való segítség megadását. Emellett ugyanilyen fontosságú és szintén a szeretetből fakadó és közösségeket, nemzeteket elismerő, őket megbecsülő és méltóságukat figyelembe vevő magatartás és elv a szubszidiaritás elve is. A kettő együtt jár. Nem lehet őket elválasztani, ahogyan a szocialisták, a liberálisok, a szélső- és baloldaliak (sic!) ezt teszik, miközben álságosan a keresztény értékekre hivatkoznak velünk szemben. (Apáti István: Szélső- és baloldal!)
A szubszidiaritás elve kimondja, hogy azokat az ügyeket és problémákat, amelyeket helyben el lehet intézni és meg lehet oldani, nem szabad kivonni a helyi hatáskörből. Abban az esetben, ha ez nem működik, akkor és csak akkor van létjogosultsága a szolidaritás gyakorlásának.
Kérem, engedjék meg, hogy itt hivatkozzam a katolikus egyház tanítására, konkrétan Ferenc pápa azon beszédére, amit 2014. november 25-én mondott az Európai Parlamentben: „Az Európai Parlament mottója az egység a sokféleségben. Az egység azonban nem a politika, a gazdaság, a kultúra vagy a gondolkodás uniformizálását jelenti. Minden valódi egység a különféle alkotórészek gazdagságából tevődik össze.
Ahogy a családban, úgy az Európai Unióban is el kell fogadni egymás hagyományait, történelmét és gyökereit, meg kell szabadulni a manipulálástól és a fóbiáktól. Az emberi személyt kell középpontba helyezni; hagyni, hogy az egyének és a népek szabadon és kreatívan kifejezzék önmagukat, mindezt a szolidaritás és a szubszidiaritás jegyében. Az európai népek demokráciájának életben tartása ma kihívás elé állít mindenkit. Nem szabad engedni a multinacionális érdekeknek, amelyek meggyengítik a demokráciát, és azt olyan uniformizáló pénzügyi hatalmi rendszerekké alakítják át, amelyek hátterében rejlő erőket szolgálnak. El kell kerülni a globalizáló eszméket, amelyek felhígítják a valóságot.”
A szubszidiaritás elve szerint tehát a magyaroknak joguk van úgy dönteni, hogy megvédik önmagukat és nem mellesleg a manapság kollektív öngyilkosságra hajlamos brüsszeli vezetést; továbbá eldöntsék, mit kezdenek hagyományaikkal, kultúrájukkal, hitükkel, és milyenfajta népcsoportokat kívánnak beengedni hazájukba. Ebben az elköteleződésben támogat bennünket Ferenc pápa is, aki két éve így fogalmazott: „Európában általános fáradtság és elöregedettség érzékelhető: a nagymama-Európa többé már nem termékeny és nem élénk. A nagy eszmék, amelyek Európát megihlették, látszólag elveszítették vonzerejüket, helyükbe az intézmények bürokratikus ügyintézése lépett.”
(12.30)
Mindennek a felelős olvasata rávilágít a szocialisták, a liberálisok és a szélső- és baloldaliaknak (sic!), valamint a médialakájaik hazug és álszent hivatkozásaira, amikben ki kívánnak minket oktatni a kereszténységből. Nem idézik a szentatya azon megnyilatkozásait, amelyek a kereszténység lényegére mutatnak rá, és ezzel szándékosan félrevezetik, manipulálják híveiket, közönségüket.
Ám nem várhatunk mást azoktól, akiknek a gyökereik és a csupán másfél százados múltjuk tele van keresztényellenességgel, szabadkőművességgel, ateizmussal és nihilizmussal. Egységes, globális vezetésben gondolkodnak, diktatórikus rendszerekben, és számukra mindegy, hogy a Szovjet- vagy az Európai Unió dirigálja őket. Moszkva vagy Brüsszel számukra egyre megy, csak legyen honnan fogadni a parancsokat, amelyeket a politikai hazaárulás, demagógia, populizmus primitív eszközeivel igyekeznek teljesíteni.
Elhiszem, hogy fáj nekik a tegnapi szubszidiáris népszavazás elsöprő eredménye, amely szerint az a vélemény került többségbe, hogy Magyarország maga döntsön arról, hogy kiket, mikor és hogyan fogad be. Bizonyosan az is kellemetlen, hogy Magyarországot az önrendelkezés és a szuverenitás visszaszerzésének útján egyre többen fogják követni Európában, azok a nemzetek, amelyekben még ott van a vis vitalis, az életerő és az egészséges (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) önvédelmi reflex.
Kérem ezért, figyeljenek arra, amit a demokrácia adott tegnap Magyarországnak a 3 millió 200 ezer ember (Az elnök újból csenget.) nem szavazatával. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)
