SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY
SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Igazából, amikor államtitkár urat hallgatom, akkor nem is értem, hogy miért ülünk itt, hiszen államtitkár úr elmondja, hogy minden jó, minden nagyon rendben van, minden normálisan működik, és azokról a garanciális elemekről beszél, azokról az új garanciális elemekről, amik bekerültek az egész rendszerbe. Ja, nem, ezek azok a garanciális elemek, amiknek akkor is működniük kellett volna, amikor ezek a tragikus események megtörténtek. Ugye? - ha jól értelmezem.
Horváth László felszólalásával kapcsolatban: képviselő úr, abszolút egyetértek a szándékkal és a céllal. Én sem tudom megérteni, és nem is hiszem egyébként, nem is merem azt gondolni, hogy lenne akár itt az Országgyűlésben vagy akár csak a társadalom bármely részében olyan ember, akit ne rázna meg, amikor ilyen tragédiákról hall, amikor ilyen tragédiákkal szembesülhet. Tehát még egyszer mondom, a szándékkal is és a céllal is abszolút, maximálisan egyetértek.
Azzal már viszont van vitám, hogy ez a változtatás eredményes és hatékony lesz-e, tehát hogy megfelelő-e ennyit változtatni, hiszen a jelenlegi javaslata véleményem szerint nem jelent megfelelő garanciákat a probléma megoldására. De tény egyébként, hogy ha megfelelően kihasználjuk a lehetőséget, akkor ez a javaslat is javíthat a jelenlegi állapotokon. Tehát mindenképpen időszerű és fontos is, hogy erről beszéljünk a Ház előtt.
A gyermekvédelem ügye nemzetünk megmaradása és az ország jövője szempontjából kulcsfontosságú stratégiai kérdés. A téma jelentősége miatt minden szabályozási kérdésben meghozandó döntéssel kapcsolatosan fokozott körültekintéssel és alapos megfontolással kell eljárnunk.
A közelmúltban több tragikus eset is napvilágra került a sajtóban, ahol gyermekek egészsége került veszélybe, illetve a nem megfelelő szülői bánásmód miatt gyermekek veszítették életüket. Ezen ügyekben természetesen a gyermekek szüleit terheli az elsődleges felelősség, a felelősségre vonásuk nem maradt el egyetlen esetben sem. Nem mehetünk el azonban szótlanul az állam által fenntartott, éppen az ilyen helyzetek kiszűrésével, a veszélyhelyzetek elkerülésével és a tragédiák megelőzésével megbízott intézmények felelőssége mellett. Mennyire működnek a garanciák, államtitkár úr?
Vizsgálnunk kell, hogy a tragikus esetek vajon kiszűrhetőek lettek volna-e a jelenlegitől eltérő intézményi gyakorlat mellett, illetőleg vizsgálnunk kell azt is, hogy az az intézményi gyakorlat, ami nem volt képes észlelni a veszélyt és megfelelő időben és módon reagálni, vajon az intézmények alkalmatlansága miatt vagy a szabályozás alkalmatlansága miatt állt elő.
A szabályozás, annak is a legfelsőbb szintje, a törvényi szabályozás az Országgyűlés feladata. A végrehajtással kapcsolatos operatív szabályozás a mindenkori kormány feladata, amit a felelős szaktárcán keresztül lát el. A végrehajtás irányítása, a törvényben deklarált célok eléréséhez szükséges intézményi, személyi és tárgyi feltételek biztosítása szintén a mindenkori kormány feladata, amely feladatát az általa irányított és felügyelt intézmények hálózatán keresztül látja el. Mielőtt tehát a szabályozáshoz nyúlnánk, és azt akár csak a legkisebb részben is megváltoztatnánk, pontosan tisztában kell lennünk azzal, hogy a meglévő szabályozás biztosítja-e a végrehajtó intézményrendszert és az abban dolgozók számára a működésük megfelelő kereteit.
Azt elvárni bármilyen intézményrendszertől vagy szabályozási környezettől, hogy teljes egészében kizárja a tragikus esetek bekövetkezésének valószínűségét, utópisztikus elképzelés. Ezért a szabályozás ilyen irányú módosítási törekvései nem célra-veze-tő-ek. Azt azonban elvárhatjuk a szabályozási környezettől, hogy a célok eléréséhez szükséges eszközöket biztosítsa azok számára, akik a végrehajtási intézményrendszerben dolgoznak.
A törvényi szabályozással szembeni követelmények alapján lássuk az előttünk fekvő törvényjavaslatot részletesen! Az 1. § gyakorlatilag egy olyan új szabályt vezet be, ami szerint az ágazati miniszter a tárcája honlapján egy utasítást tesz közzé, ami meghatározza a gyermekvédelmi jelzőrendszer működésének és működtetésének szakmai-módszertani alapjait; így szerepel.
(12.10)
Kérdésként merül fel bennem, hogy egy ilyen szakmai-módszertani útmutató kiadásához miért kell az ágazatért felelős miniszternek törvényi felhatalmazás. Nem az lenne a feladata, hogy a felügyelete és a szakmai irányítása alá tartozó intézmények és az abban dolgozók számára ilyet megalkosson saját magától, segítve a feladatellátást? Mit csinált eddig az ágazatért felelős miniszter ezen a területen, ha ilyen útmutató nem létezik? Hogyan irányította eddig a törvényben rögzített feladatok ellátását, ha ilyen útmutató nem került fel a honlapra? A módosítási javaslat kiegészíti a meglévő törvényszöveget egy új bekezdéssel, a kiegészítésre kerülő törvényszöveg azonban a mai napon is tartalmazza az érintett szervek együttműködési kötelezettségét. A kiegészítés nem határoz meg új feladatot, nem támaszt új követelményt az intézményekkel szemben.
A törvénymódosító javaslat nem fogja kijavítani az intézmények együttműködését. A kiegészítés csak arra lesz jó, hogy a valamikor a jövőben kiadásra kerülő miniszteri tájékoztató által meghatározott formájú, az intézmények egymás közötti együttműködését igazolni hivatott dokumentumok megléte esetén utólag igazolható legyen, hogy minden eljáró intézmény mindent megtett, a papírok rendben vannak, a történtekért a felelősség az intézményt nem terheli. De nem ez lenne a cél! Tehát nem az lenne a cél, hogy ha megtörténik egy tragédia, akkor mindenki tudja mosni a kezeit!
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez egy olyan bürokratikus válasz a problémára, ami megkeseríti majd az eljáró intézményekben dolgozók életét, elvonja a figyelmüket a tényleges feladataikról. Ha a kormányzat által oly sűrűn hangoztatott bürokráciacsökkentésre gondolunk, akkor végképp rendszeridegen a törvényjavaslatban foglalt kiegészítés.
A jelenleg hatályos törvényszöveg alapján a gyermekvédelmi rendszerhez kapcsolódó feladatok ellátásában a törvény 16. § (1) bekezdésében nevesített módon összesen 13 szerv, illetve intézmény vesz részt, akik közül mindegyik együttműködni köteles mindegyik másikkal. Ez ma is érvényes. A hatékony intézményi együttműködés lenne a cél. Kérdés az, hogy van-e hatékony intézményi együttműködés akár van a minisztériumi honlapon közzétett útmutató, akár nincs. Az együttműködés nem attól lesz hatékony a 13 különböző intézményi szereplő között, hogy a miniszter honlapján közzétételre kerül egy útmutató. Nem! Attól lesz hatékony, ha valóban normálisan és hatékonyan együtt tudnak működni ezek az intézmények, mint ahogy egyébként - képviselőtársam elmondta - Ózdon például normálisan és hatékonyan, mindenféle útmutató nélkül együtt tudnak működni azok az intézmények, amelyek ezen a területen kell hogy együtt dolgozzanak, még akkor is, ha van olyan képviselő a Fideszben, aki ezt megkérdőjelezi.
Az intézményi együttműködés hatékonyságának növelése operatív irányítási és szervezési feladat, ami nem az Országgyűlés hatásköre, hanem a kormányé. Az Országgyűlésnek az a feladata, hogy ellenőrizze a kormányt, számon kérje annak működését.
Hasonló a probléma a törvényjavaslat 130/A. § új (3) bekezdésével. A kiegészítés a gyermeket súlyosan veszélyeztető körülménynek tekinti azt az esetet, amikor a szülő vagy a gondozó megtagadja az együttműködést az egészségügyi vagy a bölcsődei szolgáltatóval, vagy a köznevelési intézménnyel. Ebben az esetben a hatóságnak van eljárásindítási kötelezettsége. Azt csak feltételezhetjük, hogy a hatóság az együttműködés megtagadásának tényéről az érintett intézmény jelzéséből szerez tudomást, de az, hogy az együttműködés megtagadása pontosan kinek a számára mit is jelent, még csak nem is sejthető.
A jelenleg hatályos törvényszöveg, tehát a 130/A. § (1) bekezdésének szövege alapján jelenleg is mód van arra, hogy az együtt nem működő szülő, gondozó esetén az együttműködés hiányát észlelő intézmény jelzéssel éljen a hatóság felé, aki a szükséges lépéseket megteheti, nem indokolt tehát a törvényszöveg további bővítése. Eddig is megvolt erre a lehetőség, eddig is alkalmazni kellett volna folyamatosan azokkal a garanciákkal, amiket államtitkár úr itt fölsorolt, azokkal a garanciális dolgokkal együtt.
Összefoglalva megállapítható az előttünk fekvő törvényjavaslatról, hogy ékes példája az alkalmatlan Fidesz-kormányzásnak és -irányításnak. A sajtó által felkapott, valóban tragikus, egyedi esetekre reagálva igyekszik a cselekvés látszatát fenntartani azzal, hogy törvénymódosítást eszközöl ahelyett, hogy a problémás ügyet alaposan feltárva, objektíven, a jobbítás szándékával igyekezzen megoldásra jutni, és a hasonló eseteket lehetőleg megelőzni. Az Országgyűlés elé hozza a végrehajtói intézményrendszer operatív problémáit ahelyett, hogy az intézmények és a szervek együttműködését tenné minél hatékonyabbá, az intézményrendszerben dolgozókat pedig képezné, megbecsülné, az eredményes munkát jutalmazná, illetve az esetlegesen mulasztókkal szemben levonná a megfelelő személyi és szervezeti konzekvenciákat.
Tehát az én véleményem szerint - és még egyszer mondom, ne értsék félre, abszolút egyetértek az előterjesztőkkel, sőt meg is köszönöm nekik, hogy benyújtják a Ház elé, és egyáltalán beszélhetünk erről az egészről itt a Ház előtt, és kifejezzük azt az akaratunkat, hogy változtatni kell a jelenlegi intézményi rendszeren, de - nem az intézményi rendszeren kellene elsődlegesen változtatni, hanem azon a hatékonyságon, ahogy ez a rendszer működik jelen pillanatban. Ennek pedig a felelőse a magyar kormány. Ennek a felelőse az a miniszter, aki eddig is úgy végezte a dolgát, ahogy végezte, az ő munkavégzése eredményeképpen az ő területén ilyen súlyos tragédiák történhetnek.
Ezen kellene változtatnunk, és ha ezen változtatunk, akkor remélem, hogy gyermekek életét óvhatjuk meg az elkövetkezendő időszakban. Ez legyen a cél önök előtt, ne az, hogy mossák kezeiket! Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
