HARANGOZÓ ISTVÁN GÁBOR
HARANGOZÓ ISTVÁN GÁBOR
HARANGOZÓ ISTVÁN GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A bizottsági vitában is és később a miniszteri meghallgatáson is ezzel kapcsolatban a vita tovább folytatódott, és elhangzottak olyan érvek, amiről szeretném, ha a plenáris ülésen is tudnánk vitázni. Egyrészt arról volt szó, hogy az egész programot azért kellett elindítani, mert 2020-tól meg fognak szűnni az agrártámogatások. Nem tudom egyébként, hogy hol olvashattak ilyen határozatot, persze félő az, hogy ha néhány európai politikus, így Orbán Viktor az élen ilyen módszeresen veri szét az Európai Uniót, akkor valószínűleg 2020-tól nehezebben lesznek folytathatók azok a programok, amik most zajlanak. De tételezzük föl, hogy igazuk van, és 2020-tól nem lesznek ilyen agrártámogatások, mint amik most vannak. Önök azzal érvelnek, hogy ez esetben a magyar földnek az értéke is kevesebb lesz, hiszen hogyha nincsen mögötte ez a támogatás, akkor nem fognak annyit fizetni érte a leendő vásárlók.
Én azt nem értem, hogy ebből hogy lehet azt a következtetést levonni, hogy akkor, ha 2020 után nem lesznek támogatások, akkor most kell, ráadásul hosszú távra jól eladósítani a magyar vidéki szereplőket. Hiszen ezeket a földeket azok, akik vásároltak, többnyire úgy vásárolták meg, hogy 70 milliárd forint jött be, 200 milliárd forintnyi hitelt vettek fel. Ezt a 200 milliárd forintnyi hitelt fogják ezek az emberek akkor fizetni, amikor önök szerint csökkenni fog az agrártámogatás.
Ezt a tőkét vonják ki önök azokból az agrárvállalkozásokból, és ha igaz lenne, hogy a célcsoporthoz jutott a pénz, akkor pont elvileg a kis és közepes családi vállalkozásokból vonnák ki ezt a pénzt, akiket most segíteni kéne, hogy boldoguljanak, főleg 2020 után, amikor nem lesz nekik agrártámogatás.
(19.20)
Ez szerintem valami egészen kifordított, számomra érthetetlen gondolkodás, ami nemhogy indokolja, hanem pont hogy megmagyarázhatatlanná teszi ezt az egész földprivatizációt.
Van itt még egy gond: az egész földprivatizációt megelőzte az a bérleti rendszer, ami - az előző felszólalásomban már beszéltem róla - jelentősen befolyásolta, hogy a földprivatizáció, a licitek hogyan tudtak végbemenni. Ezt a földbérleti rendszert, ami megelőzte a földprivatizációt, a kishantosi perben, amit az NFA ellen indítottak, a bíróság, legalábbis az ügy mostani állásában úgy tűnik, hogy magát az egész rendszert ítéli el. Az számomra igencsak kérdéses, hogy ha volt egy földbérlet, ami jogtalanul ment vég-be, akkor az a földbérlet, ami utána átalakította a viszonyokat, arra alapozva hogyan lehetett egy tisztességes és jogilag is megalapozott privatizációt végigvinni. Tudom, hogy államtitkár úr jogász, és biztosan nagyon jó fordulatokat tud erre mondani, de ha az ember józan ésszel és paraszti logikával végiggondolja, az biztos, hogy ez így valahogy nincs rendben.
Aztán nézzük meg, hogy mi van a pénzek felhasználásával. Azt mondta államtitkár úr, hogy ha az adósságot csökkentik, az az egész nemzetnek jó. De államtitkár úr, miből tud élni a vidéki ember, miből tud boldogulni?
Az a helyzet, hogy a települések jelentős részén nincs nagyon más, mint a mezőgazdaság. Jelenleg az a baj, hogy ez a mezőgazdaság egy-egy úgymond családinak nevezett nagybirtokos tulajdonoshoz köthető, aki már rég megszüntette a foglalkoztatást, nem tartanak állatot, nincs melléküzemági rendszer, amelyben embereket lehetne foglalkoztatni, és nem azon dolgoznak, hogy hogyan lehetne pótolni az ott hiányzó foglalkoztatást, hogyan lehetne olyan programokat indítani, amelyekkel ezeket a szereplőket arra bírnánk rá, hogy minél több embert foglalkoztassanak, ennek megfelelően átalakítani a támogatási rendszert, nem adni egy fillér területalapú támogatást se annak, aki nem foglalkoztat, de aki foglalkoztat, annak pedig lehetne adni.
Önök semmi ilyennel nem élnek, hanem egyszerűen fogják és az innen származó bevételeket nem teszik vissza, hogy vidéken munkahelyek legyenek, legyen az embereknek megélhetésük, hanem egyszerűen elégetik az államadósság finanszírozásában, amiben, lássuk be, megint nem voltak nagyon sikeresek, hiszen nominálisan a magyar államadósság 2010 óta is folyamatosan nőtt, és úgy tudják ezt az államadósságot féken tartani, hogy közben a 3000 milliárdos nyugdíj-megtakarításokat elégették, beletömködték ebbe a rendszerbe.
Most a nemzeti vagyont, a vidék földjét, a megmaradt állami földeket eladják, az ebből származó bevételeket megint elégetik, beleteszik az államadósság-finanszírozási rendszerbe ahelyett, hogy normális gazdaságpolitikával próbálnák csökkenteni az államadósságot.
S van még egy dolog, amiről muszáj beszélni. Miután nem volt olyan nagy siker ez a privatizáció, megmaradt nagyjából 200 ezer hektár. Ezt a 200 ezer hektárt - és ez szóba került a miniszteri meghallgatáson is, ahol Lázár miniszter úr ígéretet tett arra, hogy ő kifejezetten támogatná, és dolgoznak is rajta, hogy megnézzék, mik a lehetőségek - most már nem kéne elkótyavetyélni. Már kifizették a haverokat, meg mindenkinek odaadták a földet, akinek beígérték, rendben van, de ezzel a 200 ezer hektárral már felelősen kéne gazdálkodni. S miután vidéken nagy a szegénység, nagyon kevés embernek van miből megélnie, ezek a földek kiváló lehetőséget adnak arra, hogy beindítsák a szociális gazdaság alapjait ezeknek a földeknek a fölhasználásával is.
Arra szólítom fel itt önöket - és mondom, Lázár miniszter úr ígéretet tett arra, hogy ezt végig fogják gondolni, és nem tartja ezt egészen elvetendőnek, de mégiscsak a Földművelésügyi Minisztériumnak kéne ezzel foglalkozni -, hogy legyen az európai uniós támogatásokból egy olyan támogatási rendszer, amely a szociális gazdaság kialakításához odateszi a beruházási támogatásokat száz százalékban. Az uniós szabályok lehetőséget adnak arra, hogy ezekhez 5 százalék működési támogatást is adjanak. Arra is lehetőség van, hogy atipikus foglalkoztatásként az induló szociális vállalkozásoknak az induló évben adjanak akár száz százalék bértámogatást, amit majd szépen, ahogy piacképesebbé válnak, időről időre ki lehet vonni.
Mögé lehet tenni egy olyan támogató rendszert, ami nem attól fog függni, hogy az adott településen van-e megfelelő polgármester, aki ért hozzá, vagy van-e egy olyan szakember, aki ért hozzá, hanem a minisztériumnak kéne megszervezni, hogy legyenek olyan regionális tudásközpontok, akár az egyetemekre alapozva, akik ezt a programot tudják segíteni, és legyen meg a járási támogatási rendszere is, hogy ezek a szociális gazdaságok egy rendszerbe kapcsolva a megfelelő szakmai támogatást, logisztikai hátteret és kereskedelmi értékesítési hátteret megkapják. Nagyon sok embernek lehetne fenntartható, értelmes munkahelyet teremteni, ami továbblépés lehetne a közmunkaprogramból azoknak az embereknek, akik alkalmasak és képesek lennének, és szeretnének is továbblépni ebből a programból.
Tehát azt javaslom, hogy a megmaradt földeket erre használjuk fel, és azt a pénzt, ami bevétel jött, föl lehetne használni ennek a rendszernek a kiépítésére is. S ha önök már itt megemlítették a nemzeti támogatásokat, nos, az Európai Unió lehetőséget ad arra, hogy ne 15, hanem 25 százalékban tegyük hozzá a nemzeti finanszírozást az uniós támogatásokhoz, amiből sokkal több programot sokkal nagyobb volumenben lehetne támogatni. Ezt más tagállamok ki is használják, és 25 százalék támogatást adnak a nemzeti büdzséből hozzá, míg Magyarország 15 százalékot. Ez a pénz pont elég lenne arra, hogy mi is kiegészítsük 25 százalékra. Az lenne a felelős gondolkodás és a felelős cselekedet, ha ezt tennék.
Ezért kérem önöket és felszólítom önöket, hogy ezt tegyék, és vonják vissza azt a javaslatot, amit most szeretnének, hogy a Ház elfogadjon. Köszönöm, hogy meghallgattak. Köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
