KÓNYA PÉTER
KÓNYA PÉTER
KÓNYA PÉTER (Független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Elég speciális helyzetben vagyok, mert magam is érintettje voltam annak az intézkedésnek, amikor egy tollvonással eltörölték a szolgála-ti-nyugdíj-rendszerét a katonáknak és a rendvédelmi szervek munkatársainak. Én magam is 25 éves szolgálati viszony után kerültem az utcára mindenféle ellátás nélkül, több száz társammal együtt, katona-, illetve rendőrtársammal együtt. (Kontrát Károly: Hány éves, képviselő úr?)
Pont hat év telt el azóta, hogy önök elkezdték a tárgyalásokat, illetve az előkészítését a szolgálati-nyugdíj-rendszer teljes megszüntetésének. Hat évvel ezelőtt, így ősz táján kezdtük meg az első tárgyalásokat, akkor mint a fegyveres és rendvédelmi dolgozókat képviselő szakszervezeti vezetőként én magam több tárgyalást folytattam önökkel, a miniszter úrral is, önnel is, államtitkártársaikkal is arról, hogy hogyan lehetne megváltoztatni a szolgálatinyugdíj-rendszert, észszerűvé tenni a szolgálatinyugdíjrendszert, a jelenlegi helyzethez igazítani a szolgálati-nyugdíj-rendszert.
Mi magunk, akik szolgáltunk abban a rendszerben, tisztában voltunk azzal, hogy az akkori szol-gá-la-ti-nyugdíj-rendszer több sebből vérzett. Mi magunk is láttuk, hogy nem arra ösztönözte akár a katonákat, akár a rendőröket, a tűzoltókat, a börtönőröket, hogy bent maradjanak a rendszerben, hanem egyfajta ösztönzést adott nekik arra, hogy minél előbb távozzanak a rendszerből. Ez nem volt jó, ez az országnak sem volt jó, a testületnek sem volt jó és az állománynak sem volt jó. Ezzel maximálisan egyetértettünk, a szándék az volt, hogy ezen változassunk, mi magunk is készek voltunk arra, hogy változtassunk ezen.
Ugyanakkor ezeken a tárgyalásokon egyáltalán nem vették figyelembe sem a szakmai érveket, sem a szakszervezeti érveket, amikor elmondtuk, hogy mivel jár az, hogy önök egy tollvonással megszüntetik a szolgálatinyugdíj-rendszert. Elmondtuk akkor is, hogy egy szolgálati életpályának minimum azzal kell befejeződni, hogy az állam gondoskodik azokról, akik akár az életüket kockáztatva vagy az életük feláldozásával vállalják a haza szolgálatát. Önök ezt egy tollvonással eltörölték, és az hagyján, hogy eltörölték, de megalázták azokat az embereket, akik valamilyen módon már az akkori szolgálatinyugdíj-rendszerhez és az akkori ellátáshoz hozzájutottak.
(10.30)
Önök itt a parlament soraiban Kádár-huszá-roztak, ingyenélőknek nevezték azokat, akik egyébként a megérdemelt szolgálati nyugdíjukat töltötték. Nemcsak hogy megalázták őket, de egy olyan büntetőadóval, levonással sújtották őket és sújtják a mai napig is, ami teljesen elképzelhetetlen, hogy miért is történik, hiszen 15 százalékkal csökkentették minden egyes akkori szolgálati nyugdíjasnak, ma szolgálati járandóságosnak az akkori megállapított nyugdíját. Önök arról beszélnek, hogy ez az ország, a gazdaság jobban teljesít. Itt a lehetőség arra, hogy töröljék el ezt a 15 százalékos büntetőadót!
A szolgálati járandóság folyósítása mellett bevezettek egy olyat, hogy gyakorlatilag a minimálbér másfélszereséig mehetnek el dolgozni bármilyen munkahelyre. Ez egyébként semmi mást nem okoz, mint hogy a feketegazdaságot tovább növeli, hiszen feketén foglalkoztatják ezeket az embereket azért, hogy ne veszítsék el a járandóságukat. Át kellene ezt is gondolni és eltörölni ezt a határt. Ha már egyszer valahova el tudnak menni dolgozni, akkor hadd menjenek el, és teljesen tisztán és fehéren dolgozhassanak ezek az emberek.
Hat évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy önök rájöjjenek arra, mit is okozott az, hogy egy tollvonással kukába dobták gyakorlatilag a szolgálatinyugdíj-rendszert. Azóta begyűrűzött a migránsválság, terrorveszély van Magyarországon, volt egy sajnálatos tűzszerészbaleset, és volt két rendőrt megsebesítő bombatámadás is; de sorolhatnék számos egyéb esetet. Ez kellett ahhoz, hogy önök rádöbbenjenek, valóban nem tehetik meg azt, hogy azokat az embereket, akik a hazájukat szolgálva megsérülnek, megsebesülnek, gyakorlatilag az utcára teszik. Ugyanakkor nem látom azt a fajta nemcsak elnézéskérést, amire itt Demeter Márta kérte önöket, hogy kérjenek elnézést az állománytól, de azt sem látom ebben a törvénytervezetben, hogy mit kezdenek azzal a több száz emberrel 2012 és ’17 között, amikor hatályba lép ez a jogszabály, aki ez alatt az idő alatt került az utcára, mindenféle ellátás nélkül.
Elvárnám, és be fogok nyújtani ilyen törvénymódosítást, hogy igenis terjesszék ki a hatályát azokra az emberekre, akik ez alatt az idő alatt kerültek utcára, függetlenül attól egyébként, hogy felmentéssel vagy beosztás megszűnésével történt meg a felmentésük. Ugyanis ezeknél az embereknél, miután nem volt ilyen jogszabály, valószínűleg el sem végezték azokat az egészségügyi vizsgálatokat, amelyek alapján adott esetben jogosultak lehetnének erre az ellátásra. Tehát kellene adni egy féléves időintervallumot, hogy azok, akik ez alatt az idő alatt kikerültek a rendszerből, elmehessenek egy egészségügyi felülvizsgálatra, és ha annak az eredménye azt mutatja, hogy egyébként károsodott oly módon az egészségi állapota, akkor igenis visszamenőleges hatállyal jogosultak legyenek erre az ellátásra.
Ami mindenképpen pozitívum ebben a törvénytervezetben, és azt gondolom, ezt ki kell emelni, az, hogy gyakorlatilag ez a járulék, amit most bevezetni kívánnak, nyugdíjalapot képező járulék lesz. Ez egy fontos része, azt gondolom, a törvénymódosításnak, hiszen enélkül, amikor elérik a nyugdíjrendszert az emberek, lényegesen csökkentett nyugdíjra lennének jogosultak. Ezt mindenképpen pozitívnak találom.
Ugyanakkor Mirkóczki képviselőtársamnak maximálisan igazat tudok adni, bár érthető a kormányzat szándéka, hogy minél inkább benntartsák a rendszerben azokat az embereket, akik valamilyen egészségkárosodás miatt az eredeti beosztásukra alkalmatlanok. Azonban valóban én is életszerűtlennek tartom azt, hogy olyan beosztást vagy olyan munkakört tudnak felajánlani majd azoknak az embereknek, akik egyébként az eredeti beosztásukat nem tudják ellátni. Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy méltánytalan az, hogy ha adott esetben nem a munkakörének vagy a végzettségének megfelelő beosztást ajánlanak fel neki, és azt nem vállalja el, akkor nem lesz jogosult erre a járulékra.
Fontosnak tartanám, hogy a miniszternek minden esetben legyen joga mentesíteni a munkavégzés alól, függetlenül attól, hogy milyen mértékű az egészségkárosodás, hiszen lehetnek olyan élethelyzetek, amelyek egyedi mérlegelést és méltányossági alapot igényelnek. Arról nem beszélve, hogy a rendőrség, katonaság, tűzoltóság mind-mind veszélyes üzem. Ha adott esetben valaki mentálisan vagy pszichikálisan sérült ember, nem biztos, hogy célszerű benntartani a rendszerben, még akkor sem, ha valamilyen könnyített beosztásba kerül, mert adott esetben olyan károkat okozhat, amely miatt veszélybe kerülhet a társai élete, hiszen fegyverekkel és olyan eszközökkel dolgoznak az emberek, ami önmagában is veszélyt hordoz magában.
Egyet kell értenem Demeter Márta képviselőtársammal, aki felvetette a Honvéd Egészségpénztár tagjainak kompenzálását. Ez egy jó alkalom lenne mind a belügyi tárcának, mind a honvédelmi tárcának arra, hogy egyszer s mindenkorra rendezze ezt a kérdést. Ha önök komolyan gondolják, hogy meg akarják becsülni ezt az állományt, akkor igenis kompenzálni kell azokat az embereket, akik éveken keresztül gyűjtötték a pénzüket. Pontosan azért tettek félre akár több millió forintot, hogy az egészségük megőrzése vagy egészségük rehabilitálása érdekében tudják magukat gyógyíttatni. Voltak olyan vadászpilóták, akik gerincműtétre vártak, arra gyűjtöttek pénzt, és másfélmillió forintot veszítettek el azáltal, hogy csődbe ment a Honvéd Egészségpénztár. Senki nem kompenzálta őket. Mai napig is várnak a műtétre, merthogy nem tudják végrehajtatni ezt a műtétet. Tehát azt gondolom, feltétlenül fontos lenne, hogy ezt meg tudják tenni.
Ami a bérfejlesztést illeti, azt gondolom, hogy igen, pozitív előrelépés volt ez a kormány részéről. Azt kell mondani, hogy köszönet illeti a kormányt azért a bérrendezésért, amit az elmúlt időszakban végrehajtottak. Éveken keresztül azáltal, hogy befagyasztották az előző kormány idején a köztisztviselői illetményalapot, gyakorlatilag érdemi bérfejlesztésre az előtte lévő időszakban nem került sor. Most történik annak a bérfelzárkóztatása, ami egyébként az elmúlt időszak és a körülbelül tízéves infláció kompenzálását jelenti. Túl nagy előrelépést nem jelent, igazából egy visszamenőleges kompenzálást jelent, de mindenképpen előrelépés.
Ugyanakkor egyet kell értenem képviselőtársaimmal, akik felvetették, hogy önmagában ez az egészségbiztosítási járulék nem váltja ki a szol-gá-la-ti-nyugdíj-rendszert. Végig kellene gondolnia a kormánynak és belátnia azt, hogy hibát követett el, amikor egy tollvonással eltörölte a szolgálatinyugdíjrendszert. Valóban, egy észszerű és a társadalmi igényeket is figyelembe vevő új szolgálatinyugdíj-rendszer bevezetése elkerülhetetlen. Azt gondolom, hogy ebben mindenképpen, ahogy néztem a képviselőtársaim felszólását, több támogatást kapna a kormány, ha egy ilyen jellegű munka előkészítés alatt állna.
Azt azért még szeretném hangsúlyozni, államtitkár úr, és ezt üzenem miniszter úrnak is, hogy ha hat évvel ezelőtt önök jobban odafigyeltek volna a szakmai és a szakszervezeti véleményekre, akkor elkerülhető lett volna az a tüntetéssorozat, amibe belevittük az állományt. Valójában nem lett volna szükség rá, ha önök a párbeszédet és az érdemi egyeztetést komolyan gondolták volna. Sajnálatosan nem így történt a dolog. Azt gondolom, hogy egyébként a rendőröknek, katonáknak nem az a dolguk, hogy az utcán tüntessenek, és ott mondják el a véleményüket. Én magam is nagyon rosszul éreztem magam, amikor az utcán kellett tüntetnem egyenruhában. Azt gondolom, hogy az államnak mindig is meg kell becsülnie azt az állományt, akik a fegyveres szolgálatot vállalják értünk, állampolgárokért. Én magam is ezúton is szeretnék köszönetet mondani minden katonatársamnak, rendőrnek, tűzoltónak, börtönőrnek, vámosnak, vámos tisztnek vagy éppen a titkosszolgálatoknál szolgálatot teljesítő tiszteknek azért az áldozatos munkáért, amit végeznek értünk, állampolgárokért, sokszor az életüket és az egészségüket kockáztatva.
Több módosító indítványt kívánok én is benyújtani, és az egyik legfontosabb, azt gondolom, ezek között, hogy az ügy visszamenőleges hatályú rendezését kérem. Kérem önöket is, kormánypárti képviselőtársaimat is, hogy gondolják át és támogassák, hiszen több száz olyan rendőrről, katonáról beszélünk, akik teljesen méltatlan helyzetbe kerültek azért, mert egy átgondolatlanul megszüntetett szolgálatinyugdíj-rendszer következtében utcára kerültek mindenféle ellátás nélkül. Ezt most valamilyen módon lehetne rendezni visszamenőleges hatállyal. Azt gondolom, ha valóban komolyan gondolták azt a szándékot, hogy igenis meg akarják becsülni az állományt, akkor ennek üzenetértéke lenne nemcsak azoknak, akik kikerültek az állományból, hanem azoknak is, akik jelen pillanatban szolgálatot teljesítenek. Annál rosszabb üzenet ugyanis nem lehetett és nem is volt, mint amikor önök megszüntették a szolgálatinyugdíj-rendszert, ráadásul úgy, hogy mindezt a bennlévő állományra is bevezették, hiszen ezek az emberek azzal a feltétellel vállalták a szolgálatot, hogy a pályájuk végén egy szolgálatinyugdíj-rendszerrel becsülik meg őket.
(10.40)
Voltak ilyen változtatások egyébként Európa több országában, ahol megváltoztatták a szolgálati-nyugdíj-rendszert, szigorították, például a lengyeleknél, viszont kizárólag az újonnan belépő állományra vonatkoztatták ezt, és nem a már bent lévő állományra. Arról nem beszélve, hogy pontosan van egy 2003-ban aláírt papírja minden egyes húszéves szolgálati jogviszonnyal rendelkező embernek, amikor az állam törvényben vállalta azt, hogy egyébként az akkor rögzített nyugdíjuknak megfelelő szolgálati nyugdíjra jogosultak lesznek. Önök ezt felrúgva gyakorlatilag megszüntették, és rájuk sem vonatkoztatták a korábbi szabályokat, miközben erre garanciát adott akkor a kormány, pontosan azért, hogy megakadályozzák az akkori kivándorlást a testületektől.
Fontos az, hogy ez az új szabályozás bevezetésre került. Nyilván a módosító indítványokkal támogatható és támogatni is kell ezt, azonban én is szeretném még egyszer kihangsúlyozni, hogy szükség lenne egy új szolgálatinyugdíj-rendszerre, már csak azért is, mert ha megnézik a létszámadatokat, valóban óriási a fluktuáció, hiszen bejönnek a fiatalok, hatalmas pénzért kiképezzük őket, két-három-négy-öt év múlva meg otthagyják a testületet, miközben igazából már akkor kezdene lenni olyan szaktudásuk, amire szüksége lenne a szervezeteknek. Ezt a fluktuációt nagyon jól meg lehetne állítani azáltal, ha normálisan biztosítanák a lakhatási rendszert, és egy normális szolgálatinyugdíj-rendszer lenne.
Még egy dolog: államtitkár úr, legyen szíves beszélni arról, hogy végül is miért nem került bevezetésre az a biztosítási rendszer, amelyet megígértek az állománynak, ami egyébként alanyi jogon járt volna mindenkinek. Ezt váltja ki most ez az új beterjesztett módozat. Mi történt és miért vették ki ezt: Hiszen megígérték, hogy az életpályamodell háromlábú lesz, és ennek az egyik lába egy bevezetésre kerülő biztosítási rendszer lenne, amit 2017. január 1-jével akartak bevezetni. Erről egy szót nem lehetett hallani, hogy végül is miért álltak el ettől a koncepciótól. Köszönöm szépen. (Dr. Szél Bernadett tapsol.)
