DR. RÁKOSSY BALÁZS
DR. RÁKOSSY BALÁZS
DR. RÁKOSSY BALÁZS nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! A lengyel-magyar barátság és testvéri összetartozás régóta legendás. Különösképpen kitűnik ez nemzeti ünnepeink időszakában, amikor kölcsönösen tart a két nép megemlékezéseket egymás ünnepein, illetve vesznek részt egymás megemlékezésein.
Különösen igaz ez úgy, hogy nemcsak a megemlékezésben támogatjuk egymást, hanem a történelem során tettekkel is bizonyítottuk az évezredes barátságot, segítséget nyújtottunk egymásnak a szükségben, hiszen a barátság alapja, hogy a felek számíthatnak egymásra.
Akkor például, amikor lengyel hadvezérek álltak az 1848-49-es forradalmunk és szabadságharcunk oldalára, sőt időnként élére, és akkor is, amikor Magyarország 1939-ben befogadta a háború és a megszállás elől menekülő lengyeleket. 1956-ban is hasonló volt a helyzet, sőt ekkor kölcsönösen is támogatta egymást lengyel és magyar. Viszonylag, bár nem eléggé közismert, hogy az 1956-os forradalmunk is a lengyelek Poznańból indult felkelése melletti szolidaritási tüntetésből bontakozott ki.
Lengyel testvéreink pedig ezután anyagi eszközökkel is támogatták forradalmunkat és szabadságharcunkat. A Vöröskereszten keresztül élelmiszert, gyógyszert, kötszert, vért, illetve vérplazmát küldtek Magyarországra. Csak hogy még jobban érzékeltessük az áldozatkészségüket: akkoriban átlagosan 3-3,5 óráig tartott egy véradás, és volt, aki éjjel 2-re kapott időpontot. A forradalom kezdeti időszakában, illetve november 4-e környékén ez a lengyel vér számos magyar sebesült életét mentette meg, és ezt mi megjegyezzük Magyarországon. Másik nagy jelenségei ennek a segélyakció-sorozatnak a spontán utcai gyűjtések voltak.
De az ő részükről sem maradtak el a szimpátiatüntetések. A wrocławi városháza tornyára például magyar zászlót húztak fel. A haditengerészet egyik egysége 1956. október 30-ai, az állampártnak címzett követeléseibe is belefoglalta a magyar forradalom ügyét, mondván: „Ki a szovjetekkel, szabadságot Lengyelországnak és Magyarországnak!” Az utcákon a könnyező galamb mint az eltiport magyar forradalom jelképe számos helyen megjelent, a transzparenseken a Magyarország felé kapkodó, vörös csillagos, véres kéz is ismert motívummá vált.
Olsztynban október 30-án egyetemisták kezdeményezésére tízezer ember vonult utcára magyar és lengyel zászlókkal, a Vörös Hadsereg terét pedig önhatalmúlag átnevezték Magyar felkelők terévé. Ezt az államhatalom később sem merte visszanevezni, így végül 1957-ben Bem József tér lett belőle. Krakkóban a szovjetek bevonulásának másnapján néma tüntetéssel tiltakoztak ezrek, piros-fehér-zöld trikolórral borítva az ismeretlen katona sírját. Az utolsó tömegtüntetésre december 11-én Gliwicében került sor, ekkor ötezer ember vonult fel és tiltakozott a szovjetek magyarországi vérontása ellen, köztük a pártbizottság másodtitkára is.
Sokan azt hiszik, ekkor véget értek a magyarok iránti szolidaritás kimutatásának nagy gesztusai, ám ez korántsem igaz. 1958-ban, a Nagy Imre kivégzését követő napokban, amikor a Honvéd játszott Varsóban, százezer ember állt fel egyszerre néma csendben a forradalom miniszterelnökének tiszteletére.
A kommunizmus idején a nemzetek ellenállását akarták megtörni Lengyelországban és Magyarországon is, és a középosztályt igyekeztek megsemmisíteni. A mostani lengyel és magyar kormányok célja, hogy megerősítsék a polgárokat és a családokat.
Tisztelt Képviselő Úr! Köszönöm, hogy ön most kiemelt egy lengyel várost, és megemlékezett ezáltal ismét a lengyel-magyar szolidaritásról. Jó látni, hogy a lengyel-magyar barátság a hazai ellenzéki pártok közül legalább a Jobbiknak fontos. A Bydgoszczban történtek igazán különlegesek, hiszen a Szabad Európa Rádió a magyarok számára mindig is ikonikus volt ezekben az évtizedekben. Az ön által említett megemlékezést egyébként a magyar kormány is támogatta.
Magyarország Kormánya természetesen továbbra is elkötelezett a lengyelek iránti megkülönböztetett barátság mellett, és Lengyelországgal, annak mindenkori kormányával folytatni kívánja a szoros együttműködést a V4-es kapcsolatrendszeren belül és azon túl is.
Kiemelendő az is, hogy a magyar kormány a jelenlegi lengyel kormányban különösen erős partnerre és szövetségesre talált, hiszen a mostani bizonytalan, értékválságban szenvedő európai világunkban ők is a hagyományos és meggyőződésünk szerint valódi értékeket képviselik és azokhoz ragaszkodnak. Napjainkban - nyugodtan kijelenthetjük - a lengyel-magyar barátság és együttműködés reneszánszát éli. Nemcsak annyiban nyilvánul ez meg, hogy tömegek vesznek részt a két nép részéről egymás megemlékezésein, de már kifejezetten a fiataljaink közötti kapcsolatok is dinamikusan fejlődnek, köszönhetően a nyitott határoknak és a kiváló tanulási lehetőségeknek egymás egyetemein és főiskoláin is.
Meggyőződésünk szerint a lengyel-magyar barátság előtt nemcsak nagy múlt, hanem nagy jövő is áll, sőt azt is ki merjük jelenteni, hogy Közép-Európa jövőjének egyik legfőbb alapja a lengyel-magyar barátság. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból. - Pócs János tapsol.)
