DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN
DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Szomorú örökséget kell most önnek korrigálnia, mondhatnánk guillotine-törvénynek is a nemzeti akkreditációról szóló 2015. évi CXXIV. törvényt, amely megszüntette a Nemzeti Akkreditációs Testületet mint köztestületet jogutód nélkül, ezzel elvágva az összes jogosultságát, amely fennállt az európai akkreditálási együttműködési szervezetben, és ezáltal teljes jogú akkreditálásra volt jogosult, ezzel több száz, sőt több ezer magyar cégnek az érdekeit képviselve, amelyek normális hazai körülmények között, hazai árak mellett tudtak akkreditációhoz jutni.
Tehát ahogy mondtam, tisztelt államtitkár úr, szomorú örökséget kell önnek áttekinteni. Nem kell hogy ezt bevallja, elég, ha tudja. Ön szakember, az elődje, Szatmáry Kristóf úr nem volt az, úgyhogy nem véletlen, hogy ilyen jogi ius mortis esetbe keveredett.
Ami miatt most itt módosításra szorul a tavaly elfogadott borzalmas törvény, az a felismerés, hogy vannak olyan kötöttségek, amelyeket európai összefüggésben azért illik teljesíteni ahhoz, hogy elfogadottá váljon a Nemzeti Akkreditáló Hatóság működése.
A jelen összeállítás szerint két törvényt módosít: a polgári perrendtartást, illetve az akkreditációs törvényt, ezáltal a Nemzeti Akkreditáló Hatóság döntéseivel szembeni bírósági felülvizsgálat kizárólagosan a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság hatáskörébe fog tartozni. Ez azért érdekes, mert a nemzeti akkreditációról szóló tavalyi guillotine-törvény eddig nem tartalmazott semmiféle szabályt vagy utalást a bírósági jogorvoslatra vonatkozóan. Ezt pótolja most ez a törvényjavaslat.
Változtat a törvényjavaslat a külföldi akkreditálási okirat elismerése vonatkozásában is, pontosítják a bejelentésköteles „jelentős változás” fogalmát. Tehát próbálják rendbe szedni azt a katyvaszt, amit a tavalyi tragikus törvénykezés eredményezett.
A nemzetközi elvárásoknak megfelelve, a nemzeti akkreditálási eljárás, másképp a magyar akkreditáló szerv nem nyerhet felvételt a jelen módosítások nélkül a nemzetközi szervezetbe, konkrétan az Európai Akkreditálási Együttműködés szervezetébe. Az Európai Bizottság és az említett európai akkreditációs szervezet által támasztott követelmények teljesítése érdekében kerül sor most az akkreditálásról szóló 2015. évi CXXIV. törvény módosítására.
Az Európai Bizottság ezeket a változtatásokat, az általa meghatározott követelmények alkalmazását megköveteli a folyamatban lévő ügyekre is.
A törvényjavaslat indoklása szerint a módosítást az Európai Bizottság és az akkreditálási együttműködési szervezet által támasztott követelmények teljesítése teszi indokolttá - örülök, hogy ezt felismerték végül is. A módosítás célja, hogy a Nemzeti Akkreditáló Hatóság tagja legyen az Európai Akkreditálási Együttműködés szervezetének és az Európai Akkreditálási Együttműködéssel kölcsönös elismerési megállapodásnak. Ez a lényeg, hogy kölcsönösen elismert legyen az akkreditálás, amelynek most a magyar akkreditációs hatóság sajnos nem tagja. Az előző akkreditációs testület a tagja volt. Ezzel nemzetközileg elismert akkreditáló okiratok kiadására nyílik majd lehetőség Magyarországon is.
A nemzeti akkreditálás korábbi rendszerét, ahogy említettem, a 2015 júniusában hihetetlen gyorsasággal, képviselői indítvány keretében Szatmáry Kristóf, Cseresnyés Péter és Vas Imre - tisztelettel üdvözlöm az egyik gyilkost Vas Imre úr személyében - által benyújtott, a nemzeti akkreditálás rendszerének átalakításáról szóló T/5142. számú törvényjavaslat zúzta szét.
Gratulálok, kedves doktor úr, sikerült egy jól működő nemzeti köztestületet tönkretenni, és helyette egy működésképtelen, el nem ismert, alkalmatlan hatóságot létrehozni. Majd kérdezze meg a szereplőket, a magyar cégeket, hogy mennyire örültek az önök ezen lépésének! Biztosan nem vigyorogna ennyire, mint ahogy most teszi. Olyan sietős volt a Nemzeti Akkreditáló Testület megszüntetése, hogy rendkívüli ülésen történt, tehát nem a normál ülésszak keretében, hanem rendkívüli ülésen történt meg a törvény elfogadása.
A Nemzeti Akkreditáló Testület 2016. január 1-jén szűnt meg, a feladatot és a testület vagyonát államosították, jogutód nélkül szüntették meg. Ez rendkívüli fennakadásokat okozott az akkreditációs tevékenységben, és komoly károkat okozott a hazai cégeknek.
(18.50)
Több mint 200 cégnek volt aktuális az akkreditálás meghosszabbítása 2015 második félévében, és erre akkor már nem nyílt lehetőség. Ezt természetesen európai keretek között a piac megoldja. Legközelebb Szlovákiába tudnak akkreditálásért átmenni a magyar cégek, de ha ez az önök nemzetfelfogásának jobban megfelel, hogy Ausztria és Szlovákia akkreditáló testületeihez járnak a magyar cégek, odakényszerítik őket, akkor ez egy furcsa és torz megközelítést eredményez.
Ugyan az akkreditációra váró szervezetek e módosítással valamivel könnyebb helyzetbe kerülnek, és normálisabbá válik az akkreditáció szabályozása, ezzel együtt az MSZP nem tudja támogatni, hogy az alapvetően lopásalapú államosítás, ami történt tavaly, ennek a jogszabállyal történő átalakítása most ilyen toldozgatásra-foldozgatásra kerüljön, tehát ez, ami itt van előttünk, szakmailag indokolható. Ami tavaly történt, az elfogadhatatlan.
Az eredő együtt egy működésképtelen rendszer, amit remélem, előbb vagy utóbb önök megbánnak, ha másképp nem, a cégek véleményének formájában. Köszönöm a figyelmet, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)
