GÚR NÁNDOR,
GÚR NÁNDOR,
GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvényjavaslat, ha jól számoltam, hét egyéb jogszabályt érint. Először is az 1991. évi IV. törvényt, tehát a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliség ellátásáról szóló törvénytervezetet. Ez volt az az első törvény, amely gyakorlatilag abban az időszakban a munkanélküliség kezelésével kapcsolatos szabályrendszerek kialakítását magában hordozta. Majd érinti az 1993-as munkavédelemről szóló és a ’94-es Bérgarancia Alapról szóló törvényt is. Időrendi sorrendben, az 1996. évi munkaügyi ellenőrzésről szóló, majd 2006-ban a szövetkezetekről szóló törvényre is kiterjed, és mint most az előbbi megszólalásban ez elhangzott, az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényt is érinti, ami 2010-ben került elfogadásra. Hetedikként pedig az államtitkár úr által is említett közfoglalkoztatási és közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló törvényt is érinti.
Látható, hogy a munka világára vonatkozóan szerteágazó ennek a mostani törvénytervezetnek a kiterjedése. De mielőtt erről szólnék, azelőtt államtitkár úr gondolataihoz hozzáillesztetten egy visszaigazoló mondatott szeretnék mondani. Ez arról szól, hogy ha egy kormánynak az a szándéka, terve, hogy a foglalkoztatási szintet növelje és a munkanélküliséget csökkentse, akkor ez önmagában - még azt is mondhatjuk - dicséretes, de nem szavakban kell ezt megtenni, államtitkár úr, hanem tettekben, és nem manipuláción keresztül és a becsapás útján megalapozott formában, hanem kézzelfoghatóan a versenyszférában, és nemcsak olyaténképpen, hogy a megszűnő munkahelyek kiváltása kapcsán új munkahelyek teremtésére kerüljön sor, hanem sok százezer új munkahely megteremtésére, amelyek adóforintokat termelnek a gazdasági szektoron keresztül. A Fidesz választási programja: 1 millió új munkahely tíz év leforgása alatt. Szóval, ennek is eleget kellene tenni. Tudja államtitkár úr is, hogy ettől nagyon messze vagyunk. Most a jegyzeteit készítve azt szeretném kérni, hogy menet közben válaszoljon, hogy meg tudjuk beszélni, ne összefoglaló vélekedésként mondja el az ehhez való viszonyát. Most én így nem megyek bele mélyen, mert bízom abban, hogy képes és meg mer szólalni menet közben, hogy meg tudjuk beszélni, mert arra viszont nem vagyok kíváncsi, hogy a végén majd elmondja, hogy mit gondol ön erről, ami az igazságtól megítélésem szerint nagyon távol van. Tehát nagy tisztelettel arra kérem, hogy menet közben szóljon majd, és mondja el, hogy hogyan is látja mindezt tényszerűen.
Most pedig a törvénytervezethez illesztetten: a közfoglalkoztatottak részére lehetővé teszi ez a törvénytervezet, hogy a tömegközlekedési eszközök igénybevételét megtehessék - nyilván indokolt esetben -, és megtérítésre kerüljön a helyközi és a helyi közlekedés, nyilván a hivatalhoz való és a foglalkoztatóhoz való közlekedés tekintetében. Ez egyébként egy helyes, támogatható, támogatandó törekvés. Hogy például a Nemzeti Foglalkoztatási Alap pénzügyi kondícióinak a felhasználása hogyan és miképpen történhessen, ez már kicsit kérdőjelesebb, kérdésesebb, hiszen tudjuk azt, hogy a Nemzeti Foglalkoztatási Alap valójában miről is szól, miért is hívódott életre, kik a befizetői, a munkaadók és a munkavállalók, mi a célzatossága. Alapvetően az, hogy a munkanélküliség helyzetéből ki tudjanak kerülni emberek, foglalkoztatási aktív támogatások, képzési támogatások, munkabér kifizetéséhez kapcsolódó támogatások jelenjenek meg ennek a hátterében.
(13.30)
Nem pedig olyan, akár példaként mondom, a közfoglalkoztatási kiállítások rendezésével kapcsolatos kiadások, ezekhez kapcsolódó kutatási fejlesztések vagy szakkiadványok kiadásai, vagy informatikai fejlesztések, ezeket sokkal inkább a Belügyminisztérium költségvetésébe kellene betenni és érvényesíteni, nem pedig a munkavállalói és a munkaadói befizetésekből kellene finanszírozni.
A közfoglalkoztatott a közfoglalkoztatás időtartama alatt köteles elfogadni az állami foglalkoztatási szerv által részére felajánlott megfelelő munkahely mellett - mert ez eddig is érvényes volt - a felajánlott képzési lehetőséget is. Alapvetően azt kell hogy mondjam, hogy személy szerint nekem ezzel különösebb bajom nincs, mindössze annyi, hogy ha ennek bármilyen okból kifolyólag az elutasítására sor kerül, akkor rögtön zsigerből, első indulatból a három hónapra történő kizárás foganatosodik a közfoglalkoztatási programokból. Ehhez illesztetten annyit szeretnék mondani, hogy akkor és hogyha, mondjuk, tudnának a képzésekben való részvételt követően garantáltan munkalehetőséget biztosítani ezeknek az embereknek, akkor értem a kizárásból való lehetőségnek a foganatosítását.
A jövőben a munkavállalóknak kötelessége lesz - mint ahogy államtitkár úr is jelezte - a munkahelyi balesetnek a bejelentése. Óvatosan kellene ezzel a kérdéskörrel bánni, mert azért tudjuk, hogy a munka világában a munkaadó és a munkavállaló viszonylatában azért mégiscsak a munkavállaló az, aki bizonyos értelemben a kiszolgáltatottabb. A munkaadótól való ilyen típusú megkövetelés evidencia kell hogy legyen. A munkavállalónak is lehet érdeke az persze, hogy a saját védettségének a megteremtése érdekében ezt tegye meg, de azt gondolom, hogy az első lépés mindenképpen az, hogy a munkaadónak elengedhetetlen kötelessége kell hogy legyen, és minden egyéb más esetben, hogyha ennek nem tesz eleget, annak szankcionálási háttere kell hogy megrajzolódjon.
Ez a törvénytervezet kiterjed az egyéni védőeszközökre vonatkozó követelmények és azoknak a megfelelőségi tanúsítását érintően a jogharmonizáció tekintetére is. Azt gondolom, hogy ezt erősíteni és támogatni kell, tehát ennek a bevezetése, érvényesítése, ha jól emlékszem, akkor 2023-ig terjed ki. Azt gondolom, hogy ez rendben van, ezzel nincs különösebb gond.
A Bérgarancia Alap dolgát érintően: itt pontosításra kerül a Bérgarancia Alapnak a bértartozás fogalmát érintő része a csőd- vagy a felszámolási eljárással kapcsolatosan is. Itt felszámolási költségnek minősül mindenfajta munkabértartozás. Ez szerintem teljesen rendben van. A szabályozással egyértelművé válik gyakorlatilag az, hogy a felszámolási eljárás során a bérgarancia-támogatás igénybevétele miatt nem sérülhet a kielégítési sorrend a munkavállalók vonatkozásában.
Azt gondolom, hogy ami a legfontosabb, csak azokat a tételeket emelem ki innentől kezdve, nagyon sok mindent lehetne még mondani, de most akkor koncentrálok arra, amit én a legfontosabbnak tartok.
Új rendelkezés a munkaerő-kölcsönzők és az iskolaszövetkezetek tekintetében a tagjai után járó munkadíjak kifizetése vonatkozásában. A módosítás kiterjeszti a bérgarancia-támogatás igényelhetőségét a kölcsönadó és az iskolaszövetkezetek tekintetében a felszámolási eljárás megindítását megelőző egy hónapban esedékessé vált szolgáltatási díjakra vonatkozóan. A jövőben a bérgarancia-támogatás nem nyújtható olyan kölcsönzési, illetve szolgáltatási tevékenységre, amely a felszámolási eljárás kezdetét követően keletkezett.
Azt gondolom, hogy tisztázni kell a szolgáltatási díj fogalmát, hogy ebbe mi fér bele. Hogyha a munkabér, akkor rendben vagyunk. Hogyha a foglalkoztatónak a haszna, hozama is, akkor ezt már mindenképpen kérdőjelessé kell tenni, hogy ez így rendben van-e.
A javaslat módosítja a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényt is. Az ellenőrzések ki fognak terjedni a szociális szövetkezetek tagjainak tagi munkavégzésére vonatkozó szabályok betartására, a feketemunka visszaszorítására, de itt a honvédelmet is érintik mint úgymond lehetséges célfelületet. Azt gondolom, hogy erre már nagyon régóta szükség van, az élet mutatta meg a korábbi esztendőkben, hogy milyen visszásságok születtek.
A szociális szövetkezetek tekintetében azt kell hogy mondjam, hogy helyes az a logika, amely a nevük viselésén túl, mármint a névhasználatban történő viselésén túl a tevékenységre utaló megjelöléssel is kell hogy párosuljon, helyi önkormányzatnak vagy nemzetiségi önkormányzatnak része kell hogy legyen, mármint a szociális szövetkezetben. Gyakorlatilag azt mindenképpen megtanultuk az elmúlt időszakban, a hátunk mögött lévő időszakban, hogy a szociális szövetkezeteket érintő belső ellenőrzési felületeket erősíteni kell. Tudjuk, hogy a szociális szövetkezet tagjai tagi munkavégzés keretében más munkáltatónál nem végezhetnek munkát. Tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyt és annak a létesítését tarthat fenn az, akit az állami és foglalkoztatási szerv legalább három hónapja nyilvántart, illetve aki legalább három hónapja közfoglalkoztatási jogviszonyban áll.
Ha ezeket górcső alá vesszük, akkor látjuk, hogy a jövőben a szociális szövetkezet a tagi munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló tagjaival a tagsági jogviszony fennállása alatt a munkavégzésre irányuló további jogviszonyt nem létesíthet. Nem megyek a mélyére a történetnek, csak azt akarom érzékeltetni, hogy meg kellene nézni, meg kellene vizsgálni alaposan az elmúlt esztendők történéseit, hogy e tekintetben hová alakult a dolog.
Néhány tartalmi észrevételt teszek itt a vége környékén. Ez egy salátatörvény, mondhatom, egy Janus-arcú salátatörvény, minimum kétszínűnek tekinthető. Vannak benne jó elemek, mondtam is példákat rá, vannak benne jó elemek, amelyek támogathatóak. Mindezek mellett viszont vannak abszolút elfogadhatatlan dolgok, amelyekkel nem lehet egyetérteni.
Nézze, államtitkár úr, ha a szociális szövetkezetekről beszélünk, akkor itt ennek a törvénytervezetnek a keretei között nem más, mint egyfajta szerecsenmosdatás indult el. Ebbe kényszerült a kormányzat, én ezt értem, az elkövetett csalási kísérletek vagy csalások, vagy csalási cselekmények miatt nem volt más útja, mint azt választani, hogy egy ilyen törvénytervezetet szüljön. Mára már mindenki számára világos és tiszta - még a kormányzat számára is -, hogy mi az, ami a hátunk mögött van, tudja ön is, a Roma Önkormányzat 1,6 milliárd forintos támogatása, a Voldemort-ügy és sok minden egyéb más tekintetében. Ha azt nézzük, hogy az Országos Roma Önkormányzat elnökére rábízott 1,6 milliárd forintnyi EU-s pénz, ami a foglalkoztatási szövetkezetek keretei között, ha jól emlékszem, a „Híd a munka világába” című program kapcsán történő megvalósulással kellett volna hogy párosuljon, ez hogyan zárult, akkor értem, hogy egy ilyen törvénytervezet van előttünk. Értem, mert nem a hátrányos helyzetű, cigány és nem cigány emberek munkába segítése volt az, ami szem előtt lebegett, és nem is erről szólt a történet, hanem különféle autóbérlésekről, különböző roma vezetői tisztséget betöltők számára „honoráriumokról”, megbízási díjakról, épületvásárlásokról és sok minden másról.
E vonatkozásban gyakorlatilag még a Miniszterelnöki Hivatal - 2016. VII. hó 5-e - állításai, interjúban elhangzott mondásai szerint is inkasszóval lehetne visszaszerezni ezeket a forrásokat az Országos Roma Önkormányzattól. De ön is tudja, hogy ennek a módszerét pedig úgy találták ki, hogy erre sor se kerülhessen, hiszen a visszafizetések vonatkozásában a törlesztés első 11 hónapját érintően a 3 százalék visszafizetésére kerítenek sort, majd az utolsó hónapban kellene a többi pénzt visszafizetni.
(13.40)
Az utolsó gondolat, elnök úr, ehhez illesztetten pedig az, hogy annak a visszafizetésnek a lehetősége pedig nem lesz meg, hiszen a Roma Önkormányzat az egyik nyár közepi közgyűlésén átadta a programban vásárolt ingatlanokat az általa létrehozott foglalkoztatási szövetkezetnek. Így szinte lehetetlen lesz behajtani az adósságokat.
Lehet mélyebbre is menni ebben a történetben, de…
