VOLNER JÁNOS,
VOLNER JÁNOS,
VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor az adótörvényekről beszélünk, fontos tisztázni azt, hogy egyáltalán miért is adóztatunk, miért vetünk ki adókat: azért, hogy megteremtsük a közösségi kiadások pénzügyi fedezetét, biztosítsuk ezeknek a forrását.
Nagyon fontos látni azt is, hogy az adó mindenkit egy kellemetlenül érintő dolog, hiszen ha lehetne, senki nem fizetne adót. Fontos éppen ezért olyan módon az adópolitikát megoldani, hogy lehetőség szerint ne terheljük tovább az egyes gazdasági szegmensek résztvevőit az elviselhetőség mértékénél, és lehetőség szerint az adórendszer, amennyire csak egy ilyen teherféle lehet, legyen ösztönző jellegű, ösztönözze a vállalkozásokat a beruházásra, a munkahelyteremtésre, a növekedésre, a közjó fenntartható növelésére.
Nagyon fontos az, amikor 2010-ben elindult a második Orbán-kormány kormányzati kurzusa, meg lett fogalmazva több olyan célkitűzés, amivel egyet lehetett érteni. Az egyik az, hogy egyszerűbb legyen az adórendszer. Emlegetett akkor a miniszterelnök úr söralátét méretű személyijövedelemadó-bevallást, hát most ennek a söralátétnek jelenleg a többszörösét láthatjuk, jó néhányszorosa a söralátétnek egyelőre az adóbevallás nagysága, tehát egyszerűbbnek a magyar adórendszert nem lehet nevezni, hiszen a kormány újabb és újabb adókat vezetett be, ezzel csak tovább bonyolította a magyar adórendszert. Olyan egzotikus adónemeket is fizet Magyarország, Magyarország népe, a Magyarországon megtelepedett vállalkozások, amelyet más országokban nem is kell megfizetni.
Nagyon fontos az is, hogy kiszámítható legyen az adómérték. Kérdezem én, hogy kiszámíthatónak lehet-e nevezni az adómértéket ma Magyarországon. Lépten-nyomon ugyanis a kormány különböző pontokon folyamatosan hozzányúl az adórendszerhez, nemcsak évente egyszer, hanem év közben is többször módosul, változik az adórendszer, ehhez kell alkalmazkodnia a magyar gazdasági szereplőknek. Tessék megnézni a különböző üzleti fórumokon elhangzó véleményeket! Az egyik legfontosabb kritika a magyar gazdasággal szemben az volt, hogy kiszámíthatatlan a magyar közteherviselés, összevissza változnak a közterhek, a cégek éppen ezért hosszú távon nem tudnak üzleti terveket készíteni, vagy ezt olyan várható felárral képesek csak megtenni, hogy a profitvárakozásaikat nagyra szabják. Ha ezeket nem látják teljesülni, akkor nem ruháznak be Magyarországon, mert az adórendszer sajnos többször is kiszámíthatatlannak bizonyul számukra.
(9.00)
A harmadik nagyon fontos kritérium az adóknak a megfizethetősége. Ezzel is problémák vannak, ugyanis Magyarországon az adók nagyon sok vállalkozó, vállalkozás számára nem megfizethető mértékben magasak, egyszerűen nem tudják kitermelni nagyon sokszor a vállalkozások például a munkaerő legális foglalkoztatásának fedezetét, egyszerűen azért, mert egy adott vállalkozásban nem termelődik meg akkora pénzösszeg, amivel ez kitermelhető lenne. És hogy értsék képviselőtársaim, hogy mire gondolok, ha Budapesten valaki szeretne foglalkoztatni mikrovállalkozóként két szakmunkást, akkor körülbelül erre a két szakmunkásra havonta 350-400 ezer forintnyi közterhet kell befizetni. Ez csak a dolgozók után fizetendő közteher. Ha a vállalkozó saját maga után is szeretne befizetni és fenn szeretné tartani a cégét, akkor körülbelül egy kétfős vállalkozás minimális infrastruktúrával, bérelt helyiséggel, autóval, miegyebekkel 1,5-2 millió forintos teherrel számolhat, ennyit pedig a magyar gazdaságban nem tudnak kitermelni a vállalkozások. Ezek az adómértékek a cégeket részben megfojtják, a gazdasági növekedést megölik, részben pedig a fekete-, illetve a szürkegazdaságnak adnak jelentős mértékű ösztönzést.
Fontos látni azt, hogy a kormánynak az a célkitűzése, hogy a munkát terhelő adókat csökkentse, a fogyasztást terhelő adókat növelje, szép célkitűzés, azonban ez nem így valósult meg. A fogyasztást terhelő adók nőttek, ezt nem nehéz belátni, hogy a munkát terhelő adók csökkentek-e, azt viszont nagyon könnyen vitathatjuk. Gondoljanak arra, hogy a Fideszhez közeli Századvég két vezető elemzője egyszer közölt egy olyan tanulmányt, amelyben megvizsgálták azt, hogy az Orbán-kormány által bevezetett egykulcsos adórendszer hogyan hatott a különböző vagyoni helyzetű társadalmi csoportokra. Ebben azt találták, hogy a legfelsőbb jövedelmi tizedbe tartozó munkavállalók több mint 500 milliárd forintot kaptak az adórendszer áldásaiból, miközben a magyar munkavállalók 70 százaléka vagy nem realizált az egykulcsos adórendszer bevezetésével béremelkedést, vagy pedig egyenesen csökkentek a munkabérek, hiszen több olyan adórendszerbeli változás is történt, például az adójóváírás kivezetése, ami az alacsonyabb jövedelmű embereket Magyarországon egyértelműen sújtotta.
Tehát bizony, uraim és hölgyeim, kérdéses az, hogy az Orbán-kormány minden esetben meg tudott-e felelni a munkát terhelő adók csökkentésén keresztül a dolgozói béremelésnek. Láthatóan nem tudott, hiszen ezeken a pontokon a kormány törekvései elvéreztek.
Azzal természetesen mindig egyetértett a Jobbik - ez már a 2010-es választási programunkban is szerepelt -, hogy a családi adókedvezményt vezessük be. Ez egy dicséretes intézkedés volt, támogattuk is benne a kormányt, ennek a további kiszélesítését szeretnénk a jövőben is elérni.
Fontos látni azt, hogy amikor a kormány megváltoztatta az adópolitikát, akkor jó néhány olyan adónemet vezetett be, amivel a magyar gazdasági növekedést legalábbis visszafogta, csökkentette, és amelynek nem kis részben maga a magyar lakosság és maguk a magyar vállalkozások lettek a teherviselői, nem pedig azok a vállalkozások, akikre ezeket az adókat kivetették.
Mire is gondolok? Bevezette az Orbán-kormány a Magyarországon egyébként korábban nem is ismert tranzakciós illetéket, aztán röviddel később már megháromszorozta ennek az illetékfajtának a mértékét, miközben egyébként tudni lehetett azt, hogy a bankok ezzel párhuzamosan, ahogy nőtt az illetékterhelésük, növelték a saját tranzakciós költségeiket, és ilyen módon gyakorlatilag csont nélkül, teljes egészében áthárították az ügyfeleikre a tranzakciós illeték megfizetésének költségét.
Tehát mi is történt? A magyar állam elverte a port a bankokon, hivatalosan a bankokat adóztatta meg, aztán a megadóztatott bankoknak viszont engedte, hogy a magyar emberekre hárítsák át ezeket a közterheket. Tehát a végső teherviselői ezeknek az intézkedéseknek maga a magyar lakosság és maguk a magyar vállalkozások lettek.
Hasonló történt a bankadó esetében. Szintén áthárították a magyar emberekre, a számlavezetési költségek nőttek Magyarországon, nemhogy csökkentek volna a nemzetközi tendenciáknak megfelelően s a többi.
A kormány vezetékadót vezetett be Magyarországon, azaz a különböző közműcégeket sújtotta ezzel az adónemmel. Tehát olyan adókat vetett ki, amelyek korábban Magyarországon még nem voltak egyáltalán megfigyelhetők, és amelyek visszafogták a gazdasági növekedést, hiszen ezek a cégek, ezek az érintett vállalkozások visszafogták a beruházásaikat, hiszen egy agyonadóztatott környezetben senki nem szeretne pénzt betenni ezekbe az egyébként nagyon fontos rendszerekbe.
Államtitkár úr említette az EKÁER bevezetését, és azt, hogy a kormány mennyi mindent tett annak érdekében, hogy mérsékelje az Európai Bizottság által éves szinten 900-1200 milliárd forint közöttire tett áfarés mértékét. Én ezzel egyetértek, az EKÁER is egészében véve egy pozitív költségvetési hatású intézkedés volt, fontos azonban leszögezni, hogy nem kis részben az EKÁER-t is azért kellett bevezetni, mert a magyar áfa mértéke a legmagasabb az Európai Unióban. Ezzel az óriási áfamértékkel a feketegazdaság kap egy óriási ösztönzést, hiszen ez az óriási adókülönbség, ami Magyarország és a szomszédos államok között van, és amely Magyarország népét ilyen módon sújtja, az természetesen a feketegazdaságot ösztönzi az adóelkerülésre.
Emlékeztetni szeretnék arra, hogy 2009 félévekor, akkor, amikor a szocialista kormány az általa korábban 20 százalékra lecsökkentett áfát ismét visszaemelte 25 százalékra, a Fidesz parlamenti frakciója élénken tiltakozott az adóemelés ellen. Akkor elmondták a képviselőtársak, hogy az áfa a szegény embereket sújtó adó, tiltakoztak az ellen, hogy a szocialisták 25 százalékra emeljék ezt az adómértéket, ehhez képest azonban az történt, hogy az Orbán-kormány tovább emelte ezt az adófajtát 27 százalékra, európai uniós rekord nagyságúra.
Hasonlóan jártunk a jövedéki adóval is, szintén 2009 derekán, amikor a szocialista kormányok növelték az üzemanyagok jövedéki adóját, a Fidesz politikusai élénken tiltakoztak. Majd pedig tessék visszagondolni a második Orbán-kormány 2010-14 közötti tevékenységére: ismét csak emelkedett a szocialisták által már megemelt jövedékiadó-mérték. Most pedig olyan módon szabályozta a kormány ezt a területet, hogy amikor egyébként csökkennének a világpiaci árak, akkor elkezdenek a magyar adómértékek ezen a területen is növekedni. Tehát ilyen módon az autósokat, az autóstársadalmat Magyarországon kimagasló nagyságú adóterhelésben részesíti a kormányzat.
Fontos azt is elmondani, amikor államtitkár úr ismertette a tiltott szerencsejátékokra vonatkozó szigorításokat, hogy Magyarországon Andy Vajna kaszinói, akit a kormányzat juttatott kaszinókoncesszióhoz és számos törvényjavaslattal, számos törvényi változással folyamatosan Andy Vajna magánvagyonát növelte, ezekben a kaszinókban nincsenek rákötve a gépek a NAV rendszerére.
Nekik tehát nem kell hasonló módon beszámolni a vállalkozásuk tevékenységéről, nem ellenőrzi őket ugyanolyan szigorúan az adóhivatal, mint bármelyik magyar kisvállalkozót, akit pénztárgép bevezetésére köteleztek. Ezen javaslok változtatni. Kérem államtitkár urat, hogy a kormány tárgyaljon erről a változtatási javaslatról, hiszen ez a közvéleményt is foglalkoztató kérdés, igazságtalannak is tartjuk és célszerűtlennek is, hogy Magyarországon ez így működjön.
Nagyon fontosnak tartom a társasági adókra vonatkozó változások megfogalmazását. Itt a társasági adó mértéke attól függően változik, hogy az adott vállalkozás mekkora üzemméretű, hány főt foglalkoztat, hányan dolgoznak nála és mekkora az árbevétele.
(9.10)
Itt azonban látni lehet azt, hogy jó néhány nyugati tulajdonú nagy cég földarabolta a saját cégstruktúráját, hogy ilyen módon középvállalkozásnak minősüljön, és kedvezőbb pályázati és adószabályok alá tartozzon. Láthatóan a kormány az ilyen jellegű cégfeldarabolással szemben nem lépett föl, ugyanúgy engedi a legalacsonyabb adómértéket megfizetni ezeknek a vállalkozásoknak.
Hozzáteszem, hogy ha egy magyar vállalkozás ki szeretné venni a nyereséget a cégből, akkor osztalékadót is kell fizetnie a magyar vállalkozásnak; ha egy külföldi vállalkozás ki szeretné vinni Magyarországról a nyereségét, akkor nem kell osztalékadót fizetnie, meg kell fizetnie a társasági adót, az iparűzési adót, és elviheti a nyereségét Magyarországról. Tehát a magyar vállalkozásokat jelen pillanatban is többletteher sújtja az itt megtelepedett külföldi cégekhez képest.
Azzal az adóváltozással, amit államtitkár úr az expozéjában említett, az alanyi adómentesség 6 millióról 8 millióra történő növelésével a Jobbik egyetért. Én magam egyébként az előző ciklusban erre irányuló kezdeményezést már tettem.
Az Európai Unió számos országa igyekszik a Brüsszel által biztosított alanyi adómentesség mértékét minél magasabbra tolni. Ez egy egyértelműen gazdaságösztönző intézkedés, amit a Jobbik természetesen támogat, még ha ennek az adócsomagnak több olyan eleme is van, amivel vitába szállunk. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
