DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA,
DR. GYÜRE CSABA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Valahol ott folytatnám, ahol az előttem szóló abbahagyta.
Hallottuk itt az előterjesztés során azt az államtitkár úrtól, illetve a kormánypárti vezérszónoktól is, hogy mennyire fontos ennek a jogszabálynak az elfogadása; hogy milyen jobbító szándék vezeti jelen pillanatban a kormányt, hogy ez a módosítás keresztülmenjen; hogy a kormány mennyire azokért a vállalatokért, magyarországi szervezetekért dolgozik, akik akkreditációval szeretnének rendelkezni, és hogy mihamarabb nemzetközi szintű akkreditációjuk lehessen ezeknek a cégeknek, hogy minél jobban, minél könnyebben ki tudjanak lépni az európai piacra, az Európai Unióba, minél könnyebben tudjanak importálni, beszállítani a külföldi cégeknek. Ez mind nagyon szép és nagyon jó, amit elmondtak, és mindenki egyetért, csak nézzük meg, hogy miért adódott ez a probléma, kinek a hibájából adódott a probléma, kinek a hibájából van ma itt ez a törvényjavaslat. Miért kell kijavítani egy olyan törvényt egy ilyen törvényjavaslattal, amelyet 2015-ben fogadtunk el, alig több mint egy évvel ezelőtt?
Nagyon jellemző a Fidesz törvényhozására, törvényhozási programjára az, hogy nagyon fontos kérdésekben egyrészt egyéni képviselői indítványra adják be a törvényjavaslatokat - elsősorban azért, hogy ne kerüljenek a megfelelő szakmai szervezetek elé szakmai véleményezés szempontjából, hanem egyből be tudjanak jönni a parlamentbe, és azonnal tudjanak dönteni -, másrészről pedig ezek a törvényjavaslatok abszolút előkészületlenül jönnek be, valakik céljának az elérése érdekében, általában ezek egyéni gazdasági célok elérése érdekében jönnek be ide a plenáris ülésre.
Ez is hogyan került ide? Előttem szóló képviselőtársam már említette, hogy 2015 nyarán rendkívüli ülés keretében volt az általános vitája, volt róla a döntés; nagyon gyorsan került ide, igazából meg se lehetett tudni annak a valós indokát, hogy vajon miért kerül ide most, miért ilyen hirtelen kell róla szavazni. Az ellenzéki pártok ezt a törvényt nem is szavazták meg, valamennyien ellenezték az akkori törvényjavaslatot. Hogy miért ellenezték, ennek is nagyon nagy jelentősége van. Azért ellenezték ezek a pártok, mert nem akartuk azt, hogy hirtelen Magyarországon az akkreditált szervezetek vagy amelyek a jövőben akkreditált szervezetekké akarnak válni Magyarországon, azoknak az akkreditálása Magyarországon lehetetlenné váljon, vagy csak jelentős pluszidő-ráfordítással és nagyon jelentős költségráfordítással külföldön tudják akkreditálni a saját szervezetüket.
(12.40)
Hogyan is jön ez így össze? Az akkori javaslat, amely elfogadásra került kormánypárti képviselők támogatásával, megszüntette azt a tanácsot, amely addig létezett ezen a területen. 1995-ben került felállításra a Nemzeti Akkreditáló Testület, a NAT, amely rendelkezett mindenfajta jogosítvánnyal, amely az Európai Unió és Magyarország közötti viszonylatokat rendezte. Tehát ez a Nemzeti Akkreditáló Testület rendelkezett jogosítvánnyal, hogy az Európai Unió területére ezt az akkreditálást kiadja, akkreditálja a magyarországi szervezeteket, és ezeket az Európai Unióban mindenütt elfogadták.
Na, hát ez került szinte indok nélkül, egyik pillanatról a másikra hatályon kívül helyezésre. Ráadásul itt nem az a probléma, hogy ez megtörtént és államosították a korábbi szervezetet, ezt az akkreditáló testületet, ami egy köztestület volt, ezt államosították 2016. január 1-jével, nem is ez volt a nagyobb baj, a nagyobb baj az volt, hogy végre lehet-e hajtani. Ha ez a többségi akarat, a demokráciában mindenkinek tudomásul kell vennie a többség akaratát. A Fidesz-KDNP nyilván rendelkezett a többséggel, a kormány megteheti, hogy ezt megszünteti. De hogyan? Nem észszerűtlenül, nem egyik napról a másikra, hanem megfelelően elő kellett volna készíteni. Miért nem volt megfelelően előkészítve? Azért, mert 2016. január 1-jével nem volt olyan szervezet Magyarországon, amely ezt az akkreditációt Magyarországon megcsinálhatta volna, és jelen pillanatig nincs is. Lepsényi István államtitkár úr mondta el, hogy nagy az öröme, 2016. október 6-ától megkaptuk ezt a jogot. Ez egy részleges jog, valóban, bizonyos részterületükre már a hatóság, a Nemzeti Akkreditáló Hatóság megkapta ezt a jogot. De ebből is látszik, hogy tíz hónapon keresztül senkinek nem volt jogosultsága, hogy ezeket az engedélyeket kiadja.
Hogy ez mit jelent számokban? 628 akkreditált szervezet volt 2015-ben, amikor ez a törvényjavaslat benyújtásra került, hogy kerüljön megszüntetésre az Akkreditáló Testület. Amikor ez benyújtásra került, abban a pillanatban tehát 628 akkreditált szervezet volt, amelyek közül 163-nak járt le 2016. évben a minősítése. Tehát lejárt ennyinek a minősítése, gyakorlatilag az összes szervezet egynegyedének lejárt a minősítése, és ezt tette kockára a kormányoldali többség, a Fidesz és a KDNP, hogy ezek a cégek ne tudjanak az Európai Unióba beszállítani, vagy jelentős nehézséggel tudjanak hozzájutni a megfelelő minősítéshez, hiszen Magyarországon nem szerezhető meg ez az akkreditációs minősítés, ezért nekik Németországba, Ausztriába, más EU-s országok akkreditáló szerveihez kellett fordulniuk, csak onnan lehetett beszerezni ezt. Ezért kockára tették ezeket a vállalkozásokat, amikor államtitkár úr is mondta, hogy gyakorlatilag a magyarországi exportnak a 98 százaléka ezekhez az akkreditált szervezetekhez fűződik gazdaságilag, és ezeknek, a magyar export 98 százalékát kitevő szervezeteknek a gazdasági működőképességét veszélyeztette a Fidesz-KDNP tíz hónapon keresztül, és részben veszélyezteti még a jövőben is ezzel a szupergyors, de átgondolatlan, meggondolatlan, hebrencs jogalkotással, amit az elmúlt hat esztendőben láttunk.
Most abban a helyzetben vagyunk, hogy valóban van egy törvényjavaslat, amelyre majd a Jobbik-frakció is minden bizonnyal az igent fogja megnyomni; azért fogja megnyomni, mert valóban szükség van az akkreditálásra, valóban szükség van arra, hogy az új hatóság, ha már ez a döntés, hogy ennek kell működni, mielőbb az európai uniós nemzetközi szervezet tagja lehessen, hogy minél előbb elismerjék azt a jogát nemcsak bizonyos területekre vonatkozóan, mint ahogy az október 6-ai hatállyal megtörtént, hanem teljeskörűen, hogy ezek a minősítések, amelyeket ez az akkreditációs hatóság kiad, európai szinten elismertek legyenek, és ne legyen az a helyzet, hogy a magyar vállalatoknak teljes bizonytalanságban kell dolgozni, nyilván jelentős időtöbbletet jelent, amíg megszerzik az akkreditációt, mivel Ausztriában, Németországban kell ezt kérvényezni, onnan fogják bevizsgálni, sokkal több költség merül fel, utazási költség, idő s a többi merül fel. Nem beszélve arról, hogy ezek a külföldi akkreditációs szervezetek, akár az osztrák szervezet, akár a német szervezet, jelentősen nagyobb összegekért dolgozik. Ez nem azt jelenti, hogy 50 százalékkal kell többet ráfordítani akkreditációs díjként egy-egy ilyen minősítésnek a megszerzésére, hanem sokkal, de sokkal több pénzbe kerül ez, akár hatszorosa-nyolcszorosa is lehet az a pénz, amit ezeknek a cégeknek be kell fizetni, és a külföldre termelő, külföldi cégeknek betermelő valamennyi cégnél ez bizony nagyon jelentős problémát jelentett.
Ha belemegyünk a jelenlegi törvényjavaslatba, akkor valóban látjuk azt, hogy az eddigi törvényjavaslat, a 2015. évi, amit nyáron elfogadott a Ház - nyilván a Fidesz-KDNP kizárólagos támogatásával - nem tartalmaz felülvizsgálati lehetőséget; mint ahogy ki is mondta a 3. § (2) bekezdése a törvénynek, hogy jelen döntés ellen semmilyen fellebbezésnek helye nincsen. Államtitkár úr azt mondta, hogy ez levezethető a magyar Alaptörvényből, hogy van helye felülvizsgálatnak. Valóban, mert az Alaptörvény kimondja, hogy minden esetben jogorvoslati lehetőség van. Tehát alapvetően alaptörvényellenes lenne, ha nem lenne, de nyilván szerencsésebb, hogy benne van, illetve vitássá válhat, amennyiben nem értelmezzük úgy ezt a törvényt, hogy van helye felülvizsgálatnak, akkor bizony azt is kimondhatnánk, hogy ez a 2015. évi CXXIV. törvény bizony alaptörvényellenes, amennyiben nincs benne a bírósági felülvizsgálati lehetőség.
Az pedig teljesen egyértelmű és teljesen indokolt, ami a törvény indokolásában is szerepel, hogy célszerű egy olyan bíróságot megadni illetékes bíróságként, amely megfelelő szakmai hozzáértéssel bír ezen ügyben. Sokféle vitát lefolytattunk, akár a közigazgatási bíróságok felállításával kapcsolatos minisztériumi előkészítés során is, és foglalkoztunk ezekkel a kérdésekkel, én azt gondolom, hogy ez az akkreditációs folyamat valóban egy olyan folyamat, amelyre valamennyi járási bíróság nincs felkészülve, vagy egy közigazgatási és munkaügyi bíróság nincs felkészülve. Ezt elmondhatjuk, hiszen nagyon ritkán kerülnek oda, nagyon speciális terület, tehát ebben az esetben valóban szükség van arra, hogy ha már kimondjuk, hogy van helye bírósági felülvizsgálatnak, ami mindenképpen van, az Alaptörvényből fakadóan is, akkor már jelöljünk ki egy bíróságot arra, hogy melyik legyen az a bíróság, amelyik ebben az esetben eljár. Jelenleg a törvény 3. §-a a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kizárólagos illetékességét határozza meg, én azt gondolom, hogy ez mindenesetre egy nagyon helyes folyamatnak a része, még ha, én azt gondolom, a 2015. évi törvény elfogadása egy súlyos hiba volt, hogy ez kimaradt belőle, és ezért nyilván ezt támogatni kell.
Ugyanúgy a többi módosítás is, ami szerepel ebben a törvényben, az is támogatandó, mégpedig azért, mert ott is súlyos hiba van, mert amikor határidőket állapított meg az eljárásra a 2015. évi törvény, hogy mikor lehet a felülvizsgálati eljárást, a kontrolleljárást lefolytatni, akkor a törvényszöveg szerencsétlen megfogalmazása miatt a hatóságnak nem volt jogköre arra, hogy azon az időintervallumon belül ő folytasson le adott esetben egy közbenső eljárást, amikor esetleg célszerű lett volna annak a felülvizsgálata.
(12.50)
Ezt ez a jogszabály kiküszöböli. Azt gondolom, ha az a fajta gyors, meggondolatlan, a különböző egyéni vagy gazdasági érdekek által vezérelt jogalkotás, ami az elmúlt hat évben megfigyelhető volt a parlamentben, nem történt volna meg, akkor nem lennének ilyen hibák, és nem kerülnének olyan helyzetbe a magyarországi vállalatok, hogy az akkreditációs minősítésük veszélybe kerül, vagy adott esetben hatszor-nyolcszor annyi pénzért kell külföldről beszerezniük mindezt azért, mert a tisztelt KDNP és a Fidesz úgy terjeszti be a törvényjavaslatait, hogy azok teljes mértékben átgondolatlanok, meggondolatlanok, a szakmai vélemények nincsenek beszerezve. Az akkori sajtócikkeket elolvasva még az is egyértelműen kiderült, hogy az akkori szervezet, a Nemzeti Akkreditáló Tanács még azt sem tudta, hogy őt meg fogják szüntetni, akkor értesültek arról, amikor a parlament honlapjára felkerült a törvényjavaslat, hogy egy ilyen változást terveznek, amit nyilván nem a kormány adott be, hanem egyéni képviselői indítvány volt. De azt tudták, hogy ha már ezt beadja egy egyéni képviselő, akkor a kormány szándéka már ott van mögötte.
Nem beszélve arról, hogy az európai uniós nemzetközi szervezet vezetője egy külön levélben hívta fel Orbán Viktor miniszterelnök úr figyelmét arra, hogy ha 2015. december 31-ével megszüntetésre kerül a régi szervezet, akkor a nemzetközi akkreditációs minősítés kiadásának a joga elvész, és ezt automatikusan nem fogja megörökölni az újonnan megnevezett köztestület helyett megalakuló hatóság, nem fogja automatikusan megkapni azt a minősítési jogot, amivel a korábbi köztestület rendelkezett. Erre külön felhívták a figyelmet, és arra is, hogy ez mivel jár, mennyivel kerülhetnek hátrányba a magyar cégek a nemzetközi piacon, az európai uniós beszállító cégek milyen helyzetbe kerülhetnek ezáltal, milyen megnövekedett költségekkel kell számolni, ha külföldi akkreditációs szervhez kell fordulni. Tehát még a miniszterelnök úr figyelme is fel lett erre hívva, s nem a megszüntetett köztestület részéről, hanem a nemzetközi európai uniós hatóság vagy társulás részéről történt meg ezt a figyelmeztetés, ami alapvetően jó szándékú volt.
Mi nem azt vonjuk kétségbe, hogy a kormánynak vagy a parlamenti többségnek ne lenne joga arra, hogy egy köztestületet megszüntessen, hogy a köztestület vagyonát államosítsa, hogy a köztestület feladatait hatósági jogkörbe sorolják, mert a megfelelő parlamenti többség megszerzésével erre nyilván joga van. Mi azt mondjuk, a hiba ott volt, hogy nem megfelelő volt az előkészítés, nem megfelelő volt az időzítés, nem volt megfelelően kivárva az idő és előkészítve az új szervezet arra, hogy a nemzetközi akkreditációs folyamatba teljes jogú tagként be tudjon lépni. Ezért bizony egy olyan átmeneti korszak alakult ki az előterjesztő, valamint a megszavazók és a kormány hibájából, ami bizony súlyosan veszélyeztette a magyar gazdasági érdekeket, a magyar vállalkozások kilépését az európai piacra, a magyar export lehetőségét és mennyiségét. Én azt mondom, hogy ez bizony az átgondolatlan jogalkotás következménye. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
