SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET
SCHMUCK ERZSÉBET (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az LMP nem támogatja a törvényjavaslatot, és értetlenül áll az előtt, hogy miért kell ezt a szabályozást, aminek az elfogadásához még maga az előterjesztő sem tud semmilyen olyan szempontot rendelni, ami a sürgősséget alapozná meg, két nap alatt átverni az Országgyűlésen.
A jelenlegi kormánypártok szeretik egy kicsit sem magasztos céljaikat elsőre jól hangzó elvi indokokkal eladni. Ennek legjellemzőbb példáját eddig is a hirdetési piaccal kapcsolatos haveri törvényalkotás adta.
Mindannyian emlékszünk még arra, hiszen nem volt olyan régen, amikor még Simicska Lajos vállalkozásait akarta a hirdetési piacon helyzetbe hozni a kormány, akkor a közutak melletti reklámozás betiltását közlekedésbiztonsági érveléssel adták el. Azt a törvénymódosítást is azonnal el kellett fogadni, hiszen akkor azt mondták önök, hogy életveszélyben voltak az autósok a sok, figyelmüket elvonó, villanyoszlopról lógó hirdetés miatt.
Aztán amikor Lázár János a szokásos ravaszkás félmosollyal az arcán bejelentette az intézkedés visszavonását, akkor az indok természetesen az volt, hogy nincs a tilalomnak érzékelhető közlekedésbiztonsági hatása, és természetesen semmi esetre sem az, hogy az újra engedélyezett hirdetéstípus piacát uraló céget közben sikeresen felzabálta a fideszes gazdasági hátország. Persze, most is éppen ennyire szól a benyújtott törvényjavaslat a településkép, a kulturális örökség, ne adj’ isten, a természet védelméről. Amikor önök ezeket a szavakat kiejtik a szájukon, akkor valójában a pénzre és a saját újraválasztásukat - az éppen közvetlenül és közvetve közpénzből felvásárolt média mellett - megkönnyítő kommunikációs felületekre gondolnak.
Egyetlen olyan rendelkezést találtunk, ami akár arra is utalhatna, hogy legalább mellékesen a településkép és a tájkép védelme is eszébe jutott a javaslat kidolgozóinak. Akár támogatni is tudnánk, hogy a világörökségi, illetve kulturális vagy természeti védelem alá tartozó területen a törvény megtiltja a plakátok elhelyezését. Azonban itt is kilóg a lóláb, hiszen e szabály alól is eltérést enged alacsonyabb szintű jogszabály számára a javaslat. Azaz, ha az elmúlt egy évben plakátokra tízmilliárdos nagyságrendű közpénzt elköltő kormányzati kommunikációs agytröszt a Kossuth teret vagy az Andrássy utat akarja majd az üzeneteivel teleszórni, akkor világörökség ide vagy oda, arra is lesz módja.
Ez a törvénymódosítás önmagában nem szünteti meg teljesen a hirdetési piacot, de arra tökéletesen alkalmas, hogy állami és kisebb mértékben, de fontos kérdésekben önkormányzati kontroll alá vonja annak működését. Ha ügyesen és kellően gátlástalanul használják ki a törvény által létrehozott rendszert - márpedig erre az eddigi tapasztalataink alapján bizton számíthatunk -, akkor a törvényi tilalmak, a kormányrendeleti szabályozás és az önkormányzati rendeletek együttes eredményeként valahogy úgy fog majd alakulni, hogy ott és úgy lehet majd hirdetést elhelyezni, ahol és ahogy az a mai kormányzati érdekköröknek kedvező.
Minthogy a történet vége jól látszik, igazából az odáig vezető út állomásai talán nem is annyira fontosak ahhoz, hogy kimondjuk: ez egy kifejezetten káros és veszélyes törvényjavaslat. Még így is feltűnő, hogy a törvénybe szánt tilalmak és korlátok mennyire esetlegesek. Miért ne rendelkezhetne egy magánszemély vagy egy társasház öt éven túl a plakáthelyek értékesítéséről? Miért pont egyetlen hirdetés helyezhető el egy ingatlanon, függetlenül attól, hogy az egy faluvégi saroktelek vagy egy tízemeletes lakótelepi ház, vagy egy több hektáros gyárkomplexum? Miért nem vonatkozik hasonló korlát az állami és önkormányzati ingatlanokra?
Mint cseppben a tenger, ott a koncepció lényege egyébként egyetlen rendelkezésükben. A helyi önkormányzat által kiadott településképi rendelet évente összesen 12 naptári hét időszakra eltérést engedhet a konkrét tilalmak és követelmények alól, ha a település szempontjából jelentős valamely eseményről való tájékoztatás érdekében az szükséges. Hogy mi minden lehet a kormánypárti önkormányzatok szerint jelentős egy település élete szempontjából, azt a kvótakampány különösen szégyenletes eszközökkel operáló önkormányzati részében jól láthatta mindenki. Így aztán ezt a 12 hetes kivételi szabályt nem lehet és nem is kell másként érteni, mint hogy kell egy általános kivétel a politikailag kiemelt kampányok lefolytatása érdekében arra az esetre, ha túl jól sikerülne a központi szabályozás.
Pedig lenne szabályozandó kérdés a hirdetési piacon. Be kellene tiltani minden olyan, közpénzből fizetett hirdetést, amely tisztán az állami propagandát szolgálja. Az LMP erre irányuló, többször leszavazott javaslata most is ott van önök előtt. Higgyék el, a településkép így is rengeteget javulna tőle. Köszönöm szépen a figyelmet.
