VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm szépen a szót. Mivel ez az első jobbikos hozzászólás a mostani ciklusban, engedjék meg, hogy a pártom nevében köszönetet mondjak azoknak, akiknek a bizalmából újra itt lehetünk, és akiknek a bizalmából küzdhetünk Magyarországért és a magyar nemzeti érdekekért.
A szombati napon a miniszterelnök úr elmondta uniós kampánybeszédét, de a két legérzékenyebb társadalmi problémáról, a devizahitelekről és a földkérdésről egy szót sem ejtett, bár nagyon jó lett volna hallani, hogy mi a konkrét kormányzati program a két válságos terület kezelésére, hiszen most már eljutottunk ahhoz a pillanathoz és arra a pontra, hogy maga Fazekas Sándor miniszter úr is azt mondta és arra hívta fel a magyar társadalmat, hogy védjük meg a magyar földet. Hoppá! Néhány hónappal ezelőtt, amikor ezt mi mondtuk az Országgyűlésben, akkor a miniszter úr azt mondta, hogy ez olcsó hőzöngés a Jobbik részéről, most pedig kiderül, hogy mégsem olyan betonbiztos ez a földforgalmi törvény. Most nem akarok ezen hosszasan rugózni, inkább a miniszterelnök úr beszédének kapcsán én is elmondanám, hogy nagyjából hogyan látom az Európai Unióhoz fűződő viszonyunkat.
A magyar politikában véleményem szerint három csoport létezik az európai uniós tagságunk értékelését illetően. Van egyrészről az euromazochisták csoportja, a baloldal és az MSZP, akik azt szeretik, ha Brüsszel láncon tart bennünket, ha Brüsszel csúnyán beszél Magyarországgal, és néha még jó alaposan meg is bünteti - ők ezt élvezik. (Lukács Zoltán: Rövid láncon!) Vannak az euronaivak - ezek önök, a Fidesz képviselőcsoportja -, akik azt gondolják, hogy mellébeszéléssel, félrebeszéléssel, csikicsukival, időhúzással Brüsszel félrevezethető. És van a harmadik csoport - ezek vagyunk mi -, akik azt mondják, hogy Magyarországot becsapták az MSZP- és a Fidesz-kormányok asszisztálásával, mert Magyarországot nem azért vették fel ebbe a közösségbe, hogy nekünk pénzt adjanak, Magyarországot felzárkóztassák, hanem azért, mert a versenyképességükhöz szükség volt a mi olcsó munkaerőnkre, és a termékeik eladásához szükség volt Magyarország tízmilliós piacára.
Ez az eurorealizmus, ez a valóság, nem önök az eurorealisták, hanem mi vagyunk azok, és mindenféle MSZP-s és fideszes propagandával ellentétben a Jobbik nem azt szeretné, ha Magyarországot kapásból kiléptetnénk az Európai Unióból (Lukács Zoltán: Egy-két hónapot várnánk vele!), hanem a Jobbik azt mondja, hogy a csatlakozási szerződést kell módosítani. Európa-pártiak vagyunk, de nem egy szakállas nőben látjuk Európát és Európa jövőjét. Nem hiszünk abban az európai egyesült államokban, amelyet az MSZP nyíltan és egyértelműen, önök pedig féloldalasan, de egyértelműen gyakorlatilag szintén támogatnak. Mi a nemzetek Európájában hiszünk, ahol a nemzetállamok megőrizhetik a szuverenitásukat, és abban a csatlakozásiszerződés-módosításban, amely nélkül Magyarországnak az elmúlt tízéves vesszőfutása folytatódni fog.
Mert mi történt itt valójában? Az történt, hogy idejött a külföldi tőkés a maga versenyelőnyével, olcsó hitelével, tőkeerejével, és letarolta a magyar gazdaságot, letarolta a magyar vállalatokat, gyárakat, üzemeket, vállalkozásokat, és a mindenkori kormányok a kezüket széttárva ehhez végig asszisztáltak. Persze ígérgettek fűt-fát a kis- és közepes vállalkozások megmentéséről, de nem tettek semmit, mondván, hogy ez ütközne az uniós versenyszabadsággal. A nyugati pedig röhögött a markába, mondta: a magyaroknak az Európai Unió kell meg az Európai Közösség? Hát akkor most jól megkapják!
(13.40)
Miközben Orbán Viktor azt állítja, folyamatosan arról beszél, hogy mi vagyunk Európa harmadik legiparosodottabb nemzete, amely egy elképesztő csúsztatás, a valóság az, hogy a gyáraink, az üzemeink megszűntek az elmúlt időszakban, és nem azért vásárolták fel a külföldiek az üzemeinket, a gyárainkat, hogy működtessék, hanem éppen ellenkezőleg, hogy tönkretegyék azokat és megszabaduljanak a magyar konkurenciától. Így lett övék a magyar piac, és amilyen termelési kapacitást idehoztak, azt csak azért hozták ide, hogy viszonylag közeli helyen olcsó munkaerőnket ki tudják használni a maguk versenyképessége számára.
Ezért a jelenlegi helyzet a következő, tisztelt hölgyeim és uraim. Magyarországon a magyar emberek nyugati árakon nyugati termékeket vásárolnak nyugati tulajdonú üzletközpontokban, nyugatiaknak átjátszott földön dolgoznak vagy nyugatiak kezébe átlopott gyárakban, nyugati szintű munkát várnak el tőlük, lényegében minden nyugati, csak a jövedelmük és a bérük nem nyugati, az magyar. És itt jön a Barba-trükk, mert Orbán Viktor erről nem beszél Brüsszelben. Idehaza eljátssza a szabadságharcost, kiteszi az óriásplakátra, hogy „Tiszteletet a magyaroknak!”, de hallotta már valaki önök közül egyszer is Brüsszelben Orbán Viktort azt mondani, hogy elég volt, hogy azt mondja a magyar miniszterelnök (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólás ugyanott: Félrevezetsz! Ne hazudozz! - Zaj. - Az elnök csenget.), akár ő, akár az elődei, hogy nem fogjuk hagyni, hogy kizsigereljék (Moraj a kormánypárti padsorokban. - Zaj. - Az elnök csenget.), hallották önök egyszer is, hogy azt mondja a magyar miniszterelnök, hogy nem fogjuk hagyni, hogy kizsigereljék a magyar munkaerőt?! Éppen ellenkezőleg! (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Éppen ellenkezőleg, azzal érvel, és azzal csábítja ide a külföldi vállalkozásokat, hogy a magyar munkaerő olcsó. Pont az ellenkezőjét teszi a miniszterelnökük. Szégyelljék magukat! Erről nem hallottak, és a magyar földről sem beszélt a magyar miniszterelnök, csak idehaza játssza a szabadságharcot. Idehaza eljátssza a szabadságharcot, de Brüsszelben már nincs szabadságharc.
Mi azt mondjuk, tisztelet kell a magyaroknak, igen, tisztelet kell. De kell igazság is, egyenlő bérek ugyanazért a munkáért, kell a szuverenitás is, és kell megélhetés, mert a magyar emberektől az elmúlt 24 évben az Európai Unióhoz csatlakozás oltárán elvették a megélhetést, és ehhez az MSZP kormányai és az önök kormányai is asszisztáltak.
Szégyelljék magukat! (Taps a Jobbik padsoraiban.)
