Ő
Ő
Ő azonban a világért sem mozdult volna ki Erzsébetvárosból. A 60-as évektől, amikor már a Kispipában játszott, egyre kevesebben jártak hozzá, a nép a televízió előtt ült vagy rock ’n’ rollt hallgatott, zenéjére már nem volt igény. „Én egy ideig egy házban laktam Seress Rezsővel, épp az alatta lévő emeleten. Emlékszem, mindig a Szomorú vasárnapot hallgatta, mindennap, pontosan kettőtől hatig, egyik feldolgozást a másik után.” - emlékezett vissza a már depresszióba esett zenészre Presser Gábor.
Seress Rezső végül elmagányosodva, nélkülözések közepette vetette ki magát lakása erkélyéről. A zuhanást túlélte ugyan, de szándékában eltökélt maradt: 1968. január 11-én, egy szomorú csütörtökön a MÁV-kórházban megfojtotta magát a gipszének ellensúlyát tartó dróttal.
Müller Péter 1983-ban színdarabot rendezett róla, 1999-ben legnagyobb slágerével azonos címmel egy film is készült, amelyet személye ihletett, neve sajnos mégsem vált a széles közvélemény számára ismertté, bár örömmel olvastam az imént egyébként, hogy az MTI ma megemlékezett születésének évfordulójáról. Elvis Presley-ről teret neveztek el Budapesten, Columbo hadnagy és kutyája köztéri szobrot kapott a Falk Miksa utca elején, Seress Rezsőre azonban csak egykori lakóhelyén, a VII. kerületi Dob utca 46. szám alatt emlékeztet egy 2009-ben kihelyezett emléktábla.
Otto Klemperer, a kor egyik legnagyobb karmestere ezt írta Seress azóta elkallódott vendégkönyvébe: „Nem zenész - csak zseni.” (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Úgy gondolom, hogy e hányattatott életű zseni is megérdemelné, hogy Budapesten közterület viselhesse méltatlanul elfeledett nevét.
Köszönöm szépen a türelmet, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)
