IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt hónapokban sok szó esett nagyvárosokról és egészen kis településekről, éppen legutóbb Somogyországról hallottunk, azonban ritkán esik szó a kis- és közepes méretű városokról. Ezekről és ezeknek a városoknak, településeknek a perspektívájáról szeretnék néhány szót ejteni.
Láthatjuk, hogy a kistelepülések is sorra egymás után veszítik el működésük gazdasági alapjait, gyakorlatilag ami miatt valamikor ott jöttek létre, ahol létrejöttek - legyen az mezőgazdaság vagy valamilyen bányászati tevékenység vagy bármi -, az nincsen már ott meg helyben. Tehát gyakorlatilag a megszokás köti azokat az embereket oda, és egyre inkább látszik ez sajnos a városoknál is. Ahogy a falvak elveszítik a gazdasági alapjukat, egyre inkább a városok is.
Egyetlenegy város példáján szeretném azt bemutatni, hogy -(Szávay István: Baja.) köszönöm a segítséget - ez mennyire jól látható, és mennyire jól látható az is, hogy ezek a települések a meglévő európai uniós forrásokat sem arra hasznosítják, amivel kihúzhatnák magukat, és megteremtenék újra a gazdasági alapjukat.
Így van, Baja, Bajáról szólnék néhány szót. Nézzék el nekem, hogy teljesen elfogult vagyok, sok száz éve él a családom ebben a városban, nagyon kötődöm hozzá, és nagyon szomorú vagyok, amikor erről kell beszámoljak. Csak néhány szót a városról! Nyilván nem a neves szülötteiről vagy a remek fekvéséről szólnék, de azt gondolom, a magyarok között az, hogy milyen nehéz sorsú egy település, mindig elismerést vált ki.
Képzeljenek el egy olyan települést - egy kis földrajz -, amely településhez öt magyarországi város és még ezen kívül jó pár külföldi is közelebb van, mint a megyeszékhely. Elsorolva: Szekszárd 40 kilométerre, a közeli Zombor 60 kilométerre - ami Szerbiában van, régen egy megyébe tartoztak Bajával -, Pécs 80 kilométerre, Szabadka ugyanúgy 80 kilométerre, Szeged 100 kilométerre, Kaposvár légvonalban 100 kilométerre, Eszék 105 kilométerre, és Kecskemét, a megyeszékhely pedig 110 kilométerre van; egészen döbbenetes helyzet. Na most, ennek ellenére is autópálya már van a közelben, tehát nem lenne az a fajta akadály egy település fejlődésének útjában, amit sokszor emlegettek, hiszen Bátaszéknél az M6-os autópálya egész közel van.
(1.10)
Nézzük meg, hogy mire is fordít ez a település! Én kikerestem szépen sorban azokat a pályázatokat, amelyeket elnyert az elmúlt ciklusban. Ezek a pályázatok: több mint 10 milliárd forint fordítódott olyan pályázatokra, amelyek óriásberuházások, egy magas partfal megerősítése, több mint 2 milliárd 250 millió forint értékben, turisztikai beruházás olyan értelmetlen elemekkel, amik nem minősülnek turisztikai attrakcióknak, nem vonzzák oda a turistákat. Hidak két árvízi pont között például, és sorolhatnám. Csatornafejlesztések, amikre nem feltétlenül van szükség, olyan ivóvízminőség-javítási beruházások, amelyekre nem feltétlenül van szükség. És jó néhány olyan, több mint tízmilliárd forint értékben, gondolják el, hogy tízmilliárd forintból egészen pontosan öt munkahely jött létre egy egész ciklus alatt. Ugye, ez egészen elkeserítő.
És hogy miért is adtam ezt a címet neki? Látható, hogy ezekből a beruházásokból, egy elrontott főtérfejlesztési beruházásból, partfal-megerősítésből hogy fog, nyilván nem fog egy település talpra állni, nem születnek meg azok az alapok, hogy stabil gazdasággal rendelkezzen a város.
A betonba öntött jövő kifejezést használtam. Annak idején, amikor az európai uniós pályázatok elindultak Magyarországon, nagyon gyakran lehetett azt hallani szakértőktől, hogy kétféleképpen lehet az európai uniós forrásokat felhasználni. Az egyik módja az, amikor a déli országok mintájára betonba öntik úgymond, tehát hatalmas autópályákat, utakat, építményeket hoznak létre. Ez egy rossz út.
A másik lehetőség, amikor az emberekbe fektetik ezt, tehát tudásba, oktatásba, különböző innovációs fejlesztésekbe, akár vállalkozásfejlesztésbe, ami aztán megtérül olyan módon is, hogy ezek aztán jövedelmező vállalkozások, és újratermelik, visszaforgatják ezt a pénzt, amiből aztán lehet autópályákat és nagyberuházásokat tenni. Hát látjuk, hogy sajnos mi betonba öntöttük ezeket az összegeket, és nyilván keressük a kiutat.
Eléggé szomorú jövő elé néz így egy kistelepülés, ezzel együtt sok más is, sajnos. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik és az MSZP soraiból.)
