BODÓ SÁNDOR
BODÓ SÁNDOR
BODÓ SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban így van, mai napirend utáni hozzászólásom címe: „Döntés született a 2014. évi szociális tűzifa-támogatásokról”. Nos, ennek a címnek, ennek a tartalomnak bizonyára nincs túl sok új információértéke az önök figyelmében, hiszen, ahogy hallottam itt az előző hozzászólásokból is, a vidéki Magyarország iránt elkötelezett képviselők ülnek még itt ezen a késői vagy talán inkább korai órában. De mégiscsak az ügy fontossága, illetve hordereje indokolttá teszi, hogy egy kicsit a döntés hátterét, részleteit, tartalmait itt, az ország Házában is megbeszéljük, erről szót váltsunk.
Nos, 2014. október 27-én kormányzati, illetve belügyminisztériumi döntés született arról, hogy a 2014. évi szociális tűzifa-támogatások hogyan és miként alakulnak. Természetes módon a kormányzat a korábbi évekhez hasonlóan tanúbizonyságot tett ezzel az intézkedéssel a szociális érzékenységéről, tehát az önkormányzatokat segítő szándékáról is. A pályázati kiírás szerint az 5 ezer fő alatti lakosságszámú települések voltak jogosultak támogatást igényelni. Ez egy fontos információ, hiszen a nagyobb településvezetőket bizony gyakran illetik azzal a váddal, hogy ők vajon miért nem. Nos, hát nekik egyelőre nincs erre lehetőségük, de mindenképpen érdemes elgondolni, hogy esetleg az 5 ezer fő feletti településeken is lenne-e erre igény, ott is laknak olyan személyek, akik rászorultak lehetnek.
A korábbi évek gyakorlatát folytatva és részben megújítva, a tűzifa mellett lehetőség volt arra is, hogy barnakőszénre is pályázzanak az önkormányzatok, vagyis mindenképpen gazdagabb volt a választék, a pályázati lehetőség. A kormányzati segítség súlyát jellemzi néhány konkrét adat: 2068 település részesült valamilyen mértékű támogatásban, vagyis Magyarország településeinek közel kétharmada. A programban felhasznált összeg majdnem elérte a 3 milliárd forintot, és egy még konkrétabb adat, hogy egy kicsit életközelibb legyen a megközelítés, hogy például Hajdú-Bihar megyéből 56 település részesült támogatásban, ami szintén nagyjából egy kétharmados arányt bizonyít.
És hogy konkrétabb legyek még inkább, Hajdú-Bihar megye 5. számú választókerületéből, ahonnan érkeztem, a 15 településből 9 volt jogosult pályázni, és mindegyik település be is kapcsolódott ebbe a programba. A települések igényeinek közel 40-55 százaléka kielégítésére volt forrás, vagyis hellyel-közzel az igényelt támogatások 50 százalékát bizony megkapták az önkormányzatok.
Fontos mérőszám volt a bírálatban, és ezt szintén érdemes tudni, hogy a lakásfenntartási támogatásban részesülők aránya volt az egyik meghatározó mutató. A teljes lakossághoz képest ez a választókerület vonatkozásában a 4,2, illetve a 15,6 százalék között van. Érdemes tudni még azt is, hogy hogyan viszonyul a támogatási összeg és a tartalom egymáshoz. Tűzifa esetében például egy 7,4 milliós támogatás 389 köbméter tűzifát jelent, míg a barnakőszén esetében, mondjuk, egy 11 millió forintos támogatás, amire van példa, 2503 mázsa tüzelőt jelent az önkormányzatnak, illetve a rászoruló családoknak. Nos hát, ezekből az adatokból, ezekből a tényekből is látszik, hogy a szándék nemes, a pályázat kivitelezhető, és mindenképpen érdemes gondolkodni az esetleges bővítésén is.
A program nagyságrendje, hordereje komoly odafigyelést és jelentős nyilvánosságot igényel valamennyiünk részéről, az érintettek részéről, és azt gondolom, hogy ezzel mindenképpen segíteni tudunk a vidéki önkormányzatoknak, a kistelepüléseknek, illetve az ott élő rászoruló családoknak. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)
