MAGYAR LEVENTE
MAGYAR LEVENTE
MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Hölgyek, Urak! Először is engedjék meg, hogy kifejezzem afeletti örömömet, hogy azon előzetes várakozásom nagyjából-egészében beigazolódni látszik, hogy messzemenő támogatást élvez ez az ügy. Ha jól számolom, a három, ma tárgyalt társulási megállapodás vonatkozásában a támogatottsági arány 14:1, ha a Jobbik, legalábbis ezt veszem ki a képviselő úr szavaiból, valóban nem fogja támogatni az ukrán társulási megállapodást.
Ez nem egy rossz arány, mutatja azt, hogy majdnem külpolitikai konszenzus övezi ezt a nagy jelentőségű ügyet.
Ami a konkrét kritikák és meglátások vonatkozásában adandó válaszokat illeti, szeretnék tételesen végigmenni a komolyan vehető felvetéseken legalábbis. Ami a legitimációt illeti, tisztelt képviselő úr, szeretném arra emlékeztetni, hogy tavaly novemberben, amikor a vilniusi csúcsra készülve az ukránok az utolsó pillanatban bejelentették, hogy nem írják alá végül is a társulási megállapodást, akkor ez a szöveg és maga az aláírási aktus teljesen elő volt készítve. Gyakorlatilag a helyszínen derült ki, hogy nem fog sor kerülni az aláírásra. Nyilván itt egy sor tényleges vagy vélelmezhető okot fel lehet sorolni a háttérben. Mindenesetre egyszer az ukrán állam, az ukrán kormány eljutott már oda - és egy túlzott Nyugat-barátsággal semmiképpen nem vádolható kormány -, hogy megköti ezt a szerződést, amitől az utolsó pillanatban, szó szerint az utolsó pillanatban álltak el.
A második meglátásom ezzel kapcsolatban, hogy semmiképpen nem a Magyar Országgyűlés, vagy a magyar kormány feladata az, hogy egy, a nemzetközi politikai élet szuverén szereplőjének belső döntéshozatali mechanizmusait bírálja, vagy bármilyen módon a hivatalos álláspontját egy-egy országnak megkérdőjelezze azon jogalapon, hogy az nem egy legitim álláspont, nem tükröz társadalmi támogatottságot. Ha Ukrajna kilép a nemzetközi színtérre azt mondván, hogy szeretne megállapodást kötni, akkor mi ezt úgy vesszük, mint egy hiteles, egy - még egyszer mondom -, a nemzetközi élet szuverén, önálló szereplőjének álláspontját, amelyet, amennyiben ez egybeesik a magyar nemzeti érdekekkel, márpedig itt úgy látjuk, hogy egybeesik, támogatni fogunk, és jelen esetben is támogatunk.
Ami az emberi és közösségi jogok tiszteletben tartását illeti, tisztelt képviselő úr, senki nem vonja kétségbe, hogy a rendkívül nehéz gazdasági, biztonsági helyzetben lévő ukrán állam, ukrán kormány komoly kihívásokkal küszködik egy sor területen, így részben ezen jogok betartása, betartatása területén is. A magyar kormány markánsan hangot adott elégedetlenségének, sőt, ha jól emlékszem, ennél talán erősebb kifejezést is használtunk, amikor a tavasz folyamán az ukrán törvényhozás gyakorlatilag eltörölte a nyelvtörvényt, noha, amint a képviselő úr említette, ez igazából soha nem volt kellően implementálva, és formálisan nem is lett eltörölve. De mindenképpen ezt a szimbolikus gesztust rendkívül negatívan fogadtuk és ennek hangot is adtunk.
(13.50)
Azt gondolom, a magyar nemzeti kisebbségek jogainak teljes körű érvényre juttatásához egy fontos eszköz lehet az, hogy intézményes párbeszédet, intézményes elvárásokat fogalmazunk meg, illetve kezdeményezünk Ukrajna vonatkozásában. Ilyen módon, hogy az Európai Unió és Ukrajna között létrejön ez a megállapodás, gyakorlatilag számon kérhetővé válik az Európai Unió nevében, tehát nem bilaterális alapon, hanem az EU nevében egy sor olyan kisebbségi, illetve emberi jog, illetve ezek betartása, amelyeket korábban nekünk kellett hangoztatnunk. Nyilván így lesz egy sokkal nagyobb támogatottsága, egy sokkal nagyobb legitimációja ezen észrevételeinknek. Elhiheti, képviselő úr, hogy amikor Ukrajna vonatkozásában hozunk bármilyen nagy horderejű döntést, az elsődleges szempont, amit mérlegelünk, az az, hogy az ukrajnai magyarságnak mi szolgálja leginkább az érdekeit.
Tehát azt gondolom, semmiképpen nem lehet a magyar kormányt azzal vádolni, hogy figyelmen kívül hagyná a kárpátaljai magyarság szavát. Annál is kevésbé lehet ezt a vádat megfogalmazni, hogy a kárpátaljai magyarság egyöntetűen támogatja azt, hogy ezt az integrációs perspektívát megalapozó lépést megtegye a Magyar Országgyűlés. Tehát az a helyzet nem fordulhat elő egy felelős kormány részéről, hogy a magyar nemzeti kisebbség határon túl kér valamit egy fontos nemzetközi viszonyokat érintő ügyben, mi pedig ezt figyelmen kívül hagyjuk, magunknak vindikálva azt a jogot, hogy majd mi Budapestről alaposabban meg tudjuk állapítani, és alaposabban meg tudjuk fogalmazni az objektív álláspontot. Tehát nem szeretnénk a kárpátaljai magyarságot megfosztani attól a lehetőségtől, hogy ebben a kérdésben a saját érdekeit érvényre juttassa, és nem szeretnénk megfosztani attól a lehetőségtől sem, ami objektíve fenn fog állni, méghozzá, hogy még egy lépéssel közelebb kerülnek Magyarországhoz, még egy lépéssel közelebb kerülnek Európához, ami számos gyakorlati területen, a mindennapi érintkezés tekintetében is könnyebbségeket fog bizonyára hozni.
(A jegyzői székben Hegedűs Lorántnét
Schmuck Erzsébet váltja fel.)
Schmuck Erzsébet váltja fel.)
Ami a Porosenko elnök úrral való kapcsolattartást illeti, Orbán Viktor miniszterelnök úr kint volt Porosenko elnök beiktatásán, ahol kétoldalú megbeszélést folytattak. Tegnap a sajtóból értesülhetett mindenki arról, hogy egy telefonbeszélgetésre került sor a két vezető között, amit hamarosan egy hivatalos találkozó is fog követni, tehát mindenképpen törekszünk arra, hogy az új ukrán vezetéssel, a legitim ukrán vezetéssel intenzív párbeszédet folytassunk, elsősorban is a magyar kisebbség ukrajnai helyzetének a javításával kapcsolatban. Hamarosan külügyminiszteri találkozóra is sor kerül, jómagam is több napot fogok hamarosan Ukrajnában tölteni, tehát intenzíven dolgozik a magyar külügyi apparátus és a magyar kormány azon, hogy egy magas szintű párbeszéd keretében megfogalmazzuk az álláspontunkat, és az ukránok részéről pedig betartassuk azokat a nemzetiségi, kisebbségi jogokat, amelyeket különben nemcsak ez a megállapodás ír nekik elő, hanem számos más nemzetközi egyezmény, illetve kétoldalú egyezmény.
Képviselő asszony, mindenképpen Ukrajna meg-se-gítése is egy elsődleges szempont, amikor mérlegeltük azt, hogy támogatjuk-e vagy nem ezt a társulási megállapodást. Kezdetektől fogva egyértelmű volt, ahogyan elmondtam, a keleti partnerség legfontosabb szereplője, legnagyobb szereplője szempontjából egy kulcskérdés, hogy megkapja-e ezt a perspektívát, hogy majdan, amennyiben az ehhez szükséges kritériumokat teljesíteni tudja valóságosan, hogy az Európai Közösséghez tartozhasson, a határon túli kárpátaljai magyarság egésze szempontjából, illetve Ukrajna, mint egy 45 milliós szomszédos ország szempontjából ez egészen egyértelmű közös érdekünk.
A képviselő asszony azon kérését, hogy európai napirend keretében tárgyaljuk a hasonló kérdéseket, ennek semmi akadályát nem látom. De szeretném a képviselő asszony figyelmét felhívni arra a tényre, hogy ezt nem a kormány, hanem a frakciók kezdeményezhetik a Házbizottságban, tehát azt javasolom, mindenképpen legközelebb, ha úgy látja, hogy egy ilyen ügynek van olyan uniós relevanciája, hogy az megkövetelné az európai parlamenti képviselők jelenlétét, akkor ezt a megfelelő fórumon jelezze, mi nem fogjuk semmiképpen ellenezni, mert a minél nagyobb nyilvánosság és a minél szélesebb körű megvitatás hívei vagyunk.
Tisztelt Képviselő Asszony! Ahogyan elmondtam, a magyar nemzeti érdekek vezéreltek bennünket akkor, amikor megszületett ez a döntés még jóval ezelőtt, hogy támogatjuk Ukrajna európai integrációs perspektíváját, semmiképpen nem a Bizottság vagy a Tanács javaslata juttatott minket erre az álláspontra. Ukrajna kérdése egy biztonságpolitikai, egy gazdasági, egy nemzetpolitikai, és ahogyan korábban elmondtam Moldávia és Grúzia kapcsán, egy elvi kérdés is. Szeretnénk ezeknek az országoknak felkínálni ugyanazt a gyarapodási, fejlődési lehetőséget, amit Magyarország is megkapott 1989 után, és amelynek fontos feltétele, nem egyetlen, de fontos feltétele az, hogy ez a pálya, ez a fejlődési pálya valahogyan az Európai Unióhoz kapcsolódóan történjen, ha lehet, akkor formálisan is az európai integráció keretein belül, amennyiben az érintett országok, még egyszer, teljesíteni tudják a feltételeket, és támogatást élvez a lakosság részéről az Unióhoz való csatlakozás.
Azt is elmondtam, tisztelt képviselő asszony - lehet, hogy nem volt bent a teremben -, hogy ha valaki, akkor Magyarország őszintén elkötelezetten és gyakorlati értelemben támogat minden uniós integrációs törekvést. Tehát a legkevésbé sem vádolható a kormány azzal, hogy - ahogyan a képviselő asszony fogalmazott - szívesebben látnánk magunkat kívül. Hogyan támogatnánk másokat abban, hogyan buzdítanánk másokat abban, hogy csatlakozzanak, ha mi magunk ennek az ellenkezőjét vallanánk?
Ami a Szent István-i örökséget illeti, azt szeretném mondani újfent, képviselő asszony, hogy Magyarország európai uniós tagsága egy bevégzett tény, egy status quo. Azt gondolom, egy ezeréves dilemma, egy ezeréves törekvés jutott nyugvópontra azzal, hogy 2004-ben teljes jogú tagjaivá váltunk az Európai Uniónak. Erről nagyon nincs mit beszélni, tehát ez egy eldőlt, végérvényes kérdés, hogy az európai struktúrákhoz tartozik Magyarország immár hivatalosan is. Egy független, erős és integráns Ukrajnában vagyunk érdekeltek. Egyetértek a képviselő asszonnyal abban, hogy ez egy különösen érzékeny helyzet, Ukrajnában nemcsak hogy belső feszültségek, hanem egyenesen háború van. Egy ilyen helyzetben rendkívüli szimbolikus gesztusértékkel bír a gyakorlati hozadékok mellett, hogyha egy ilyen döntést mihamarabb meghozunk.
Magyarország az elsők között lesz a ratifikációval, ezzel is szeretnénk kifejezni azt, hogy nekünk, különösen mint szomszédnak, mint a magyar nemzeti szempontból érintett országnak fontos Ukrajna uniós perspektívája, és a többi országhoz hasonlóan a kormány részéről maximális támogatottságot élvez a törvényjavaslat elfogadása, amelyre tisztelettel kérem a Házat, hogy támogassa.
Elnök úr, köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
