MAGYAR LEVENTE
MAGYAR LEVENTE
MAGYAR LEVENTE külgazdasági és külügyminisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Első ránézésre talán az Ukrajnával kötött társulási megállapodás ratifikációja beleillik abba a sorba, amit az elmúlt percekben tárgyaltunk, egy alaposabb vizsgálat nyomán azonban megállapíthatjuk, hogy Ukrajna esetében egy nagyságrenddel nagyobb következményekkel, egy nagyságrenddel nagyobb horderővel bíró ügyről van szó, ami a magyar szempontokat illeti, ez mindenképpen elmondható. Természetesen ennek egészen konkrét okai vannak, amire a következő néhány percben szeretnék tételesen kitérni.
Először is, tisztelt Ház, Ukrajna a legnagyobb ország a keleti partnerség államai sorában, egymaga bír akkora lakossággal, mint a keleti partnerség összes többi állama sem együttvéve, sőt ezek összes lakossága sem közelíti meg Ukrajna mintegy jó 45 milliós lakosságát. Ez mutatja, hogy önmagában milyen jelentősége van annak a kérdésnek, hogy Ukrajna elmozdul-e immár intézményes formában is az európai integráció irányába.
A kettes számú legfontosabb szempont e tekintetben az a nyilvánvaló tény, hogy Ukrajna esetében egy geopolitikai, egy geostratégiai játszma színteréről beszélünk, ennek egészen drámai és kézzelfogható elemeit tapasztaljuk nap mint nap, amennyiben a Kelet-Ukrajnában dúló háborúra gondolunk.
Jelzi ennek a kérdésnek a súlyát, tisztelt Ház, hogy a tavalyi vilniusi csúcstalálkozón az Ukrajnával kötendő társulási megállapodás aláírásának az elmaradása volt a közvetlen kiváltó oka annak a belpolitikai hullámnak, annak a belpolitikai zavarnak, amely végső soron a jelenlegi háborúhoz vezetett Kelet-Ukrajnában. Ily módon azt gondolom, hogy nem kell kihangsúlyozni, hogy milyen jelentősége van annak, hogy ratifikáljuk-e ezt a szerződést vagy sem, egyáltalán Ukrajna kérdésének milyen jelentősége van.
Egy további fontos szempont, tisztelt Ház, az, hogy a moldáv és a grúz parlamenttel, illetve politikai pártokkal, közélettel ellentétben Ukrajna sokáig rendkívül megosztott volt a tekintetben, hogy kívánnak-e elmozdulni az Európai Unió irányába a társulási megállapodás kereteiben, avagy sem. Ma ez a helyzet megváltozott, de ez egyértelműen annak tudható be, hogy az elmúlt egy évben milyen fejlemények álltak be az imént említett vilniusi keleti partnerségi csúcson való aláírás elmaradása miatt. Mára van egy egyhangú támogatottsága ennek a társulási megállapodásnak, ahogy a júniusi aláírás is azt mutatta, azonban, ha mélyebbre megyünk, és a jelenlegi politikai konstelláció hátterét derítjük fel ebből a szempontból, akkor azt fogjuk találni, hogy a mai napig van egy erős megosztottság – persze, ha Ukrajna egészét tekintjük - arról, hogy kell-e Ukrajnának ilyen módon elmozdulnia az Európai Unió irányába.
Tisztelt Ház! Ugyanakkor, azt gondolom, hogy miután 15 év elteltével Magyarország egy szomszédos államában ismét háború dúl, nekünk teljesen egyértelmű a választásunk mint kormányzatnak, mint magyar népnek, nekünk támogatnunk kell minden olyan törekvést, ami a közvetlen régiónk stabilitását, konszolidációját érdemben elősegítheti, márpedig erre a társulási megállapodásra úgy tekintünk, hogy egy fontos lépés lehet az irányba, hogy Ukrajnában végre helyreálljon a béke és a stabilitás. Már csak azért is látjuk így, mert az orosz féllel született egy olyan megállapodás, hogy a társulási megállapodáshoz kapcsolódó, illetve annak részét képező mély és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás Ukrajna vonatkozásában 2016-ban lép csak életbe. Tehát a nyilvánvaló módon ezen társulási megállapodást legalábbis nem támogató Oroszországgal egy konstruktív párbeszéd keretében sikerült erről a gazdasági vetületről ilyen módon megállapodni. Még egyszer: úgy látjuk tehát, hogy a konszolidáció érdekében el kell fogadnunk ezt a társulási megállapodást.
Egy további fontos aspektusa a megállapodásnak az a tény, hogy abban nemcsak az Unió kínál előjogokat, nemcsak az Unió kínál pozitív hozadékot Ukrajna részére, hanem azt a problémát is részben kezeli a megállapodás, hogy az ukrán állam is adós egy sor olyan intézkedéssel, amellyel például az Ukrajnában élő kisebbségeket kellene megvédenie. Ilyen módon a megállapodás aláírásával Ukrajna elkötelezte magát a közös politikai értékek, így többek között a demokratikus elvek, a jogállamiság, a jó kormányzás, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok, ideértve a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartása mellett. Ez nekünk, Magyarországnak egy nem kellőképpen hangsúlyozható fontosságú fejlemény, amennyiben kvázi számon kérhetővé válik ezen társulási megállapodás révén Ukrajna iránt ezen vállalások végrehajtása. És itt külön relevanciával bír az a tény, hogy 200 ezer honfitársunk él Ukrajna területén, akik nem közvetlen háborús övezetben élnek, de mindenképpen számos módon megsínylik azokat az áldatlan állapotokat, amelyek az ukrán közállapotokban uralkodnak.
Szeretném hangsúlyozni, hogy a kárpátaljai magyar közösség részéről egyöntetű támogatást élvez a társulási megállapodás elfogadása, ratifikációja. A kárpátaljai magyar közösség úgy látja, hogy Ukrajna egészének a konszolidációjával és az európai integráció irányába történő elmozdításával bizony a kárpátaljai kisebbség is jól jár, aminek eminens érdeke minél több szállal kapcsolódni az Európai Unióhoz, minél több szállal kapcsolódni Magyarországhoz. Ezen az úton egy fontos lépésként tekintenek a most tárgyalt megállapodás ratifikációjára.
Tisztelt Ház! Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy Ukrajna nem kezelhető egy kalap alatt a korábban tárgyalt moldáv és grúz megállapodásokkal, noha azok is önmagukban nagy relevanciával bírnak. Magyar szempontból a keleti partnerség egyetlen közvetlen szomszédja Ukrajna; a legnagyobb állama a keleti partnerségnek Ukrajna. Jelentős magyar kisebbség a keleti partnerség országai közül Ukrajnában él. Ukrajna az az ország, amelyiknek kézzelfogható segítségre van szüksége a jelenlegi helyzetben, ugyanis háború van Ukrajnában.
Ezek a szempontok mind arra mutatnak, hogy a magyar törvényhozásnak magyar nemzeti szempontok alapján messzemenően indokolt a ratifikáció támogatása. Erre kérem én most a tisztelt képviselő hölgyeket és urakat, a tisztelt Házat, hogy a magyar kormány ezen törekvését szentesítsék azzal, hogy elfogadják a társulási megállapodás kihirdetését. Elnök úr, köszönöm szépen a szót.
