DR. SZÉL BERNADETT,
DR. SZÉL BERNADETT,
DR. SZÉL BERNADETT, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Megannyi rossz hír borzolta a kedélyeket idehaza és egyáltalán a külpolitikában az elmúlt időszakban, úgyhogy azt gondolom, meg kell becsülnünk, hogy egy ilyen kedvező irányú fejleményről beszélhetünk itt a magyar parlamentben.
Arról van szó, hogy Ukrajna és az Európai Unió között egy társulási szerződés ratifikálásra kerülhetne. Magyarország az első körben csatlakozott azon országok közé, akik ratifikálják ezt a társulási szerződést. Azt gondolom, hogy ez önmagában örömteli.
Ugyanakkor máris egy kritikával kell kezdenem. Méghozzá azért, mert számomra teljesen érthetetlen az, hogy egy ilyen napirendet miért nem európai napirendként tárgyal a Ház, főleg azt tudva, hogy van számos olyan magyar képviselő az EP-ben, akinek lenne mondanivalója ezen eset kapcsán, például Meszerics Tamás, az LMP EP-képviselője is szerette volna elmondani a véleményét, de mivel nem európai napirendről van szó, így ezek a képviselők ilyenkor nem szólalhatnak meg. Úgyhogy arra kérem államtitkár urat, hogy ha ilyen napirendi pontok jutnak a Ház elé, akkor legyen alapértelmezés a magyar parlamentben, hogy európai napirendként kezeljük, hogy az EP-képviselők is hallathassák a véleményüket.
Azt gondolom, hogy azért visszatérek egy pozitívabb irányba: látni kell, hogy örülnünk kell annak, hogy a Fidesz meg a Szijjártó Péter által vezetett Külügyminisztérium nem gátolja és nem lassítja ezt a ratifikációs folyamatot. Én nem tudom ennek pontosan az okát. Talán kezdik felismerni azt, hogy milyen lehetetlen helyzetbe lavírozták Magyarországot a külpolitikai szférában, vagy csak az életveszélyes hintapolitikájuk billen egy olyan irányba, ami most éppen ebbe a helyzetbe lavírozza ezt a szerződést. Akárhogy is, én most örülök annak, hogy megfogadták az Európai Bizottság és a Tanács kérését, és így most a magyar parlament elé kerülhet az ukrán, a grúz és a moldovai társulási megállapodás is, egy nap, egymás után mind a három, látva azonban azt, hogy valóban vannak olyan pontok, amiket itt végig kell beszélnünk ezzel kapcsolatban.
Mégis azzal kezdem, itt egy nagyon fontos momentum az, hogy érdeke Ukrajnának is és az Európai Uniónak is az, hogy szorosabbra fonjuk a szálakat. Számtalan érvet tudok én is felhozni, de azért azzal kezdem, hogy ez mégiscsak egy lelkiismereti kérdés. Főleg most, ilyen viszonyok között, amiben most élünk, azt gondolom, hogy egy lelkiismereti kérdés is mindannyiunk számára, hogy nemhogy gátat nem szabunk ennek a megállapodásnak, de elsőként próbáljuk ezt ratifikálásra segíteni Magyarország aktív közreműködésével.
Számos kérdést kell ilyenkor feltenni. Tehát megtagadhatjuk-e például egy nemzettől az európai integrációt, annak egy magasabb szintre lépését egy olyan helyzetben, amikor ennek a nemzetnek a polgárai életük kockáztatása árán mutatták meg azt, hogy nyugatra és nem keletre szeretnének orientálódni? Megtagadhatjuk-e Ukrajnától a közeledést, ha az ország választott vezetői vállalják, hogy jogrendszerüket a demokratikus értékek és az európai szabályok alapján fejlesztik tovább? A válasz nyilvánvaló: nyilván nem tagadhatjuk ezt meg. Az LMP válasza is egyértelmű és határozott: Európa kapuit szélesre kell tárnunk minden csatlakozni vágyó nemzet, ország előtt, abban az esetben, ha magukénak érzik az európai értékrendet, és olyan berendezkedést hajlandóak kialakítani, ahol ez érvényesülni is tud.
Magyarként különösen nem feledkezhetünk meg erről a morális parancsról, hiszen mindannyian emlékszünk rá, nem is olyan rég magunk is ezt az utat jártuk végig, amire most a keleti szomszédjaink készülnek lépni. Nyilván Ukrajna annyival nehezebb helyzetből indul, amennyivel több időt töltött, illetve mélyebben volt a szovjet blokkba integrálva. Annál is inkább kötelességünk ezt az országot segíteni.
Azért érdemes egy pillanatra megállni és felidézni a kilencvenes évek Magyarországát. Itt volt számos botrányos fejlemény, sértő igazságtalanság, de volt egyvalami, ami egységesítette ezt az országot, méghozzá az a meggyőződés, hogy értékeink és érdekeink a kontinens nyugati feléhez kötnek minket, és nem keletre visznek minket.
Én fel szoktam idézni, és itt, a magyar parlamentben is el szoktam mondani azt, hogy Szent István óta egy örök küzdelem az ország számára az, hogy Nyugathoz kerüljünk közelebb, és ne Kelethez, és én mindig elmondom, hogy van egy olyan reményem, hogy a Fidesz-kormány felismeri azt, amit Szent István üzen ennek a nemzetnek, és nem próbálja ezt az országot egy teljesen más pályára terelni, mint amiért küzdünk most már, mondhatom így, hogy évszázadok óta.
Persze ma így, hogy az Unió teljes jogú tagjai vagyunk, sokkal jobban átérezzük, látjuk a közösség problémáit, belső feszültségeit is, és ez vitathatatlan. Mindenhol ezen a földgolyón vannak problémák, az Európai Unióban is vannak problémák, és ezt szóvá is tesszük időről időre, hiszen ez a kötelességünk, hogy a közösség teljes jogú tagjaként megpróbáljuk azt a közösséget egy olyan irányba vinni, ami kedvező hatású egyébként a közösség minden tagja számára. De épp ukrán barátaink elkötelezettsége emlékeztet mindenkit arra, hogy még egy ilyen problémákkal küzdő Unió tagjának is sokkal jobb lenni, mint mondjuk, a légüres térben kapálózni, vagy éppen egy moszkvai központú eurázsiai unió felé sodródni.
Muszáj az érdekekről is beszélni, főleg azért, mert a Fidesz, úgy látom, hogy ezt a nyelvet sokkal jobban érti mostanság, és azt gondolom, hogy ha én is emlékeztetem őket arra, hogy a társulási szerződés esetében ugyanazt mondja a szív meg az ész, az egy pluszérv lesz amellett, hogy ezt a társulási szerződést minden módon segítenünk kell. Azt gondolom, hogy uniós tagállamként elemi érdekünk az, hogy ezt az évek óta kiszámíthatatlan ukrán helyzetet egy olyan irányba próbáljuk befolyásolni, hogy az meg tudjon nyugodni.
Egy stabil, fejlődő, kiszámítható Ukrajnára van szükségünk, és ez magyar érdek is, hiszen egyrészt közvetlen szomszédunkról van szó, de ott van Kárpátalja is, úgyhogy minden szempontból azt tudom mondani, hogy ez a kívánatos jövőkép számunkra: egy stabil, fejlődő Ukrajna, amely kiszámítható módon képes gyarapodni. Ez a társulási szerződés a legjobb utat jelöli ki e célok felé.
Reálisnak kell maradnunk, és akkor is, amikor látjuk a lehetséges akadályokat, a nehézségeket felmérjük. Nem titok senki előtt az, hogy Ukrajna nagyon komoly problémákkal küzd. Az egyik probléma pont az orosz vélemény. Ezzel kapcsolatban teljesen nyilvánvaló, hogy azt, hogy Ukrajna az Európai Unió felé közeledik, a putyini Oroszország egyáltalán nem nézi jó szemmel. Putyin pontosan tudja azt, hogy az eurázsiai uniója nem lesz egyhamar vonzóbb az embereknek, mint a szabad nemzetek Európai Uniója. Ezért Putyin a nyomásgyakorlás számos eszközével élt eddig is és él a mai napig is. Ezekben a percekben, amikor én beszélek itt a magyar parlamentben, emberek halnak meg Luhanszk és Mariupol környékén; szeparatista lázadók, orosz fegyverekkel és támogatásukkal, Ukrajna területének megcsonkítását tűzték ki célul.
Ráadásul a másik probléma a korrupció, ami Ukrajnában ugyancsak jelen van. Látjuk azt, hogy a politikában messze túl nagy egyes érinthetetlennek látszó oligarchák és a szervezett bűnözés befolyása. Hozzáteszem azt is, hogy ráadásul a környezetvédelem tekintetében is fontos lenne, hogy az Európai Unió standardjait átvegye az ország. Ugyanis hiába vannak Ukrajnának kiváló adottságai számos téren - akár a mezőgazdaságot, akár a nyersanyagkincset figyeljük -, hiába látjuk azt, hogy egy nagyon fontos földgáz-tranzitútvonalról van szó, hogy ha az ezekből a javakból származó bevételek kevés kiváltságos ember kezében összpontosulnak, miközben a tömegek kénytelenek fillérekből élni, ez nyilván egy elfogadhatatlan helyzet.
A társulási megállapodás egyik legnagyobb haszna pont az lehet, ha azt biztosítjuk, hogy a fejlesztési pénzek és támogatások a társadalmi egyenlőtlenségek csökkenését tudják elhozni Ukrajnában. A megállapodásban egyrészt ki van kötve a jogharmonizáció, valamint az igazságügyi együttműködés, és ezek azzal a reménnyel biztatnak, hogy Európa áldásos hatása eljut majd Ukrajnában a legszélesebb néprétegekhez, és Ukrajna egésze számára tud felemelkedést kínálni. Nagyon fontos, hogy ez így történjen, és ennek én kettő garanciáját mindenképpen fontosnak látom hangsúlyozni. Tehát ez az, aminek így kellene történnie.
Egyrészt a társulási megállapodásban rejlő lehetőségeket és kockázatokat egy olyan szempontból is mérlegelni kell, hogy nem tudhatjuk, mikor kerül majd sor Ukrajna európai uniós csatlakozására, és ha túl sokat várakozik egy nemzet az Unió előszobájában, akkor születhetnek ellenérzések, láttunk már erre példát. Nagyon fontos, hogy amit Ukrajna kap az Unió irányából, az tehát ne csak egy szűk elit felé irányuljon, hanem Ukrajna egészének képes legyen a felemelkedés lehetőségét biztosítani.
A másik pedig az, hogy folyamatosan mérni és monitorozni kell annak a társadalmi és gazdasági hatásait, ami most Ukrajnával történik - tehát a megállapodás hatásait -, és ha kell, akkor be kell avatkozni, hogy ne az igazságtalanság, hanem a fejlődés és a stabilitás eszköze lehessen ez. Ebben hatalmas felelőssége van egyrészt a mostani uniós államoknak, másrészt pedig kifejezetten az Európai Bizottságnak is.
Tehát ezek figyelembevételével kell a következő időszakban is eljárni. Nem elég egy megállapodást ratifikálni, nem szabad sorsára hagyni azt az országot, folyamatosan és teljes jogú uniós tagállamként Magyarországnak is amellett kell kiállnia, hogy Ukrajna számára és Ukrajna egésze számára hozzon jobb időket ez a megállapodás.
A fenti problémákkal kapcsolatban egyrészt őszintének kell lennünk. Mi, magyarok is ismerjük ezeket a problémákat, jobban is, mint szeretnénk, tehát nyilván van mit söprögetnünk a saját házunk tájékán is.
(13.40)
De pontosan ezért gondolom, hogy tapasztalatcserével és együttműködéssel Magyarország közben tud járni és segíteni tud. Ráadásul a szabad civil szférának is fontos szerepe lehet ebben, a magyar civil szférának vannak erre megoldásai az ukrán civilekkel, ezt tudomásukra kell hozni. Ilyen módon garantálhatóbb lenne az, hogy Ukrajnában nem kevés kiváltságos kezében fog az Európai Unió felől érkező támogatás, illetve pénzek összpontosulni.
Nyilván az új ukrán vezetés, a polgárok szívébe sem lopta be magát az Orbán-kormány. Mindannyian emlékszünk arra a szégyenletes esetre, amikor a Gazprom-elnök budapesti látogatása után pár nappal Magyarország egész egyszerűen leállította a gázszállítást a szomszédunkba. Semmi olyan szakmai indítéka nem lehetett a magyar kormánynak erre vonatkozóan, mint amit megpróbáltak közölni, kommunikálni. Itt nyilvánvalóan egy politikai akcióról van szó, amit meglehetős felháborodással szemléltünk Magyarországon belül is, illetve nemzetközi színtéren is nagyon kemény bírálatok érték Magyarországot ennek kapcsán. Azt gondolom, a magyar kormánynak ugyancsak van tennivalója azzal kapcsolatban, hogy visszaszerezze a bizalmat.
Úgyhogy mindenképpen fontosnak tartom, ha most élen járunk a ratifikáció során. De emlékeztetni szeretném a magyar kormányt arra, hogy az Ukrajna melletti kiállásnak folyamatosnak és stabilnak kell lenni, és minden téren meg kell nyilvánulnia, nem lehet ezt a hintapolitikát folytatni. A magyar kormány felé egyértelmű elvárás az, hogy Ukrajna mellett álljon ki, különösen ezekben a nehéz időkben. Ráadásul, azt gondolom, ez a helyzet Oroszország számára is egy újabb olyan jelzés lesz, amin keresztül érzékelnie kell, hogy Európa egységesen kiáll Ukrajna mellett. Előbb-utóbb tudomásul kell venniük, hogy nincs más út, mint az együttműködés útja, és ennek megfelelően kell viselkednie. Ezért is tartom ezt nagyon fontosnak, hogy a magyar kormány konzekvensen viselkedjen e tekintetben.
Ráadásul nekünk, az Európai Unióban most már tíz éve tagságot nyert országnak erkölcsi kötelességünk is, egyben világos érdekünk is, hogy az értékeinkre és ne a guruló rubelekre, vagy a titkos svájci bankszámlára alapozott külpolitika váljon uralkodóvá Közép-Európában. Csak az képes tartós és egy-egy kormányzati ciklusnál hosszabb ideig tartó stabilitást teremteni ebben a régióban, és mindannyiunknak érdeke az, hogy ebben a régióban stabilitás legyen.
Végül pedig hadd emlékeztessem valamire kormánypárti képviselőtársaimat! Kövér László házelnök úr mostanában sokat elmélkedik azon, hogyan lehetne lassan és óvatosan kihátrálni az Európai Unióból. Ukrajna, Grúzia és Moldova példája egy csattanós választ ad Kövér László szavaira, amelyeket, őszintén remélem, inkább a meggondolatlanság vezérelt. Viszont nagyon fontosnak tartom, hogy a Fidesz ilyen üzeneteket ne is fogalmazzon meg, mert egész Magyarország érdeke az, hogy az Európai Unió teljes jogú tagjaként ott tudjunk lenni és mi tudjuk befolyásolni azt a közösséget, amelynek tagjai vagyunk. Ezek nagyon felelőtlen kijelentések, és nagyon-nagyon rossz irányba viszik az országnak nemcsak a tekintélyét, de magát a hangulatot is itt az országon belül is. Azt gondolom, itt az idő, hogy a Fidesz szakítson ezekkel a retorikákkal. Őszintén remélem, csak arról van szó, hogy önök így beszélnek, de nem így gondolkodnak arról a közösségről, amelynek a teljes jogú tagja vagyunk.
Azok az emberek, akik szeretnének mielőbb bekerülni az Európai Unióba, vagy szeretnének közelebb kerülni az európai szabad nemzetekhez, pontosan azt tapasztalják, hogy egy tökéletlen Európai Unióhoz tartozni százszor jobb, mint kívül lenni ezen a formáción. Az Unión kívül van ugyan élet, de azt legfeljebb az oligarchák élvezik, az emberek többsége számára nélkülözést, szenvedést és elnyomást jelent.
Az LMP tehát feltétlenül támogatásra érdemesnek tartja az ukrán társulási megállapodást, és megszavazását várja minden felelős politikai erőtől. Köszönöm.
