SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET,
SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy újabb olyan pénzügyi salátatörvény került a Ház elé, amellyel az Orbán-kormány és Matolcsy György jegybankelnök hatalmas pénzeket költhet homályos ügyletekre. A mostani javaslat szerint állami segítséget kapnak a jellemzően külföldi bankok, hogy cserébe eladják a magyarországi leánybankjaikat. Egyáltalán nem lepődnénk meg azon, ha a vevők ezek után Fidesz közeli pénzemberek lennének. A legutóbbi salátatörvény ennek ágyazott meg, és a mostaniból úgy látszik, ez az önök feltett szándéka - kerül, amibe kerül.
Nem szeretném, ha ok nélküli kritizálással vádolnának meg, ezért gyorsan elmondom, hogy a salátatörvénynek mely részét tudjuk elfogadni. Természetesen az uniós irányelvek kötelező átvétele ilyen elem. Azt is üdvözli az LMP, hogy megerősítik a 100 ezer eurónál kisebb betétek állami garanciáját. Még az is örömteli, hogy a bajba jutott bankokat és brókercégeket szanálással, tehát nem adóforintokból akarja kisegíteni a Nemzeti Bank. A klasszikus módszerekkel ez nagyon jól működhetne. A gond akkor kezdődik, amikor Matolcsy úr a formabontó ötleteit próbálgatja megvalósítani. Unortodox kísérletei már eddig is nagyon sokba kerültek az országnak. A most tárgyalt törvényjavaslat ezt a költséget és kockázatot növeli.
A napokban már meg is alakult a MARK, a Magyar Reorganizációs és Követeléskezelő Zrt., amelyet azzal a céllal hozott létre a Magyar Nemzeti Bank, hogy átvállalja a kereskedelmi bankok befuccsolt ingatlanhiteleit. A tervek szerint ez újabb 300 milliárd forint közpénzzel csökkentené az ország pénzügyi tartalékait. Hogy aztán mihez kezd majd az MNB a kétes értékű ingatlanfejlesztésekkel, plázákkal, hotelekkel és luxusirodaházakkal, azt talán Matolcsy György sem tudja. Ezek nemhogy hasznot nem hajtanak, de a karbantartásukra és az őrzésükre is költeni kell.
A bankok megsegítésének létezik egy klasszikus környezet- és közpénzkímélő módja. Eszerint a jegybankok a bajba került hitelintézet szolgáltatásait és hitelállományát szabályozott keretek között megpróbálják mielőbb átadni egy másik piaci szereplőnek. A biztosított betétesek védelmét szem előtt tartva törekszenek ilyenkor az érintett problémás intézmény legfontosabb szolgáltatásainak - mint például a számlavezetés - folytonosságára.
A szanálás, tehát a pénzintézetek támogatásának e formája az adófizetőknek egy fillérjébe sem kerül. A szanálás a közpénzekből finanszírozott drága bankmentések alternatívája, mert inkább egyfajta biztosításként működik. A szanálási alapot a bankok és más pénzügyi intézmények tagdíjbefizetései finanszírozzák. A Matolcsy György vezette jegybank azonban büszkén emlegeti, hogy nem a klasszikus eszközöket alkalmazza. Bevallom, ilyenkor mindig elfog az aggodalom, és sok százezer magyar család is joggal aggódhat. A problémák rendszerint akkor kezdődnek, amikor kiderül, hogy Matolcsy úr egyéb, rendkívüli helyzetekre tartogatott pénzügyi eszközöket kíván alkalmazni.
E rendkívüli banksegítő eszközöknek két fő típusa ismert. Megoldás lehet az úgynevezett hídbank alkalmazása. Ez azt jelenti, hogy a stratégiailag fontos hitelállomány egy ideiglenesen létező, köztulajdonban álló bankhoz kerül a későbbi piaci eladásig. Ekkor legalább tudjuk, hogy nem bóvlit veszünk.
Egy másik megoldás a rossz bank létrehozása, amikor éppen hogy a problémás, kétes értékű eszközöket emelik ki a bankok mérlegéből; ezt hívják a hitelállomány, a hitelportfólió megtisztításának. A Matolcsy vezette jegybank ez utóbbi megoldás, a rossz bank mellett tette le a voksát. A magyar kormány és a Nemzeti Bank elképzelései szerint a jegybank és az állam finanszírozná ezt a rossz bankot, tehát nem a szanálást, amelybe a kétes hiteleket gyűjtenék össze.
A vállalati hitelezés fellendítésének jelszavával bekerülési áron közel 800 milliárd forint rosszul kihelyezett, igen kockázatos vállalati hitelállományt akarnak kiváltani, megvásárolni, legalább 300 milliárd forintot elköltve. A gond az, hogy alapjaiban elhibázott a kormány és a jegybank rosszbankkoncepciója legalább öt okból.
Először is: a problémás hiteleknél rendkívül nehéz a valódi értékük, reális áruk megállapítása. Másodszor: nemcsak a szükséges tőke előteremtéséről van szó, hanem arról is, hogy ezektől a rossz hitelektől csak nagyon lassan lehet megszabadulni, emiatt jó néhány évig le lesznek kötve, és semmiféle hasznot nem fognak hajtani. Az évek alatt egyszerűen elinflálódnak majd a rossz bank létrehozására fordított közpénzek. Harmadszor: ezeket az úgynevezett egyéb pénzpiaci eszközöket - mint a rossz bank, ingatlanvásárlások, rendkívüli hitel - a Matolcsy vezette jegybank vélhetően a jövőben is átláthatatlanul, kontroll nélkül fogja alkalmazni közös pénzünk és tartalékaink terhére. Ha ez a trend folytatódik - márpedig ezt látjuk -, az a jegybanki hitelességbe és a magyar államba vetett bizalom megingásába is kerülhet. Ezenfelül, ha a jegybanki vásárlások kritikus szintet érnek el, jelentős torzulásokat okozhatnak a piaci árakban. Végül arról se feledkezzünk meg, hogy a közvetlen jegybanki, állami beavatkozásokkal a jegybank ugyanazon a piacon befektetőként és szabályozóként, felügyeletként is jelen van; olyan ez, mint amikor a focimeccsen a bíró is beszáll a játékba.
Matolcsy úr mindezeket figyelmen kívül hagyva azt nyilatkozta, hogy a rosszbankkoncepció megvalósítására szerinte kényszer van. De vajon mi az a kényszer, amely azt indokolja, hogy a rossz vállalati hitelállomány költségeit az államra, az adófizetőkre terheljék? Azt mondják, máskülönben nem élénkülne a vállalati hitelezés. De ez hogyan lehetséges? Talán mégsem teljesít jobban a gazdaság? Csupán az állami stadionépítések húzzák fel a gazdasági mutatókat? Vagy mert a 6 milliárdos reklámtender ellenére a növekedési hitelprogramból még mindig csak a kisvállalkozásoknak csak egy szűk köre részesül? Vajon mi lehet ez a kényszer, amely a jegybanki tartalékok egyre gyorsabb felélését, elköltését indokolja?
De nézhetjük máshonnan is. Ha ennyire sok elszórható pénzünk van, akkor mi szükség az országot súlyos adósságba verő paksi hitelre? - kérdezzük.
(10.30)
Vagy ha az oroszok helyett most a bankokkal szeretnénk üzletelni, miért nem a Nemzeti Eszközkezelő forrásait bővítjük százmilliárdokkal? Létrehozhatnánk egy kiterjedt állami ingatlanpiacot, ami egy bérlakásprogram egyik fontos pillérét is jelenthetné. A rosszbankkoncepció megvalósítása során legalább 300 milliárd forintért elsősorban kereskedelmi ingatlanok, irodák, plázák és hotelek finanszírozása mögötti hiteleket venne át a bankoktól a kormány és a jegybank, eközben a hitelüket fizetni nem tudó, rászoruló családok megsegítésére ennek az összegnek a tizede sem jutott az elmúlt években. Az LMP számára elfogadhatatlan, ha a rendelkezésre álló hazai forrásokból bedőlt kereskedelmi ingatlanokat vásárolnak ahelyett, hogy az önhibájukon kívül bajba jutott családokon segítenének. Persze, a kormány és Matolcsy úr pénzügyi mutatványainak rendszerint alapos oka van, általában nem az, amit mondanak.
Kapirgáljuk meg egy kicsit a felszínt! Nézzük meg, mi lehet a rossz bank valódi értelme! A jegybankelnök szavai szerint néhány külföldi tulajdonosú magyarországi bank felől olyan jelzéseket kaptak, hogy elhagynák az országot. Matolcsy úr szerint, ha sikerül kitisztítani a rossz hiteleket a banki mérlegekből, akkor ígéretes, új vevők jelentkezhetnek egyes bankokra, vagyis a jegybank a rosszul kihelyezett vállalati hitelek átvállalásával támogatná a bankrendszer tulajdonviszonyainak nagymértékű átalakítását. Ez a kormány bevallott törekvése évek óta. Most látszik, hogy erre szórnák az adófizetők pénzét is, ha kell, ha nem.
De legalább ugyanekkora probléma, hogy a Matolcsy György vezette jegybank költekezése nem átlátható, nem nyomon követhető. Márpedig minden ilyen állami szerepvállalás kockázatátvállalás, amely potenciálisan a jegybanki tartalékokat érinti, Magyarország jövőjének felélése. E területen azonnali változások szükségesek. A takarékosabb állam és a jobban működő gazdaság érdekében a jegybanki tevékenység átláthatóságát, ellenőrizhetőségét mindenképpen növelni kell. Ezzel nem várhatunk egy percet sem. Az MNB a devizahitelek 309 forinton történő forintosításából közel 100 milliárd forintos profitot zsebel be. Azt az elmúlt hónapokban megtapasztaltuk már, hogy mit csinál az MNB a gyenge forinton elért nyereséggel. Tudjuk azt, hogy összesen 350 milliárd forintot költött el offshore-hátterű luxuspaloták, műtárgyak vásárlására és Matolcsy unortodox közgazdaságtani elméleteit népszerűsítő alapítványok pénzelésére.
Ezért arra kérjük a kormányt és képviselőtársaimat, hogy amíg a jegybank átláthatósága nem biztosított, ne tegyék lehetővé a fenti legújabb ötleteket, akadályozzák meg, hogy a jegybanki függetlenség álarca mögött az Országgyűlés megkerülésével száz- és ezermilliárd forintok vándorolhassanak magánzsebekbe. Értjük, hogy jó lenne Fidesz közeli pénzemberek kezére átjátszani néhány kereskedelmi bankot, de ennél ezer égetőbb probléma van Magyarországon, amire így nem jut pénz. Köszönöm a figyelmet. (Taps az LMP soraiból.)
