DR. GALAMBOS DÉNES
DR. GALAMBOS DÉNES
DR. GALAMBOS DÉNES (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő javaslat célja, hogy biztosítva legyen a tőkepiaci szektor megfelelő működése, valamint hogy teljesítsük európai uniós jogharmonizációval kapcsolatos kötelezettségeinket. A szabályozás hatékonyságának növelése érdekében a javaslat módosítja a tőkepiacról szóló 2001. évi CXX. törvényt a befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, az általuk végezhető tevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVIII. törvényt és a kollektív befektetési formákról és kezelőikről, valamint egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2014. évi XVI. törvényt.
A javaslat összhangba hozza a hazai jogszabályokkal a 909/2014. számú európai parlamenti és tanácsi rendeletet, amely a központi értéktárakra és az értékpapír-kiegyenlítésre vonatkozó szabályokat tartalmazza. Ezenkívül átülteti az értékpapír-kibocsátások, illetve az értékpapír-kibocsátók átláthatóságát szabályozó 2010/73. EU irányelvet, az alternatív befektetési alapkezelőkre vonatkozó 2011/61. EU irányelvet, valamint a hitelintézetek szabályozása mellett a befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletét is szabályozó 2013/36. EU irányelvet. A fenti irányelveket figyelembe véve a törvényjavaslat módosítja a betétbiztosítási védelem alá tartozó betétesek körét, a rendszer finanszírozására vonatkozó rendelkezéseket, valamint a betétesek tájékoztatásának a szabályait.
Tekintettel arra, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat a 909/2014. számú európai parlamenti és tanácsi rendeletet vezeti át a hazai joganyagba, ezért érdemes egy kicsit tágabb kontextusban megvizsgálnunk azt, hogy melyek a motivációi az Európai Uniónak, amikor olyan irányelveket vagy határozatokat hoz, ami a pénzintézetek erősebb felügyeletére irányul.
Az alábbiakban engedjék meg, hogy bemutassam az európai gazdasági és szociális bizottság véleményét, amelyre a már említett 909/2014. irányelv is építkezett. Ez az úgynevezett saját kezdeményezésű vélemény azt vizsgálja, hogy milyen változásokat hoz az európai bankszektor számára az új pénzügyi szabályozás. A véleményben számos megfontolásra érdemes szempontot találhatunk, amelyek segítségével könnyebben megérthetjük, hogy miért van szükség a pénzpiaci joganyag európai uniós szabályainak megváltozására és ennek megfelelően a hazai jogharmonizációra. Noha az Unió kritikus volt a bankadó hazánk által bevezetett formájával, a bizottsági ajánlások és vélemények tanulmányozásakor arra lesz figyelmes az olvasó, hogy ezek hangvétele legalább olyan kritikusan viszonyul sok esetben a pénzintézeti tevékenységekhez, ahogyan tettük ezt mi is itthon.
Ennek oka pedig egyértelmű, és talán már triviális: a 2008-as gazdasági válság. Ennek kiváltó okait azóta sokan sokféleképpen kutatták, és kiderült, hogy a válság kirobbanását megelőző előjeleknek figyelmeztetniük kellett volna az ellenőrző hatóságokat a veszélyekre.
(10.40)
Noha az amerikai állami betétbiztosítási alap korábban óva intett ezektől a termékektől, az Amerikai Egyesült Államok központi bankrendszere 2002 és 2006 között mégsem hozott semmilyen óvintézkedést. A Lehman Brothers Bank csődje elkerülhető lett volna, ha az ellenőrzések során időben észrevették volna az intézmény súlyos likviditási problémáit. A fedezet értékének akár száz százalékáig nyújtott, a pénzügyi közvetítők által csomagban továbbértékesített jelzáloghitel jelentette veszély elkerülte az ellenőrző hatóságok figyelmét. Ezért az újabb válságok elkerülése érdekében olyan intézkedésekre volt szükség, amelyek személyes felelősséget irányoznak elő a megfelelő felügyelet nélkül működő pénzügyi intézmények vezetőire.
Tisztelt Ház! A bankoknak Európában jelenleg a szabályozási környezet és a konjunktúra hirtelen változásaival kell szembenézniük, amelyek félelmeket keltenek azzal kapcsolatban, képesek lesznek-e továbbra is betölteni a gazdaság finanszírozásában a kívánt szerepüket. Ez főleg nemcsak az euróövezet, hanem hazánk számára is égetően fontos kérdés. Az első pénzügyi és monetáris jellegű intézkedések a sürgős lépéskényszer nyomán születtek meg. A hosszabb távú intézkedések célja az volt, hogy megerősítsék a piacok struktúráját és elkerüljék a jövőbeli rendszerjellegű válságokat, ebből fakad szabályozási, prudenciális, illetve fiskális jellegük.
A 2008-as válság óta az Európai Unió számos jogalkotási intézkedést foganatosított, e reformok 99 százaléka 2011 végén valósult meg. 2013 elején lépett hatályba az úgynevezett Tier 1, amely 60, rendszeralkotónak tekintett bank esetében már 2012. június 30-ától életbe lépett. A többi intézmény számára ennek hatálybalépése 2015 és 2018 között esedékes.
A jelenlegi és a korábbi, hasonló tárgyú jogharmonizációs törvényjavaslatok tárgyalása során is gyakran előfordult a III. bázeli egyezmény, amelyet 2010 novemberében tettek közzé, s amely megköveteli a bankoktól, hogy több jó minőségű, saját tőkével rendelkezzenek a jövőbeni válságokkal szembeni ellenállóképességük érdekében. Az Európai Bizottság 2011 júniusában ismertette a Bázel III. megállapodásnak a tőkekövetelményekről szóló 4. irányelvbe történő átültetésére vonatkozó javaslatait az európai bankszektor megerősítése érdekében. Ebben arra biztatták a bankokat, hogy folytassák a gazdaság növekedésének finanszírozását. A cél az, hogy a bankok nagyobb sajáttőke-arány kialakítása révén ellenállóbbá váljanak a válságokkal szemben, illetve új eszközök álljanak a felügyeleti hatóságok rendelkezésére, hogy a bankfelügyelet keretében közbe-léphessenek.
Egyetérthetünk azzal a megállapítással, hogy az uniós GDP átlagosan 5 százalékos részesedését képviselő bankszektornak a reálgazdaság finanszírozását kell elsődleges feladatának tekintenie, kiemelt hangsúlyt fektetve az innovatív vállalkozásokra, az európai gazdaság motorját alkotó kis- és közepes vállalkozások növekedésére, illetve a bankbetétesek megtakarításainak a biztonságára. Az Unió támogatja a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megerősítsék a bankszektort, és a kockázatok csökkentése, illetve hatásaik enyhítése révén megelőzzék az újabb pénzügyi válságokat. Le kell vonni a közelmúltbeli gazdasági és pénzügyi válságok tanulságait, és új koncepciót kell kialakítani a felügyeleti tevékenységről, illetve a pénzügyi intézmények fokozottabb felelősségvállalásáról.
Világosan és az eddiginél pontosabban meg kell határozni a bankvezetők és az ellenőrző szervek felelősségét, hogy az átláthatóság és az etikus magatartásformák ne kivétel, hanem természetes gyakorlat legyen. A nyolcezer európai banknak számos kihívással meg kell birkóznia, hogy finanszírozni tudják a gazdaságot egy olyan adósságválság közepette, amelynek mélységét és következményeit egyelőre nem tudjuk felmérni. Az európai bankoknak helyt kell állniuk a harmadik országok bankjai által támasztott fokozott versenyben, amelyekre saját országukban nem vonatkoznak az európaihoz hasonló jogszabályi és szabályozási feltételek. Erre vonatkoznak a harmadik országokkal szemben támasztott feltételek.
Sokan úgy vélik - és ezzel, azt gondolom, hogy egyetérthetünk maradéktalanul -, hogy a bankoknak vissza kell térniük az eredeti tevékenységeikhez, az ügyfelek betéteinek befogadásához, a betétesek védelméhez és a reálgazdaság finanszírozásához. A jelenlegi globális válság bizonyítja, hogy a korlátlan liberalizmusra épülő, globalizált pénzügyi rendszer magában hordozza a súlyos kilengések kockázatát, és ez összefügg azzal, hogy a piacok nem helyesen élnek a szabadságukkal.
A multinacionális pénzügyi csoportok túlságosan nagy mérete miatt olyannyira nehézzé vált e csoportok irányítása és felügyelete, ami alaposan kikezdte a hitelminősítő intézetek hitelességét is. A hitelpiac tagállamról tagállamra eltérő vonásokat mutat Európában. Azokban az országokban, mint például hazánkban, ahol a hitelezés nincs kellően kifejlődve, az eladósodottsági szint túl gyors korrigálása speciális buborékhoz vezethet.
Tisztelt Ház! Figyelembe kell venni, hogy az új szabályok természetesen nem tudják teljes bizonyossággal garantálni az újabb válságok elkerülését, ha az ellenőrző hatóságok nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel feladataik betöltéséhez, illetve ha a belső ellenőrzések továbbra is kevésbé hatékonyak, és ezek így maradnak. Látnunk kell, hogy globális szinten az európai bankok veszíthetnek versenyképességükből a versenytársaikkal folytatott küzdelemben. A kiegészítő saját tőke bevonására készülő bankok elsősorban állami tőketartalékokból, illetve ázsiai és közel-keleti bankoktól juthatnak tőkeforrásokhoz. Fennáll a reális veszélye annak, hogy az Európai Unió bankrendszere feletti ellenőrzés kicsúszik az uniós tagállamok kezéből. Ezért érdemes a prudenciális követelmények érvényesülését minden tagállamban előirányozni, a valódi globális szintű szabályozás célkitűzéseit tartva szem előtt.
Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, még ha a teljesség igénye nélkül is, de sikerült egy kissé megvilágítani azokat a tágabb szempontokat, amelyek az előttünk fekvő jogharmonizációs célú törvényjavaslat mögött húzódnak. Amennyiben egyetértenek az elmondottakkal, kérem, támogassák a javaslatot.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
