DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY,
DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A tartalmi kérdésekbe azért nem kívánok mélyebben belemenni, mert a bizottsági ülésen is csak részben került erre sor.
A bizottsági ülésen a legkomolyabb problémát az jelentette, illetve a legnagyobb ellenzést az váltotta ki, hogy ezt a törvényjavaslatot már nagyon sokadszor hozzák vissza nyelvtani, nyelvhelyességi, kodifikációs problémák miatt az Országgyűlés elé.
Szót emeltünk a vonatkozásban is, hogy ilyen kodifikációs hibáktól hemzsegtek már ennek a javaslatnak az elődjei is. S önmagában azt, hogy az új bv-kódexhez egy - hadd fogalmazzak úgy - elég vaskos módosítójavaslat-tervezetet kellett benyújtani, ami gyakorlatilag a kodifikációs problémákat orvosolta, önmagában elfogadhatatlannak minősítették a bizottság egyes frakciói, illetve tagjai.
Azt viszont szóvá tettem - s azt gondolom, a bizottsági vitából talán ez érdemli a legkomolyabb kiemelést -, hogy a módosító javaslat módosító javaslatának a módosító javaslatát kívánták még egyszer módosítani a Törvényalkotási bizottság ülésén, jórészt egy helyszínen kiosztott anyaggal. Nos, tisztelt Országgyűlés, most is szóvá teszem, amit akkor is szóvá tettem, hogy ez nem elfogadható jogalkotási menetrend. Kövér László házelnök a Törvényalkotási bizottság alakuló ülésén elmondta, hogy ezt a fajta törvényalkotási módszert, menetrendet ő nem tudja elfogadni, sajnálja, hogy ez a múltban így volt, de a jövőben bizonyosan nem lesz így. Ehhez képest az ellenzéki képviselők azt látják, hogy az égadta világon semmi nem változott.
Azt, hogy a kormány az egyeztetési kötelezettségeinek a jogszabályok benyújtásakor általában nem tesz eleget, már mint egy rossz gyakorlatot sajnos kénytelenek voltunk elfogadni; nem akceptálni, de elfogadni, hogy ez így van. Az azonban, hogy egy olyan komoly jogszabály, mint az új büntetés-végrehajtási törvény, olyan előkészítetlen módon kerül kodifikációs szempontból a Ház elé, hogy azt módosító javaslatok tucatjaival kell korrigálni, méghozzá nem egy körben, hanem öt körben, egész egyszerűen elfogadhatatlan. Azt mondtuk és azt mondom most is, hogy ez nem minőségi jogalkotás, ez az Igazságügyi Minisztérium szégyene.
Államtitkár úr azt mondta, és azzal utasította vissza ezt, hogy ennek a javaslatnak az előkészítését jórészt még az előző kormány végezte, no nem az előző Orbán-kormány, hanem az előző szocialista kormány. Tisztelt államtitkár úr, most is azt mondom, amit a bizottsági vitában is mondtunk, hogy ez lehetséges, éppen ezért ennek a büntetés-végrehajtási kódexnek nagyon sok tartalmi elemével egyet tudunk érteni, ezt támogatni tudjuk. De azt egész egyszerűen groteszknek tartom, hogy öt év kormányzás után a kodifikációs hibákat ért kritikára válaszul egy öt évvel korábbi kormány kodifikációs munkájára mutogat vissza az igazságügyi államtitkár.
Tisztelt képviselőtársaim, lehet, hogy akkor volt egy normaszöveg-tervezet, lehet, hogy volt egy koncepciótervezet, de az, hogy ez hogyan kerül benyújtásra az Országgyűlés elé, nem a korábbi kormány felelőssége, hanem annak a kormánynak a felelőssége, amelyik ezt előterjeszti. És ha ilyen mértékben hibásan terjeszti elő, akkor nem tud válasz lenni erre az, hogy öt évvel ezelőtt ezzel a témával már foglalkozott egy korábbi kormányzat. Ez, tisztelt államtitkár úr, az önök felelőssége és az önök hibája. Azt tehát, hogy önök nem tudnak, nem képesek kodifikálni, ez a módosító javaslat nagyon eklatánsan példázza. Ez volt talán a legnagyobb vita a Törvényalkotási bizottságban.
Ami a tartalmi kérdéseket illeti, arról Harangozó Tamás képviselőtársam a felszólalásában fog majd beszélni. Én azonban szeretném még egyszer itt az asztalra tenni, hogy jó lenne a kormánynak átgondolnia azt, hogy a társadalmi és a szakmai egyeztetéseket megfelelőképpen folytatja-e le. Nem véletlenül írja elő jogszabály, törvény azt, hogy ezt meg kell tenni, ugyanis az embert nemcsak hátráltatja a nagy jogalkotási lendületben az, ha másoknak megküldi a javaslatát véleményezésre, hanem talán jó ötletekkel is tudnak szolgálni a szakmai szervezetek.
(18.20)
Azt pedig kifejezetten kérem szintén a jelen lévő, az Igazságügyi Minisztériumot képviselő államtitkár úrtól, hogy legyenek szívesek akkor benyújtani törvényjavaslatokat, amikor megfelelőképpen tudták azt előkészíteni. Az Országgyűlésnek ugyanis nem az a feladata, hogy kodifikációs, technikai hibákat javítgasson, méghozzá tucatjával, hanem az, hogy az esetlegesen itt felmerült politikai kérdéseket átvezesse a törvénybe. A törvényhozónak nem az a feladata, hogy a kodifikáció technikai feladatát elvégezze, hanem az, hogy a benyújtott törvényjavaslatok kapcsán politikai véleményt alakítson ki, és ha ez eltérő a benyújtott normaszövegtől, akkor ezt természetesen átvezesse. És az is természetesen feladata, hogy ha a kodifikáció során még néhány kisebb hibát észrevesz, akkor ezt korrigálja.
De, tisztelt államtitkár úr, az nem megy, hogy a kormány az Országgyűlést tekinti kodifikációs háttérapparátusának! Mert ez így néz ki a mostani menetben, így néz ki ennél a törvényjavaslatnál. Amikor ötödik körben kell jogalkotási pontatlanságokat korrigálnia az Országgyűlésnek, akkor én azt gondolom, hogy önök félreértelmezik a saját szerepüket, félreértelmezik a saját apparátusuk feladatát, és félreértelmezik az Országgyűlés feladatkörét. Sem a plenáris ülésnek, sem a Törvényalkotási bizottságnak nem az a feladata, hogy az önök elrontott, slendrián munkáját kijavítsák.
Én ezt a szemléletváltást melegen ajánlom az Igazságügyi Minisztériumnak. Most egy olyan miniszter van annak az élén, akit én egy komoly jogásznak tartok, talán lesz némi ráhatása, hogy másképp menjenek a jövőben a dolgok.
Elnök úr, nagyon szépen köszönöm a szót. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
