Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL
Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A korábbiakban is látható, hogy az úgynevezett devizahitelezés kapcsán legalábbis feszültségek dúlnak a Házban. Ez nem is csoda, hiszen nem is olyan régen, június 30-án még maga a kormányzat egyik képviselője ígérte azt, hogy kedvezményes forintosítást fognak keresztülvezetni a rendszeren, most pedig letesznek a sajtóban először a tervek közé, aztán az asztalra elénk egy olyan tervezetet, amelynek értelmében lényegében majdhogynem közvetlen közelében a piaci árfolyamnak lehet majd forintosítani.
Ezáltal tehát deklaráltan elmúltak a választási kampányok, és a kormányzat beismeri, hogy a bankok mondják neki kottába azt, hogy mit csináljon, és mit ne csináljon. Tökéletesen látható, hogy azzal, hogy a piaci árfolyam közelébe engedik az úgynevezett rendezést, még a saját maguk cinikus és egyébként igaztalan indoklását is elengedték, miszerint egy hármas felosztás kell a felelősség tekintetében. Még ezt sem sikerült tartani, de az, hogy kettős mércét alkalmaznak magyar állampolgárok között, hiszen a jobb módúak 180 forinton végtörleszthetnek, most pedig azok, akik mondjuk, 155 vagy 160 forinton vették fel a hiteleket, a mostani piaci árfolyam közelében kell hogy a terhekkel szembesüljenek. Egészen elképesztő!
Államtitkár úr, ön tökéletesen tévúton jár, az elmúlt egy órából ez kiderül, amikor azt mondta, hogy a végső cél a devizahitelek kivezetése. Nem ez a végleges cél. A banki elszámoltatás lenne a cél, ami az önök óriásplakátjain virít. Nem az a cél, hogy most már ne devizahitelnek nevezzék azt, ami amúgy sem volt az, hiszen a negyedéves jelentésekből kiderül, hogy nem volt megfelelő mértékű devizabevonás ezen úgynevezett hitelek mögött. A cél az lenne, hogy a magyar emberek számára az utolsó orvul elvett forintot is visszacsoportosítsuk. Ehhez képest az önök tervezete legalizálná több százmilliárdos nagyságrendben azt a szabad rablást, ami a felvételkori árfolyam és a mostani majdhogynem piaci között történt. A kettő közötti óriási, milliárdos tömeget jóváírnák a bankok számára.
A kérdés tehát adódik: mégis, hogyan képzelték el? És mégis, komolyan gondolták ezt? (Taps a Jobbik soraiból.)
