LÁZÁR JÁNOS,
LÁZÁR JÁNOS,
LÁZÁR JÁNOS, a Miniszterelnökséget vezető miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a kérdést. Először is azzal kezdeném, hogy bár nem vitatva a határozati házszabály kapcsán az interpelláció alkalmasságát az elhangzásra, szeretném megjegyezni, hogy a végrehajtó hatalom képviselője nem hiszem, hogy veheti magának a bátorságot, hogy a törvényhozó hatalom, a törvényhozás parlamenti vezetőjének a szavait kommentálja. Ennek több oka is van. Részben országgyűlési képviselőként nem tenném ezt, részben pedig a végrehajtó hatalom részéről nem helyes dolog, a Fidesz választott tisztségviselőjeként pedig nem tartanám bölcs dolognak azt, hogy Kövér László szavait kommentáljam. Ön abba a helyzetbe hoz, mintha nekem kötelességem volna, hogy Kövér László szavait kommentáljam.
Kövér László pontosan a következőket mondta - tekintettel arra, hogy kivételesen nincs jelen a teremben, ezért szükségesnek tartom szó szerint idézni -: tehát ők azok - és itt a Tavarez- (Sic!), mások által Tavaresnek mondott jelentésre hivatkozik, tehát ők azok -, akik azt gondolják, hogy ezeket a magatartási szabályokat lediktálhatják, már ami a jelentésben foglaltatik. Tehát e tekintetben Brüsszel engem valóban Moszkvára emlékeztet. Moszkvában volt szokás az, hogy a szocialista tábor pártfőtitkárait néha összehívták, és kiadtak közös nyilatkozatokat, amelyben adott esetben ’68-ban Csehszlovákiát, később Lengyelországot megrendszabályozták - mondja a házelnök -, hogy mit szabad és mit nem, és hogyan kell viselkedni a csehszlovák, a magyar, a lengyel elvtársaknak. Azt gondolom, ha az Európai Unió jövője ez, akkor érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy hogyan kéne ebből szépen lassan, óvatosan nekünk kihátrálni. De azért én meg vagyok győződve arról, hogy ez nem az Európai Unió jövője, ez egy rémálom, amit persze néhányan komolyan gondolnak. Így szóltak Kövér László házelnök úr szó szerinti szavai.
Tekintettel arra, hogy ezt a végrehajtó hatalom képviselőjeként nem áll módomban kommentálni, engedje meg, hogy arra figyelmeztessem mindannyiunkat, Magyarország NATO-csatlakozásáról és az Európai Unióhoz való tartozásáról két népszavazás döntött annak idején, és bennünket elsősorban a népakarat kötelez arra, hogy ebben a szövetségben jó szövetségesek legyünk. Az ország érdekei ezt jelen pillanatban meggyőződésem szerint mindenféleképpen alá is támasztják. Tehát a 2004-es csatlakozást követő gazdasági események igen fontosak, a gazdasági teljesítmény szempontjából nem nélkülözhetők azok a támogatások, fölzárkóztatási források, amelyeket az Európai Bizottság Magyarország számára juttatott.
Szeretném képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, hogy ha a magyar gazdaság elmúlt hétéves teljesítményéből kivonjuk az Európai Unióból érkező forrásokat, vagy kivonjuk a következő hétéves várható gazdasági teljesítményből azt a 10 000 milliárd forintot, ami Magyarországra érkezne, és megnéznénk, hogy mit tud Magyarország az európai uniós pénzek nélkül 2014 és 2020 között, és mit tudott 2007 és 2013 között, volna miért aggódnia minden parlamenti képviselőtársamnak, ami az ország sorsát és jövőjét illeti. Ezek világos számok, világos eredmények, amik önmagukért beszélnek. Tehát az országnak jelen pillanatban nemcsak a népszavazásból fakadó döntés alapján van helye az Európai Unióban, hanem gazdasági érdek alapján is.
Kérdés az, hogy értékközösség létezik-e az Európai Unióban, amely minden tagállamot egyformán köt. És itt nyílnak ki a viták a következő hét évben. Várhatóan az Európai Bizottság megkísérli majd értékközösséggé és nemcsak érdekközösséggé tenni az Európai Uniót. Ez azonban nagyon nehéz dolog lesz, hiszen először pontosan meg kell határozni, hogy mik azok az értékek, amelyekben a 28 egyenjogú tagország egyet fog érteni. Sok mindenben egyet fogunk érteni, de azt hiszem, hogy nagy vitáink lesznek, hiszen a mi politikai családunknak, a kereszténydemokratáknak és a Fidesznek egyértelmű az álláspontja, hogy mit gondolunk a keresztény Európáról, egyértelmű az álláspontja, hogy ebben Szent Istvánnak milyen szerepe és felelőssége volt, és fontos nézetvilágunk az is, hogy mit gondolunk ma, a XXI. században a család fogalmáról, amit az Alaptörvényben rögzítettünk.
Garantálhatom önöknek, hogy izgalmas viták előtt állunk. (Taps a kormánypártok soraiban.)
