SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN
SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A Jobbik szerint a benyújtott törvényjavaslat nem, illetve nem mindenben felel meg a teljesség számviteli elvének, a központi költségvetés jelenlegi formája és felépítése nem biztosítja sem az összehasonlíthatóság, sem az átláthatóság elvét. Ezt a problémát az Állami Számvevőszék már tavaly a költségvetés tervezésekor is jelezte; számos olyan pont van, amelyre az Állami Számvevőszék már a tavalyi évben is felhívta a figyelmet. Vonatkozik ez a nemzetpolitikára is, illetve a nemzetpolitikai tárgyú fejezetekre. Ezzel kapcsolatban szeretnék egy-két dolgot elmondani, illetve megosztani önökkel.
Amikor Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr ezt a témát átvette 2010-ben, akkor többek között a Bethlen Gábor Alap létrehozását is azzal indokolták, hogy átláthatóbb, egységesebben kezelt közös rendszerben szerepeljenek a költségvetésben a korábban szétszabdalt nemzetpolitikai célú fejezetek. Nos, ezt nem sikerült megvalósítani. A külhoni támogatások kezelésére létrehozott Bethlen Gábor Alapon kívül az Emberi Erőforrások Minisztériumában, a Külgazdasági és Külügyminisztériumban, illetve a Miniszterelnökségen keresztül is kerülnek kiosztásra nemzetpolitikai célú források, ami természetesen örömteli. A támogatási rendszerek és a politikák azonban egymástól elkülönülten, nem összehangoltan működnek, és ezzel sok esetben átláthatatlanná, nehézkessé teszik a pályázás folyamatát, amit egyébként többen ki is használnak. Rendszeresen lehet hallani konkrét történeteket arról, hogy ugyanazon programokra, rendezvényekre hogyan próbálnak különböző forrásokból is támogatást szerezni különböző külhoni magyar szervezetek, aminek lehetőségét természetesen a törvény egyébként elvileg kizárja. A kormány azon ígéretét sem tartotta be tehát, amely a külhoni magyarságot érintő ügyeknek az egységes kezelését mutatja.
Szintén probléma az, hogy a külhoni célokra fordított források számottevő részét a rendkívüli kormányzati intézkedésekre fenntartott pénzek átcsoportosításával osztották ki, ezekkel tehát nem lehet kalkulálni. Nem föltétlen, sőt természetesen nem ezen forrásoknak a bővítése ellen kívánok felszólalni, hiszen az elmúlt négy évet, illetve az önök első kormányzati ciklusát tekintve érdemi növekedés, főleg reálértéket tekintve, nem volt tapasztalható a külhoni támogatások összegében.
Ugyanakkor nem tartjuk jónak és helyesnek, hogy több milliárd forintos tételeket fordítanak erre a célra úgy, hogy azzal előzetesen számolni nem lehet, legyen szó akár olyan hangsúlyozottan - még egyszer mondom - fontos kérdésekről, mint a külhoni magyar felsőoktatásnak az olyanformán való támogatása, ami a Kolozsvári Református Kollégiumnak a létrehozását jelentette, vagy a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Főiskola új épületszárnnyal való kibővítését. A két összeg meghaladta a kétmilliárd forintot, zárójelben hozzátéve egyébként, hogy azért akik ehhez a kérdéshez értenek és helyismerettel rendelkeznek, azok közül többen szkeptikusak azzal kapcsolatban, hogy a beregszászi főiskolának az épületbővítése, a vásárlás és az ezzel kapcsolatos felújítási kiadások valójában indokolttá tesznek-e 500 millió forintos támogatást.
Ezekre a problémákra egyébként az elmúlt évek folyamán számos alkalommal felhívtuk a figyelmet, de sajnos továbbra sem érzékeltünk pozitív változást, ami valójában nagyon megnehezíti a külhonba szánt pénzeknek a hatékony felhasználását és elköltését. Az egységes támogatási rendszernek a hiánya például a külhoniak érdekei helyett elsősorban a zavarosban való halászást segíti elő, hosszú távon pedig alapvetően negatívan érinti a magyar közösségek jövőjét.
Komoly probléma, és számos alkalommal, nagyon-nagyon sokszor erről ebben a Házban már szót ejtettünk, a nevelési-oktatási támogatások rendszere, problémája, illetve az erre szánt forrásoknak a ki nem osztása, az ismételt visszatartása. A tavalyi évhez hasonlóan az idei évben sem került folyósításra ez a családonként, pontosabban gyermekenként 22 400 forintos összeg, annak ellenére, hogy a pályázati kiírásban ez az összeg szerepelt. A korábbi években még betömték a lyukat, és biztosították a szükséges 720 millió forintot erre a célra. Tavaly és idén nem tették meg. Ez azt jelenti, hogy az egyébként húsz éve vagy tizennéhány éve változatlan oktatási-nevelési támogatásból, amely azt a célt szolgálja, hogy segítse, erősítse, támogassa a magyariskola-választást, ebből az összegből most már gyermekenként 10 400 forint hiányzik, amit egyébként el lehetett volna bőven honnan venni, gondoljunk akár a Bethlen Gábor Alap 800 milliós működési támogatására vagy Szász Jenő kamuintézetének a több százmillió forintos költségvetésben bennragadt összegére.
Ezzel kapcsolatban egyetlen mondatos kitérést azért engedjenek meg: azt viszont nagyon szeretném üdvözölni, mint ahogy azt a mai bizottsági ülésen is elmondtam, hogy Potápi államtitkár úr végre négy év után hajlandóságot mutat arra, sőt kifejezte abbéli szándékát, hogy végre áttekintjük a nevelési-oktatási támogatásoknak a rendszerét, hiszen nagyon komoly összegről, évi ötmilliárd forintról van szó vagy lenne szó egyébként, ha önök ezt biztosítanák teljes összegében, amelynek a felhasználása azonban erősen kétséges és problémás, hogy valóban azokhoz a családokhoz, szülőkhöz kerül-e, akikhez kellene, és valóban azt a célt szolgálja-e, tekintve a magyariskola-választást, amelyet valójában kellene.
Tehát a rendszer újragondolását és az ezzel kapcsolatos egyeztetéseket szeretném erről a helyről is üdvözölni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
