KULCSÁR GERGELY
KULCSÁR GERGELY
KULCSÁR GERGELY (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Felszólalásommal arra szeretnék rávilágítani, hogy mennyire vagyunk biztonságban mi, magyarok, amikor az egyik szomszédos államban komoly fegyveres konfliktus van, illetve mit kellene tennie a magyar kormánynak azért, hogy a magyar emberek továbbra is békében élhessenek. Ehhez alapvetően két dologra van szükség: erős, ütőképes hadseregre, ami szavatolja hazánk biztonságát, és olyan kül- és honvédelmi politikára, ami nem sodorja veszélybe Magyarországot.
„Most elsőbbséget élveznek a biztonsági kiadások, háború van a szomszédban” - ezt a címet adtam a felszólalásomnak, ez egy idézet Orbán Viktor miniszterelnök úrtól, Vilniusban mondta ezt nemrégiben, éppen a költségvetési törvény tárgyalása idején. Ezzel a mondattal teljesen egyet lehet érteni, csak az a gond, hogy nem látjuk azokat a biztonsági kiadásokat, amelyek hazánk nagyobb biztonságát szavatolnák. Sokszor emlegette Hende miniszter úr is a nemzetközi kötelezettségvállalásokat, viszont attól a NATO-elvárástól nagyon messze vagyunk, hogy a GDP 2 százalékát költsük honvédelemre: a teljes hadügyi költségvetés mindössze a GDP 0,75 százalékát teszi ki. Ezzel hazánk a 25. a 28 tagállam közül a NATO-főtitkári jelentés szerint. Ha valóban prioritást élveznek a biztonsági kiadások, akkor ezen kellene sürgősen változtatni, és most kevés az a cél, hogy 2022-re érjük el a 1,5 százalékot, amit a miniszter úr is többször hangoztatott.
A honvédség felszereltsége minden tekintetben fejlesztésre szorul, gyenge a gyalogsági fegyverzet, kevés a harckocsi, nincs harci helikopterünk. A rendszerváltáskor még több mint 100 ezer fős hadseregünk mára az egynegyedére zsugorodott, ami mindössze körülbelül 5 ezer bevethető katonát jelent; ez a békében szükséges létszám alig 10 százaléka. Az önkéntes tartalékos állomány 8 ezer fős keretlétszámmal jelenleg csak 5500 főt számlál, aminek mindössze 13 százaléka 30 év alatti; több fiatalra lenne szükség ezen a téren.
Komoly probléma a szakképzett, nagy szaktudással rendelkező katonai állomány leszerelése, pályaelhagyása, komoly véderőt, értéket veszít ezzel a Magyar Honvédség. Ezt meg kellene állítani, illetve vonzóvá kellene tenni a katonai pályát a fiatalok számára. Az örvendetes, hogy 2015-ben a katonák bérét emelni kívánja a kormányzat, de annak mértékét kevésnek tartjuk, és a katonáink fizetése ezzel együtt is igen alacsonynak mondható mind nemzetközi, mind hazai viszonylatban.
Szakértők egybehangzóan állítják, hogy a Magyar Honvédség még arra az időre se lenne képes megvédeni az országot egy esetleges külső támadás esetén, amíg a NATO katonai gépezete beindulna. Ez persze nem a magyar katonák részére kritika, hiszen ők maximálisan teszik a dolgukat, a szaktudásban, szakképzettségben nem szenvednek hiányt, de az alulfinanszírozottság miatt ezek sajnos tények.
Komolyan elhibázottnak tartjuk azt, hogy Magyarország részt vesz az iraki, afganisztáni és egyéb harmadik világbeli missziókban: egyrészt az iszlám fundamentalisták célpontjává válhatunk, másrészt magyar katona idegen érdekekért ne menjen külföldre. Ezek szerepelvállalások, amik nem kötelezettségek, nem szolgálják hazánk érdekeit. Nem tartjuk helyesnek azt sem, hogy a V4 harccsoportba pont ebben a kritikus időszakban szeretné a honvédelmi kormányzat bevonni Ukrajnát.
A 2015-re esedékes, balti országok légvédelmének biztosítását is újragondolásra javaslom, hisz jobb nem belegondolni abba, hogy mi történne, ha eszkalálódna az orosz-ukrán konfliktus. De erre sajnos minden esély megvan, erről beszélt nemrégiben északi szomszédunk miniszterelnöke, Robert Fico is német forrásokra hivatkozva.
Kerülni szeretnék mindenféle rémhír- és pánikkeltést, de ezzel sajnos számolni kell. Az orosz-ukrán konfliktusként emlegetett háború valójában egy geopolitikai konfliktus, ami az Egyesült Államok és Oroszország között zajlik. Magyarországnak nem lehet semmilyen oka, semmilyen indoka arra, hogy egy esetleges NATO vagy EU és Oroszország között kirobbanó fegyveres konfliktusban részt vállaljon. Fontos lenne, hogy mind a parlamenti pártok, mind a kormány kinyilvánítaná, hogy a béke és a semlegesség oldalán áll, és semmilyen nemzetközi szerződés nem kényszeríthet minket arra, hogy részt vegyünk egy esetleges, kiszélesedő konfliktusban.
A keleti helyzettel kapcsolatos aggasztó jelek sajnos napról napra nőnek, ezért kérem azt - amit már Vona Gábor elnök úr az elmúlt héten megtett -, hogy minden politikai párt sorakozzon fel a béke és a semlegesség deklarálása mögé, közösen lépjünk fel, és már jó előre közöljük a szövetségeseinkkel, hogy ebben a konfliktusban Magyarország nem kíván a jövőben semmiféle szerepet vállalni egyik oldalon sem.
Ez a nemzeti érdekünk, ez a nemzeti minimum, ami elvárható a politikai szereplőktől. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)
