IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN
IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A katolikus egyházfő Európai Parlamentben mondott beszéde kapcsán különböző értékelések láttak napvilágot a hazai nyilvánosságban. Legtöbben a bürokratizmus és a multinacionális gazdasági érdekek érvényesítését bíráló mondatokat emelték ki, azt érzékeltetve, mintha Ferenc pápa mondanivalója a Fidesz-szabadságharc jogosságát támasztaná alá. Ezzel szemben azt gondolom, hogy az egyházfő gondolatainak áttanulmányozása után egy magát a keresztény értékek képviselőjének kikiáltó kormánynak inkább nagyon mély önvizsgálatot kellene tartania, keresztény szemszögből ugyanis szinte az összes lényeges témában alapos kritika illeti meg a 2010 óta folytatott kormányzást, legyen az a jogállamiság kérdése, gazdaságpolitika, szociálpolitika, oktatáspolitika, környezetvédelem vagy a munka világát érintő kérdések. Vegyük hát sorra ezeket!
Ferenc pápa a modern Európa egyik legfontosabb vívmányaként értékelte az emberi méltóságért folytatott küzdelmet, azt, hogy az európai közösség politikája középpontjába állította a szabadságjogok érvényesítésének kérdését. Az elvontnak tűnő szabadságjogokért való küzdelem persze elsőre nem sokakat hoz lázba. A politikusok egymás közti civakodásának tűnhet csak, de az egyházfő nagyon jól megvilágítja azt, hogy miért is fontos mégis ezeknek az értékeknek a képviselete, mit is jelent ez gyakorlatilag. Elsősorban azt, hogy a hatalom nem lehet korlátlan, a mégoly nagy többséggel megválasztott törvényhozó sem tehet meg bármit, rá is vonatkoznak az emberi méltóságot védő alapvető értékek. A szabadságjogok semmibevétele és az azok védelmére létesített garanciák leépítése teszi kiszolgáltatottá az embereket, mert nem tudnak hova fordulni, ha elveszi a hatalom a nyugdíjukat, nem tud szembeszállni a hatalommal az egyén, ha a vállalkozását és ezzel a családja megélhetését egyik napról a másikra ellehetetleníti a hatalom; vagy ha a földjeire teszi rá a kezét, vagy a nyugdíj-megtakarítását államosítja hirtelen.
A gazdasági globalizáció nagy veszélye a nemzetállamok fölötti multinacionális vállalatok rettentő anyagi ereje, amivel szemben az egyes országok kiszolgáltatottak, és amiket csak egy jól működő demokratikus Európai Unió és nemzetközi összefogás tud megzabolázni. Idézem: „Nem szabad engedni a multinacionális érdekeknek, amelyek meggyengítik a demokráciát, és olyan uniformizáló pénzügyi hatalmi rendszerekké alakítja át, amelyek a háttérben rejlő erőket szolgálnak.” Jogosan merül fel a kérdés, hogyan áll ebben a kérdésben a magyar kormány, amely retorikájában ugyan multiellenes, de gyakorlatilag pártolja az EU és az USA közti szabadkereskedelmi együttműködés bővítését, az a kormány, amelyik nem támogatta nemzetközi szinten a pénzügyi spekuláció megadóztatását, és amelyik stratégiai partnerségben áll a mulltikkal, és aktívan közreműködött a külföldi tőke idevonzása érdekében, a munkavállalói kiszolgáltatottság növelésében. Úgy gondolom, ezen a téren sem lehetünk büszkék a kormányra.
Úgy gondolom, hogy keresztény szemszögből a legsúlyosabb kritika a szegénységpolitika, a szociális védőháló leépítése és a gazdagokat jutalmazó adópolitika kapcsán érheti a kormányt. Úgy tűnik, Orbán Viktor kedvenc idézete a Szentírásból az, hogy akinek már van, annak még adnak, akinek pedig nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Az elmúlt évek kormányzati politikája egy urizáló, kiváltságos réteg helyzetbe hozásáról szólt a szegények hátrányára. A szegényebb rétegeket sújtja a kormány oktatáspolitikája is, amikor a tankötelezettség határát leszállítják, vagy amikor a gyerekeket erőszakosan a felemelkedési lehetőséget biztosító pályákról egy olyan pályára akarják állítani, terelni, ami a leszakadásukat nem állandósítja, hanem a kiszolgáltatottságukat növeli. Természetesen vannak ennek ellentmondó jó intézkedések is, mint például a tankönyvek ingyenessé tétele, de az általános irány sajnos ellene mutat.
S végül, de nem utolsósorban nem hagyhatjuk ki Ferenc pápa számunkra leginkább fontos szavait, ami a jövőnkről szól, ami a fenntarthatóságot illeti. Idézem: „Nem urai, hanem őrzői vagyunk a természetnek, amit tisztelnünk és szeretnünk kell. Jól kell gazdálkodnunk a ránk bízott ingyenes ajándékkal, amelyet Isten az ember kezébe helyezett. Az ember is szerves része a természetnek, ezért a környezetvédelem mellett humán ökológiára van szükség.” Annak a kormánynak, amelynek feje a fenntarthatóság kérdését a gazdasági fejlődés érdeke mögött csak másodlagosnak tekinti, joggal vethető szemére gyermekeink, unokáink jövőjének a felélése.
Az a kormány, amelyik drasztikusan leépíti a környezetvédelmi intézményrendszert, amelyik a nemzeti parkok kiüresítésére készül és amelyik mindent alárendel a beruházó tőke érdekeinek, nem keresztény értékeket képvisel, hanem éppen azok ellen küzd. Köszönöm.
