DEMETER MÁRTA
DEMETER MÁRTA
DEMETER MÁRTA (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr, és köszönöm a türelmet. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Alapvetően egy üdvözlendő javaslat fekszik a Ház asztalán, hiszen, mint ahogy Schiffer képviselőtársam is említette az előbb, ez a kezdeményezés az előző parlamenti ciklusra nyúlik vissza, ahol az MSZP és az LMP is kezdeményezte ennek megalkotását.
A nemzetközi fejlesztési együttműködésről és a nemzetközi humanitárius segítségnyújtásról szóló törvény megalkotását a szakpolitikák végrehajtásában részt vevő hazai és nemzetközi szervezetek már régóta szorgalmazzák. És amint említettem, üdvözlendő, hogy Magyarország a nemzeti érdekeivel összhangban és az ország teherbíró képességének figyelembevételével közreműködik a szegénység elleni küzdelemben, az emberi és kisebbségi jogok, a fenntartható fejlődés, valamint a nemzetközi biztonság és stabilitás elősegítését célzó nemzetközi fejlesztési együttműködési tevékenységben.
Emellett humanitárius segítségnyújtással részt vállal a természeti és civilizációs katasztrófák által okozott válsághelyzetek negatív hatásainak csökkentésében. Nagyon fontosnak tartjuk, és ez talán egy egységes külpolitikai stratégia elkészítését is végre elősegítheti, hogy a törvényjavaslat 6. §-a szerint a nemzetközi fejlesztési együttműködési tevékenység tervezése és a szakpolitikák fejlesztési célú összhangja érdekében a külgazdaságért felelős miniszter legalább négyéves időtávra szakpolitikai stratégiát készít.
A szakpolitikai stratégia meghatározza a kedvezményezett partnerországok körét, kijelöli az ágazati prioritásokat. Ennek során együtt kell működnie az érintett minisztériumokkal, konzultálnia kell a civil társadalommal is. Az egyik módosító javaslatom keretében azt kértem, hogy ebbe a konzultációs körbe vonja be a tárca a magyar parlamenti pártokat és a szakmai szervezeteket is. Megmagyarázhatatlan ugyanis, hogy míg a törvényjavaslat szerint a nemzetközi fejlesztési együttműködési tevékenység során a központi államigazgatási szervek együttműködnek a civil szervezetekkel és más társadalmi partnerekkel, különösen a tudomány, a kultúra, az érdekképviseleti szervek és a parlamenti pártok képviselőivel, addig pont az említett négyéves stratégia megalkotásából kihagyja a tárca azokat.
Támogatandónak és jónak tartjuk tehát, hogy a törvényjavaslat együttműködést ír elő a központi államigazgatási szervek, civil szervezetek és más társadalmi partnerek, különösen a tudomány, a kultúra, az érdekképviseleti szervek és a parlamenti pártok között. Az együttműködés rendszeres tájékoztatás és konzultáció formájában valósulna meg a szakpolitikákhoz kapcsolódó jogalkotás, tervezés, végrehajtás és ellenőrzés folyamán. Továbbra is kezdeményezzük, hogy a végrehajtás kapcsán a törvény végrehajtására kiadott miniszteri rendeletben érdemes tisztázni ezen rendszeres tájékoztatás és konzultáció meghívottjait, a találkozók rendszerességét és azt, hogy a meghívottak élhetnek-e a téma kapcsán napirendi javaslattal.
Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy a központi államigazgatási szervek a nemzetközi fejlesztési együttműködési tevékenység végrehajtásába bevonnak olyan gazdasági szereplőket, amelyek fenntartható, környezeti és társadalmi szempontból a nemzetközi normáknak megfelelő gyakorlatot folytatnak. A törvényjavaslat 10. §-a (1) bekezdésében rögzítve is van, hogy a nemzetközi humanitárius segítségnyújtásban milyen szervezetek működhetnek közre. Ezek a következők a javaslat szerint: humanitárius nemzetközi, regionális és helyi szervezetek, a hivatásos katasztrófavédelmi szerv központi szerve, minisztériumok, Magyarország külképviseletei, magyarországi székhellyel rendelkező civil szervezetek, a Nemzetközi Vöröskereszt és a Vörös Félhold mozgalom, illetve nemzeti szervezetei és a gazdasági szereplők.
Szintén egy módosító indítvány keretében javasoltam, hogy ebbe a körbe kerüljenek be az egyházak is, hiszen a nemzetközi humanitárius segítségnyújtás ma sem képzelhető el az egyházak közreműködése nélkül. A bizottság többsége arra hivatkozva utasította el ezt a módosító javaslatomat, hogy az egyházak az alapítványaikon keresztül vesznek részt ezekben az akciókban. De mi azt gondoljuk, ez nem indokolja, hogy miért ne szerepelhetnének a felsorolt nevesített közreműködők között.
(Schmuck Erzsébet elfoglalja a jegyzői széket.)
A törvényjavaslat 15. §-a szerint a külgazdaságért felelős miniszter és a külpolitikáért felelős miniszter minden év július 31-ig jelentést készít a kormány részére az előző évi nemzetközi fejlesztési együttműködési és nemzetközi humanitárius segítségnyújtási tevékenységéről. A jelentést annak kormány általi elfogadását követően a külgazdaságért felelős miniszter és a külpolitikáért felelős miniszter az általa vezetett minisztérium honlapján hozza nyilvánosságra. Kérdés, hogy ez a jelentés miért nem kerülhet az Országgyűlés asztalára, és miért csak a minisztériumi honlapokon kerül nyilvánosságra hozatalra, miért nem vitatja meg az Országgyűlés, legalább bizottsági szinten. Erről szólt a harmadik módosító javaslatom, amit egyébként szintén leszavazott a kormánypárti többség.
De mindazonáltal ezek a javaslatok, amiket tettünk, bár nem kerültek sajnálatosan befogadásra, finomításai lettek volna ennek a törvényjavaslatnak. Alapvetően üdvözlendőnek tartjuk a kezdeményezést, és minél több hasonló jellegű kezdeményezésre lenne szükség amellett, hogy egyébként a kormánynak teljesen újra kellene gondolnia a külpolitikai stratégiáját, már ha van olyan. Hiszen jelen pillanatban azt láthatjuk, hogy teljes mértékig Orbán Viktor illúzióinak rabja a magyar külpolitika. Azok az érdekek érvényesülnek benne, azokat az érdekeket érvényesítik Magyarország nevében, ami nem egyenlő a magyar kormánnyal, amiket Orbán Viktor miniszterelnök éppen kitalál. És ebben nagyon folyamatosan és gördülékenyen közreműködő partnere egyébként a külgazdasági és külügyminiszter, Szijjártó Péter is.
Tehát hasonlóan jó és tartalmas javaslatokra lenne szükség, illetve a párbeszéd bővítésére. Nem tudunk egyébként a kormány külpolitikájával egyetérteni. Nem tudunk egyetérteni azzal, hogy a teljes elszigetelődésbe viszi Magyarországot, és azzal, hogy mindenféle politikai vélt vagy valós játszmák játszóterévé tegye az országot Orbán Viktor illúzióiban és álmaiban. Nagyon súlyos következményei vannak egy átgondolatlan és kapkodó külpolitikának. Azt is nagyon súlyosnak tartjuk, hogy az a Külgazdasági és Külügyminisztérium, amelyiknek egy rendkívül gyors reakcióideje kellene legyen, hogy megfelelően tudjon a nemzetközi eseményekre reflektálni, hogy megfelelően tudja Magyarország érdekeit, a magyar érdekeket képviselni, ott egy bénultság látszik, hiszen folyamatos átszervezések és folyamatos leépítések övezik az új külügyminiszter útját, úgyhogy ezt sem tartjuk helyes útnak. Itt stabilitásra és megfontoltságra lenne szükség.
És ha már a magyar érdeknél tartunk, hiszen rendkívül fontos, hogy tisztázzuk, mi is Magyarország érdeke, és mit nevezünk magyar nemzeti érdeknek: folyamatos probléma az, hogy a miniszterelnök és egy nagyon szűk körének saját érdekeit, saját önös érdekeit és a saját esetleges előző lekötelezettségeit hazudja a kormánypárt folyamatosan magyar nemzeti érdeknek, nem pedig azt tartja szem előtt, hogy hogyan lehetne minél több befektetőt vonzani Magyarországra, minél több új munkahelyet teremteni.
Visszatérnék a törvényjavaslatra, előremutató javaslatokat szeretnénk látni a jövőben, minél többet. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)
(12.20)
