ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS
ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnos mindennapos történet, hogy: „Mikor jössz már haza, bátyus?” - kérdezi két kisfiam feleségem öccsétől, amikor Skype-on beszélgetnek. Sógorom megpróbálja elviccelni a választ, de amikor nem a gyerekekkel beszél, akkor nem köntörfalaz, keserűen kérdezi, hogy miért is telepedne haza. Valószínűleg ezt a lépést nem fogja megtenni. Miért nem? Mert 80-90 ezer forintért - amit itt keresett szakmunkásként, amiből megélni, tervezni, családot alapítani nem lehet - egészen egyszerűen nem éri meg hazajönni.
És az a nagy szörnyűség, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezzel a Dél-Dunántúl régiójából még 50-100 ezer, zömmel fiatal, képzett, nagyon agilis gazdasági menekültünk is így van, akik a rendszerváltást kisiklató kormánypártok jóvoltából ragadtak vándorbotot, azért, hogy elkerüljék azt a gazdasági, szociális ellehetetlenülést, ami bizony egzisztenciális vágóhidat jelentene a számukra. Tehát szó sincsen arról, tisztelt képviselőtársaim, hogy a somogyi, a tolnai vagy éppen a baranyai fiatalok a miniszterelnök szerinti kalandvágyuk kiélése után hazajönnének.
Felháborító, hogy állandóan a humán erőforrásról beszélő állam mulasztása okán nem vagyunk tisztában olyan alapvető dolgokkal, mint a kivándorlás pontos számai, a kivándorlás intenzitása, annak tendenciája vagy éppen a régiós sajátossága. Ráadásul nincsen jól körvonalazható stratégia az egész folyamat lassítására, megállítására, valamint a kint született magyar gyerekek asszimilációjának csökkentésére. Márpedig, ha ezek a káros folyamatok így mennek tovább, akkor a maradék 93 ezer négyzetkilométernyi ország a képzetlenek, a betegek, az idősek, a munkanélküliek államává válik, ami fenntarthatatlan és törvényszerűen összeomláshoz fog vezetni.
Még hangsúlyosabban igaz lesz egyébként ez a sok tekintetben az északkelet-magyarországi régióra emlékeztető dél-dunántúli megyékben is, tehát Somogyban, Tolnában, Baranyában, ugyanis a magas hozzáadott értékű gyártás illúzióvá válik, az elmaradott gazdaság konzerválódik, és kidolgozott cselekvési stratégia nélkül megvalósul a Világbank hiénáinak a terve, jóslata, ami szerint elég ide 5-6 millió magyar, nyilvánvalóan az is csak cselédnek. Somogy megye tízévente a lakosságából elveszít egy siófoknyi tömeget. A 246 településből most már száznál is több a kihalás útjára lépett, és mindezt tetézi fiataljaink elvándorlása. Minden szülésre három-négy halálozás jut, amiről már nagyon sokat beszéltem itt a Ház falai között.
(13.20)
Miért is van így? Csak azért, mert Koppány földjén lassan pannon-palesztinná válik az őshonos lakosság a sok ezer hektáros idegen vagy hazai kft.-döbrögik által birtokolt nagybirtokrendszer szorításában. Választókerületem 80 ezer lakójából körülbelül 70 százalék falusi, de a foglalkoztatási és fizetési rangsorok végén kullogó térségünkben nyomát sem látni a népességmegtartó agrárpolitikának. A Jobbik jobbító szándékú javaslatait durván lesöprik, jogos panaszainkra pedig pökhendi arroganciával szoktak válaszolni.
Ideje lenne már ébredni, mert nemzeti sorskérdésről van szó! Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)
