DR. HARANGOZÓ TAMÁS ATTILA,
DR. HARANGOZÓ TAMÁS ATTILA,
DR. HARANGOZÓ TAMÁS ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elnök Asszony! Az Országos Bírósági Hivatal elnöke 2014. szeptember 15-én törvényi kötelezettségének megfelelően benyújtotta beszámolóját az OBH 2013-ban végzett tevékenységéről. A beszámoló összesen 215 számozott oldalban foglalja össze az OBH elnökének önértékelését.
A beszámoló bevezetője az OBH munkáját látványosan eredményesnek tartja. Elnök asszony úgy gondolja, hogy az OBH munkája megfelelt a korábban is kitűzött stratégiai céloknak, a bíróságok munkájában érzékelhető fejlődés következett be. Az igazgatási tevékenység sikereként számol be az anyag arról, hogy a bíróságokon csökkent az egy éven túl folyamatban lévő ügyek száma, és javult az időszerűség. Különösen látványos eredményeket tudhat magáénak a Fővárosi Törvényszék, ahol csökkent a két éven túli, valamint az öt éven túli ügyek száma, és a befejezések aránya meghaladta az érkezését.
Sikeres uniós pályázatok, folyamatos bírósági informatikai fejlesztés jelzi az utat az optimális munkavégzési feltételek elérése felé. Látható, hogy a bíróságok ügyfélközpontú, szolgáltató jellegének erősítése kitűzött igazgatási cél. A beszámoló az ennek érdekében elindított programokat mind a közreműködő munkatársak, mind az állampolgárok körében népszerűnek tartja. Jó néhány olyan megállapítást találunk a beszámolóban, amelyekkel magunk sem kívánunk vitatkozni, azokkal egyetértünk, bár a népszerűség nem mindig tartozik ezek közé.
A beszámoló elvárásként és célként egyaránt kiemeli, hogy a bíróságok magas színvonalon és időszerűen ítélkeznek. Az OBH elnöke úgy gondolja, hogy - idézem - a 2013. év hosszú idő után az első olyan év volt, amikor országosan érzékelhetővé vált, hogy ez a cél elérhető. Az a kérdés, tisztelt Országgyűlés, hogy milyen úton és milyenfajta eszközök, továbbá igazgatási módszerek alkalmazásával lehet közelebb kerülni ehhez a kitűzött célhoz. Nincs abban vita, hogy a minőségi és időszerű ítélkezés egyidejű megvalósításához elsődlegesen a bírák munkaterhét kell csökkenteni. Minél kevesebb ügy, adminisztrációs teher van a bírón, annál több erőt és időt fordíthat az érdemi ítélkezésre.
Ebbe a körbe tartozik, hogy vajon a bírák kiválasztásánál milyen szempontok kerülnek előtérbe. Hallani olyan kiváló képességű jelöltekről, akiknek már több éve elérhetetlen a bírói kinevezésük, pedig szakmai munkájukat magas szinten is elismerik. De ebbe a körbe tartozik a kényszernyugdíjazott bírák ügye is. A bírói felső korhatár miatti intézkedések és kompenzációk kapcsán elégedetten számol be az OBH elnöke arról, hogy az utólagos szabályozás miként kezelte a nyugdíjba kényszerített bírák ügyét. Úgy tűnik, mintha az OBH elnöke ezzel a helyzettel elégedett volna. Valószínűleg ezért is felejti el megemlíteni, hogy a kényszernyugdíjazott bírák helyzetének rendezésére az Európai Unió Bírósága és az Alkotmánybírság kényszerítette a nemzeti együttműködés kormányát és országgyűlési többségét.
Azt is elismeri a beszámoló, hogy a felső korhatárt betöltött bírák perei 2013-ban jelentős többletfeladatot jelentettek. A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény vitatott rendelkezése alapján 2012-ben a köztársasági elnök a felső korhatár elérése miatt 231 bírót mentett fel bírói tisztségéből.
(17.10)
Az Alkotmánybíróság megállapította a fenti jogszabályhelyek alaptörvényellenességét, azokat a hatálybalépésük napjára visszaható hatállyal 2012. január 1-jei napjával megsemmisítette. 2013-ban 157 felső korhatárt betöltött bíró pere fejeződött be jogerősen első, illetve másodfokon. Itt szeretnék emlékeztetni arra, hogy elmaradt illetmény címén összesen 139 millió forint és járulékai megfizetésére marasztalták az alperes bíróságokat.
Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, elmondhatjuk tehát, hogy a tapasztalt bírók nyugdíjba kényszerítése igen sokba került az adófizetőknek. Különösen, ha ehhez hozzászámítjuk azt az összeget, amit az OBH ügyvédi költségekre költött. A beszámoló ugyanis megjegyzi, hogy az OBH jogi képviseleti osztályán meglévő létszámmal a képviselettel járó többletfeladatot nem tudták volna ellátni, ezért ügyvédi irodával kötöttek megbízási szerződést. Nyilvánvaló, hogy a kiválasztott ügyvédi irodák sem tudták védeni a védhetetlent. Az is nyilvánvaló, hogy a bíró tapasztalatát, ítélkezési gyakorlatát nem lehet egyhamar pótolni, és ezen nem segít a politikai lojalitásban a hatalomhoz közelítő igazgatási vezetők kinevezése sem.
Nem meglepő, de itt szóvá kell tenni, hogy a bírósági vezetők kapcsán eredménynek könyveli el a beszámoló, hogy a kényszernyugdíjazott bírákat nem helyezték vissza vezetői tisztségükbe. Az OBH-elnök kinevezési jogkörébe egyébként az ítélőtáblák és törvényszékek elnökei, elnökhelyettesei és kollégiumvezetői, valamint a közigazgatási és munkaügyi regionális kollégiumok kollégiumvezetői és kollégiumvezető-helyettesei tartoznak. A bírósági szervezetben 2013. december 31-én 435 határozott időre kinevezett igazgatási vezető és 310 határozatlan időre kinevezett szakmai vezető tanácselnök, azaz összesen 745 bírósági vezető volt. Az OBH elnökének kinevezési jogkörébe az említettek közül 117 igazgatási vezetői tisztség tartozott. 2013-ban az OBH elnökének kinevezési jogkörébe tartozóan 39 bírósági vezetői álláshely volt betöltetlen. Ebből ’13 előtt 11, 2013-ban 28 üresedett meg. Az érintett álláshelyek közül 1 lemondással, 38 a kinevezési idő lejártával vált üressé. A megüresedett státusok betöltése érdekében a pályázatok kiírása és elbírálása folyamatosan zajlott. 2013-ban 30 álláshely került betöltésre, tehát év végén 9 vezetői álláshely maradt üresen. Az OBH elnöke 26 esetben a véleményező szerv javaslatával egyezően bírálta el a pályázatokat. A beszámoló 37. oldalán viszont azt találjuk, hogy egy esetben a kinevezni tervezett pályázó nem kapta meg a véleményező testület többségének támogatását. A következő mondatban azonban az szerepel, hogy az OBT egyetértett a kinevezéssel. Kérdés, hogy jól értjük-e: volt egy olyan pályázó, akinek a kinevezésével a véleményező testületek nem értettek egyet? Reméljük, hogy csak nem jól néztük a beszámolót.
Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Több helyen is említi a beszámoló, hogy a törvényalkotás miként segített az eljárások egyszerűsítésével a munkateher csökkentése érdekében. Önmagában ezzel sincs vitánk. Az eljárások valódi egyszerűsítése minden politikai erő számára fontos ügy. A kérdés inkább az, hogy az OBH elnöke tett-e olyan szakmai javaslatot, illetve egyetértett-e azokkal a törvénymódosításokkal, amelyek a jogorvoslati jogot szűkítették. Jogállamokban ugyanis nagyon óvatosan bánnak a jogorvoslathoz való jog csorbításával. Szinte már félő, hogy az OBH elnökének beszámolója legközelebb arról ír, hogy a bíróságok terhelése a törvényalkotó jóvoltából 20-25 százalékkal egy csapásra csökkent. Hogy miért mondom azt, hogy félő? Hát azért, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, mert nem mindegy, hogy miként érhető el ez a változás. Kósa Lajos a Figyelő részére 2014. július 10-én adott interjújában fejtette ki ugyanis, bár megjegyezte, hogy a jogászok ettől rögtön eldobják az agyukat, ahogy ő mondta, hogy bizonyos ügyértékhatárig csak egyszeres felülvizsgálati jog legyen vagy az sem, vagy - fejtette ki elképzelését Kósa Lajos - ”mondjuk, egy bizonyos értékhatár alatt aki akar, pereskedjen, de fizesse ki a teljes államigazgatási költséget, nincs illetékmentesség, nincsenek kedvezmények”.
Egyszóval óva inteném az OBH elnökét, hogy a bíróság terhei csökkentésének efféle útján a jelenlegi kormánypárt partnere legyen szakmai vezetőként. Úgy vélem, hogy a bíró személyes adminisztrációs terhelésének csökkentése, azaz a bírói tevékenység nemes értelemben vett kiszolgálása az, amely fenntartható módon képes érdemi változásokat hozni. Nem rózsás a helyzet ugyanis, ha az Emberi Jogok Európai Bíróságának 2013-ban hozott döntéseit nézzük, főleg a mai szimbolikus napon. Az Emberi Jogok Európai Bírósága 35 bírósági eljárást érintően ítéletet hozott 2013-ban. Ebből 33-ban - 7 büntető- és 26 polgári eljárás kapcsán - állapította meg a bírói fórum az emberi jogok európai egyezményének sérelmét, és történt kártérítésre kötelezés. A magyar bírósági eljárások elhúzódása miatt 2013-ban 91 ügyben több mint 320 millió forint kártérítés kifizetése történt meg. Jó lett volna, ha a beszámoló alaposabb abból a szempontból, hogy milyen körülmények vezethettek ehhez, hiszen világos, hogy ezekre az adatokra senki sem lehet büszke.
Tisztelt Képviselőtársaim! Élhetünk a gyanúperrel, hogy a bírósági szervezet folyamatos átalakulása sem pozitívan járult hozzá a bírói munka körülményeinek javításához. A járásbíróságokról a beszámoló annyit jegyez meg, hogy „2013. január 1-jével a városi bíróságok megnevezése járásbíróságra változott, a fővárosi kerületi bíróságok elnevezésének megtartása mellett”. Ez a változás a bíróságok illetékességi területét nem érintette. Sikerült tehát megőrizni az első fokon eljáró bíróságok földrajzi tagolását, miközben a közigazgatási járások rendszere néhány helyen ettől eltérő lefedettséggel került kialakításra. Talán feltehető a kérdés, és szeretném is, ha erre elnök asszony válaszolna, hogy milyen okot lát arra, hogy az Országgyűlés még mindig nem tárgyalja a járásbíróságok törvénykezési helyének kialakításával összefüggő törvényjavaslatot. Van-e, lehet-e alapja azoknak a híreknek, amelyek szerint valamely központi járásbíróság létrehozásával biztosítanának a politikai szempontból frekventált ügyek elbírálására (Sic!), ha már az ügykijelölési jog annyiszor kiverte a biztosítékot? Van-e alapja annak, hogy ezért várat magára a törvényjavaslat elfogadása? Nem mintha ellenünkre lenne minden ésszerű és életszerű átszervezés, de az ahhoz kapcsolódó hírek nyugtalanítanak minket, mindenkit, aki igyekszik még védeni a jogállamiságnak a bírói függetlenségben megtestesülő maradékát.
Tisztelt Országgyűlés! A beszámoló külön alpontot szentel a devizahitelesek ügyének. Rögzíti, hogy milyen mértékben emelkedett ezeknek az ügyeknek a száma, lévén, hogy a tisztességtelen szerződési feltételek megtámadása iránt indított perek a törvényszéki hatáskörbe tartozó perek számát megnövelték. Az OBH elnöke a beszámolójában a saját előrelátásának köszöni, hogy a törvényszéki hatáskörbe tartozó perek értékhatárának két lépcsőben való felemelése 5 millióról 30 millió forintra következményeként ez az ügynövekedés még éppen kezelhető volt a törvényszékek számára. Ne vitassuk el ezt az eredményt! De a beszámoló kapcsán kérdésként merül fel, hogy van-e alapja azoknak a híreknek, hogy az utóbbi devizahiteles szabályozás kapcsán a bíróságokon kormányzati kapcsolattartók koordinálják a perek intézését, és információkat kérnek ezekről a perekről.
Milyen ráhatása van a kormányzatnak kormányzati részről a bírói tevékenységre? Ez egy fontos kérdés, amit jó lenne tisztázni. Mint ahogy az is, hogy valódi eredmény, amit elnök asszony elért, miszerint a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló törvény hatálya a bíróságokra is kiterjed. Az a beszámolóból kitűnik, hogy a panaszok száma megnövekedett. Az alapvető jogok biztosának közleményéből azt is láthatjuk, hogy 2014. október 30-ig az ombudsmani hivatalba érkezett 270 közérdekű bejelentésből talán egy sem vonatkozik bíróságokra, miközben 100 bejelentésből 40 megalapozott és jellemzően korrupciós ügy, valamint az áfa- és más adócsalásokról szóló bejelentésekről van szó, szerencsére a bíróságokat nem érintik ezek a bejelentések.
Tisztelt Képviselőtársaim! A felszólalásom eddigi része az igazgatási részről és az igazgatási beszámolóról, a statisztikáról és a szervezetrendszerről szólt, de miután egy új intézményrendszerről beszélünk, nem lehet megkerülni annak vezetőjét és a vezetőjének a személyét sem. Az Országos Bírósági Hivatal elnökét a bírák közül 9 évre a köztársasági elnök javaslatára az Országgyűlés választja. Az Országos Bírósági Hivatal elnökének megválasztásához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.
(17.20)
Az Országos Bírósági Hivatal elnökével mint bíróval szemben követelmény a függetlenség, mint az Országgyűlés által választott közjogi tisztségviselővel szemben pedig alapvető elvárás, hogy tartsa távol magát a pártpolitikától. Úgy tűnik, hogy ez utóbbi nem sikerül. Az azért már mégiscsak jelent valamit, ha egy közjogi tisztségviselő pártatlanságának hiányát baloldalinak a legkevésbé sem nevezhető publicista kifogásolja. Kondor Katalinnak „A harmadik hatalmi ágról” című cikke úgy látja, hogy az igazságszolgáltatás, nevezetesen a bírói hatalom akkor volt kitéve veszélynek, ha útjába került a hatalom érvényesítésének. Úgy tűnik, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége most azért van veszélyben, mert azt a hatalom által kiválasztott kezébe helyezték.
A cikk az elkövetett hibákat - jogászokra hivatkozva - a következők szerint foglalta össze. Idézek néhányat ezekből: „Hiba volt a miniszterelnök családi barátját kinevezni az OBH élére. Hiba volt, mert az általános vélemény szerint egyénisége miatt alkalmatlan a korlát nélküli teljhatalomra. Mert aki éjjel küld munkatársainak e-mailben utasítást reggeli teljesítésre, az nem helyesen jár el. Mert aki az idősebb generációt negligálja és az eltávolításukon munkálkodik, az kárt okoz a szakmának. Mert akit korábbi kérelme ellenére nem neveztek ki OIT-vezetőnek, mert alkalmatlannak tartották, az nem elfogulatlan. Mert aki még a látszatra sem adva megjelenik a kiválasztott jobboldaliak nyilvános rendezvényén, amit egyik elődje sem engedett meg magának, az a politikai elfogultságát bizonyítja. Hiba volt őt ráerőltetni a bírói karra annak ellenére is, hogy a miniszterelnök az ő személyében látta a garanciát elvárásainak végrehajtására.”
Mi is úgy látjuk, hogy hiba volt. Aki elfogult ugyanis, az nem állhat a független igazságszolgáltatás igazgatási szervezetének élén. Aki elfogult, azt becsapják, vagy csiga módra igazodnak hozzá. Aki elfogult és a látszatra sem ad, azon átlátnak. És aki ilyen, az nem engedheti meg magának, hogy tovább folytassa. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)
