VONA GÁBOR
VONA GÁBOR
VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mi, magyarok történelmünk során számtalanszor súlyos árat fizettünk azért, mert a külpolitikát, a nemzetközi viszonyokat nem kezeltük a megfelelő helyen. Én azért kértem ma szót ebben a témában, a külpolitika, nemzetközi politika témájában, hogy ezt a hibát ne kövessük el. Azt gondolom, mindannyian ebben vagyunk érdekeltek, hiszen a mai helyzet nagyon súlyos, és nagyon komoly problémákat rejt magában.
Abból szeretnék kiindulni, hogy a Jobbik álláspontja, víziója, kontinentális térben kifejtett külpolitikai koncepciója szerint Magyarország számára a legfontosabb stratégiai feladat, hogy három országgal, három hatalommal, három nagyhatalommal a lehető legjobb politikai, gazdasági, kulturális, diplomáciai kapcsolatokat alakítsa ki: Németországgal, Oroszországgal és Törökországgal. Ebben a háromszögben, ebben a három, nagyhatalom által határolt terület metszéspontjában fekszünk, itt kell nekünk a lehető legharmonikusabb módon berendezkednünk.
Hogy miért ez a három ország, talán nem kell magyaráznom, de azért engedjenek meg néhány gondolatot, hogy indokoljam, miért erre a három országra esett a választás. Nem csupán arról van szó, hogy mert ezek nagyhatalmak, közel vannak hozzánk, és Magyarország számára politikai-gazdasági súlyt jelentenek, de arról is, hogy e három ország, mind a három egyfajta kaput is nyithat számunkra: Németország Nyugat-Európa felé, Oroszország az eurázsiai régiók felé, Törökország pedig az iszlám világ felé.
Az sem véletlen talán, hogy történelmünk során ezzel a három néppel, három nemzettel harcoltunk a legtöbbet, talán török, orosz és német fegyverek okozták a legtöbb veszteséget nekünk, és viszont mi is. Ez sem véletlen. Ebből is tanulni kell, ebből a történelmi tapasztalatból, és el kell döntenünk, hogy ezen országok viszonylatában a frontvonalon akarunk lenni, ütköző területet kívánunk létrehozni, vagy pedig a béke területét kívánjuk megalakítani, híd kívánunk lenni ezen országok viszonylatában.
Magyarországnak az a stratégiája, az kell legyen a stratégiája, hogy a legjobb viszonyra rendezkedjen be.
(13.40)
Lehet ezt szeretni, nem szeretni, akár e három közül bármelyiket, egyiket vagy másikat, de ez nem „szeretem, nem szeretem” kérdése, ezek tények. Ennek a három országnak vagyunk a külpolitikai érdeklődésének a fókuszában. Ez így volt a múltban, így van a jelenben, és így lesz a jövőben is, vagyis Magyarország számára - mondjuk ki - létérdek, hogy Németországgal, Oroszországgal és Törökországgal ne csupán a legjobb politikai és gazdasági viszonyokra törekedjen, de mindent megtegyünk azért, hogy ezen három országgal a háborús konfliktus kialakulásának a lehetőségét messzemenőleg elkerüljük, hogy ezért mindent megtegyünk.
Hogy miért mondom ezt, sajnos azért mondom, mert aktualitása van. Az orosz pillér esetében Magyarország számára ez a veszély sajnos fennáll. Ha megnézzük az Ukrajnában zajló folyamatokat, eseményeket, az ott zajló mozaikokat egymás mellé rakjuk, akkor azt látjuk, hogy ez a mozaiksor egy irányba mutat, és sajnos egy-két év távlatában nem kizárt, hogy a NATO és Oroszország között fegyveres konfliktus fog kirobbanni. Azt kívánom, és azt kérem a Jóistentől, hogy ez a mai felszólalásom az idő által cáfolva legyen, hogy kerüljön bele azon parlamenti felszólalások népes táborába, amelyekre semmi szükség nem volt - van ilyenből jó pár. De attól tartok, hogy az idő és a jelenlegi folyamatok igazolják az aggodalmamat és a félelmemet, és erről beszélnünk kell.
Én ismerem, és a Jobbik is ismeri Magyarország nemzeti kötelezettségeit, ismerjük a nemzetközi szerződéseket, ismerjük a NATO-tagságunkból fakadó következményeket. Azt is el kell mondjuk, és ezt is számtalanszor elmondtuk már, hogy Magyarország a NATO égöve alatt számtalan olyan konfliktusban részt vett, háborúban vállalt szerepet, amely nemcsak hogy érdektelen volt Magyarország számára, hanem igazságtalannak is bizonyult. Ki is fejeztük akkor is már többször a nemtetszésünket, de itt most sokkal súlyosabb a helyzet. Nem egy távoli konfliktusról van szó, hanem itt és most, még ha nem is jól látható mindenféle szempontból jelen pillanatban, de fennáll a veszélye, hogy Magyarország békéje kerül veszélybe. Ebben a helyzetben ki kell mondanunk, hogy nincs semmiféle olyan nemzetközi szerződés és ebből fakadó kötelezettség, amely felülírná Magyarország biztonságának, békéjének a fontosságát, felülírná a magyar emberek jogát és igényét a békére és a nyugalomra.
Ez kell hogy legyen az első és vezető szempont, nem beszélve arról, hogy amikor a NATO-ba beléptünk, egy védelmi szövetségbe léptünk be, a NATO pedig egyre inkább úgy kezd viselkedni, mint egy támadó szövetség, s mondjuk ki, ez a konfliktus nem a NATO, nem az Európai Unió és Oroszország közötti konfliktus, pláne nem Magyarország és Oroszország konfliktusa, hanem az Egyesült Államok és Oroszország konfliktusa. Ha az Európai Unió és a NATO nem képes arra, hogy ezt artikulálja, és nem képes ebből fakadó lépéseket tenni, akkor nekünk, Magyarországnak kell akár az Európai Unióval, akár a NATO-val szemben érvényesíteni a saját érdekünket és kimondani, hogy Magyarország ebben a konfliktusban nem kíván részt venni, Magyarország békét és semlegességet akar, Magyarország nem kíván háborút folytatni Oroszországgal, semmiféle nemzetközi nyomás vagy kényszer eredményeképpen.
Arra kérem a képviselőtársaimat, hogy bár néhányan a szavaimat most még nem érzik aktuálisnak, azért az elkövetkezendő hetekben, hónapokban és években emlékezzenek rá, és önök is velünk együtt tegyenek meg mindent azért, hogy a magyar nép, amely nagyon sokat szenvedett fegyverektől az elmúlt évszázadokban, ne kerüljön még egyszer ilyen helyzetbe (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.).
Nem tudjuk megengedni még egyszer Magyarországon, hogy háborús veszély pusztítson bennünket. Kérem, hogy támogassák önök is a békét és a semlegességet.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiban.)
