RÓNASZÉKINÉ KERESZTES MONIKA
RÓNASZÉKINÉ KERESZTES MONIKA
RÓNASZÉKINÉ KERESZTES MONIKA (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Azért megtisztelő számomra, hogy szólhatok ebben a témában, mert személyes életemről szól, nem másról, mint a női feladatok szinergiájáról.
Mi is az a szinergia? Szinergikus hatásnak nevezzük azt, amikor több, önmagában kicsiny, esetleg elhanyagolhatónak vélt tényezőben bekövetkező változás a rendszer kimenetén, tehát a végterméken generál egy nagy változást. Tehát több tényező együtthatása, amely az egyes tények elkülönített hatásához képest erősebb hatáshoz vezet. Nagyon sok terület - az orvostudomány, vezetéstudomány, informatika - használja ezt a képletet, amely szerint egy meg egy az több mint a kettő.
Melyek azok a női szerepek, melyek azok a komponensek tehát? Hol helyezzük el magunkat nőként a világban? És - elég szomorú, de felvetődik az a kérdés is végtelenségig szabaddá tett és mégis kaotikus világunkban - van-e értelme meghatározni női identitásunkat, vagy elég harcosan küzdeni teljes társadalmi egyenjogúságunkért? Még mielőtt választ próbálnánk keresni minderre, érdemes egy kicsit körülnézni nemzetközi és hazai szinten olyan kutatások alapján, amelyek tudományosan vizsgálták a magyar nők szerepét a társadalomban magánélet és munkavégzés szempontjából is. A GFK-csoport, a világ negyedik legnagyobb piackutató vállalata, ennek magyarországi tagja, a GFK Hungária vizsgálatai szerint ez így néz ki. Nyilvánvaló tény, hogy a magyar nők a legszebbek a világon - vajon mi különbözteti meg őket ezenkívül más nemzetek leányaitól? A felmérések szerint a magyar nők számára a család védelme, azaz szeretteik biztonsága jelenti az életüket vezérlő legfontosabb értéket; ugyanakkor a jókedvet, a tisztességet, a békét és a belső harmóniát is sokkal fontosabbnak tartják, mint a régió más országaiban élő társaik. Az önbecsülés, azaz a saját értékekben való hit a fontossági sorrendben viszont csupán a kilencedik helyre szorult - olvasható a GFK Hungária összeállításában -, és erre az utolsó mondatra később érdemes még visszatérnünk.
Pongrácz Tiborné, a Népesedéstudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese 1974 óta végzett követéses vizsgálatai alapján eltérő mértékben, de egyértelmű tendenciaként tapasztalta a magyar nők, de általában véve a magyar társadalom családközpontú, gyermekszerető lelkületét. Fontos ez azért, hogy tájékozódni tudjunk, tudomásunk legyen erről az Európában egyedülálló és kiemelkedően magas családközpontúságról, ennek tükrében helyezzük el - a legkülönbözőbb politikai befolyások alapján akár magukon a nőmozgalmakon keresztül manipulált - női szerepmegosztásunkat is.
A kutatások alátámasztják, hogy ez a családcentrikus beállítás egyfajta érzelmi stabilitást ad a nőknek, megkönnyíti a család és a munka, karrier közötti dilemmák eldöntését. Szélsőségesen különbözünk ebben például a német nőktől. A keletnémet nők 43 százaléka számára a munka sokkal fontosabb a családnál, míg Magyarországon 81 százalékban vallották a nők a család értékrendi szerepét. A német újraegyesítés után a nagymértékű munkanélküliség a nők körében társadalmi sokkot és depressziót váltott ki, tünete a gyermekvállalási kedv mélyrepülése volt: a világon a legalacsonyabb.
Az önbecsülést, vagyis a saját értékeinkben való hitet, amelynek hiányát a már említett vizsgálat megállapította, érdemes visszaépíteni a magyar társadalom tudatába, a magyar nők szívébe.
Önbizalomra bőven ad okot a magyar történelem is. Fontos tudatosítanunk, hogy a történelem nagy nőalakjai, akik pozitív értelemben vitték előre a társadalmat, amikor korszakformáló, a meglévő, hagyományosnak mondott női szerepek mellett akár komoly vezető szerepet igénylő tevékenységüket igazán nőként végezték. Fontos ezt hangsúlyoznunk, mert a manipulált nőmozgalmak egyik radikális próbálkozása a hatvanas években dúló gender, amely az egyenjogúság eszméjébe kapaszkodva tagadta a biológiai nem, férfi-nő társadalmi létét. Azonban a diktatúrák, akár a kaptalista, akár a kommunista, politikai szándékkal megkíséreltek rátelepedni a nőmozgalmakra, erőteljesen manipulálták ezeket. Mindkét ideológia épp a valláserkölcsöt mint biztos alapot, szerintük a társadalom ópiumát támadta, üldözte; a légüres térbe ideológiai pótlékként saját kábítószerét, az anyagi szerzést, a fogyasztást tette, háttérbe szorítva a hűséget, az önzetlen áldozatvállalást, az élet feltétel nélküli tiszteletét, az egymásért, egy másik emberért is élni képes gondolkodásmódot.
Ezen politikai erők legnagyobb ellenfele a nemzeti öntudat, a nemzeti összetartozás igénye, a szabad, szabadságával élni is tudó, erős, gondolkodó, saját magát számszerűen is és szellemileg is reprodukálni képes középosztály léte. Elég elvenni mindent, ami ezt a gondolkodásban biztosítja, elvenni az emberek hitét a közéletben, a magánéletben, az érintettek megkérdezése nélkül elvenni a családoktól a nőt, az anyát, aki a legtöbb esetben a család összetartó ereje.
Ha a női szerepekről gondolkodunk, beszélnünk kell teremtményi létünkről, ebből érdemes kiindulnunk. Isten megteremtette a Földet és benne az embert, férfinak és nőnek. Ha a férfi fölé akarta volna helyezni a nőt, akkor a fejéből, ha alattvalónak szánta, akkor Ádám lábából kellett volna megteremtenie…
