PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ
PELCZNÉ DR. GÁLL ILDIKÓ (Európai Parlament magyarországi képviselője): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is örömömet szeretném kifejezni, hogy a mai napon erre a fontos kérdésre, ennek a fontos kérdésnek a tárgyalására sor kerülhetett, igaz, már nem először vagyok részese ennek a vitának itt, a tisztelt Házban.
Egyetértek a beterjesztővel, hogy ezt a témát tágabb aspektusban értelmezzük, és ne a korábban már lejáratott kvóta szempontjából közelítsük meg ezt a kérdést. Sajnálatos volna azonban, ha ez a mai vitanap különféle politikai motivációk áldozatául esne, vagy éppen önös érdekek alapján vezérelt értelmezésekhez járulna hozzá. Ugyanakkor valóban szükségszerű, és nem lehet elégszer beszélni a nők helyzetéről, hiszen tény, hogy a társadalom több mint 50 százaléka nő, és az is tény, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkezők közül több mint 50 százalék nő. Azonban sajnos ez a kiugróan magas adat egyáltalán nem tükröződik sem a felsővezetők arányában, sem a közéleti, sem a politikai szerepvállalásban, sőt továbbmegyek, a foglalkoztatás egészét nézve sem.
Közös pontunk is van ehhez a vitához: mindannyian egyetértünk abban - legalábbis eddig egyetértettünk -, hogy fontos a nők munkavállalási arányának növelése, sőt kívánatos, hogy a közéletben és a politikában is több nő legyen, azonban ennek meg kell teremteni a feltételeit. Amíg a feltételek nem állnak rendelkezésre, sem kvótával, sem anélkül nem lesz több nő sem a munkaerőpiacon, sem a közéletben, sem a politikában. Nem tartom elfogadhatónak ehhez a férfiak és a nők között meglévő, tulajdonképpen elrettentő, uniós szinten 17 százalékos bérkülönbséget. Meggyőződésem szerint ezek a valódi gátjai a nők érvényesülésének.
A probléma súlyosságát felismerte az Európai Unió, és nagyon sok jelentésében foglalkozott ezzel a kérdéssel, sőt a magyar néppárti delegáció egyöntetű támogatásával került elfogadásra egy görög néppárti kollégám jelentése, amely azt irányozta elő, hogy 2020-ra - mint ahogy a képviselő asszony már említette - a nagy európai vállalatok vezető pozícióinak 40 százalékát nők töltsék be. Ezenkívül a közeljövőben készül el egy véleménytervezet a felelős vállalatirányítás európai szabályozásáról, aminek én vagyok az egyik jelentéstevője, és ugyanezzel a kérdéskörrel is foglalkozik.
Meggyőződésem az, hogy Európa nem engedheti meg magának, hogy ne hasznosítsa a nők tehetségét, mert a szerepük megerősítése például a menedzsmentszinten nem csupán esélyegyenlőségi vagy etikai kérdés, hanem a gazdasági növekedéshez és a belső, integrált piac sikereihez is hozzájárulhat. Az Európai Parlament is azt hangsúlyozza, hogy a pozíciókat azonban elsősorban a szükséges szakértelem, képzettség és a tapasztalatok alapján kell betölteni, de a tagállamokat sürgeti, hogy tegyenek meg többet a nők munkahelyi, szakmai előmenetelének és lehetőségeinek megteremtése érdekében.
Elgondolkodtató tény az, hogy az 55-64 éves nők körében 2009-ben uniós szinten 38 százalék volt a foglalkoztatási ráta, szemben az ugyanilyen korosztályban lévő férfiak 55 százalékos arányával. Sőt, 27 tagállamból 21 tagállamban a nők munkanélküliségi rátája magasabb, mint a férfiaké. Ezenfelül természetesen azt is tudjuk mindannyian, hogy az 50 év feletti nők a munkaerőpiacon legalább kétszeres megkülönböztetéssel néznek szembe, egyrészt a nemük, másrészt pedig a koruk alapján, amihez még sajátosan a női munkahelyi pályafutás okozta nagyobb munkaerő-piaci kiszolgáltatottság is társul. Nem véletlen a magyar kormány abbéli szándéka, hogy a munka törvénykönyvében rögzítse ezt a védettséget az 50 év feletti nők esetén és a kisgyermekesek esetén is.
A téma tehát az Unióban is és itthon is napirenden van, és jól láthatóan nem egy nézőpontból vizsgáljuk kizárólag ezt a kérdést. Nagyon jó érzés volt egyébként az európai soros elnökség idején, amikor két dologgal járultunk hozzá ehhez a témához, egyrészt a nemek közötti esélyegyenlőség európai paktumának megújításával, másrészt pedig a romastratégia megalkotásával.
Mindezek tükrében, amit eddig elmondtam, szeretném hangsúlyozni: teljesen elfogadhatatlan, ha valakit a női mivolta miatt diszkriminálnak úgy a közéletben, a politikában, a munkahelyén vagy a társadalomban, de számomra éppoly elfogadhatatlan az is, ha csak azért próbálnak valakit előtérbe helyezni, mert az illető nő. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy a közéleti, politikai és vezetői szerepvállalásra ma potenciálisan több alkalmas nő van, mint amennyit a jelenlegi számok mutatnak. Nem szeretném azonban, ha a számok misztériumába esnénk, amikor ezeket a tényezőket vizsgáljuk. Egyetértek azzal, hogy vannak olyan politikai helyzetek, amit a nők a teljesen más megközelítésből eredően könnyebben és gyorsabban is tudnak megoldani.
Amennyiben a feltételeket megteremtettük - és ebben a tisztelt Ház felelőssége óriási -, akkor a döntést, meggyőződésem, magukra a nőkre kell rábízni. Én mindenkit bátorítok és hívok is ebbe a körbe. Ha egy nő érez magában annyi erőt, tehetséget és elhivatottságot, hogy közéleti vagy politikai pályára lépjen, akkor őt a körülmények kellő biztosításával támogatni kell, azonban abban a kérdésben, hogy az illető - legyen az nő vagy éppen férfi - meddig jut el a közéleti szerepvállalásban vagy a karrierjének milyen fokára lép fel, nem szabad szerepet játszania az illető nemének.
Ami fontos, és amit Magyarországon is át kell vennünk, az a pozitív hozzáállás a női vezetőkhöz, a politikusokhoz, a közéleti személyiségekhez, úgy, ahogy általában uniós szinten is viszonyulnak ehhez a kérdéshez. Igenis el kell ismernünk, hogy vannak jó női cégvezetőink, vannak jó női városvezetőink, alpolgármestereink, civil szervezeti elnökeink, képviselőink helyi, országos és uniós szinten, ugyanúgy, ahogy vannak kiváló tűzoltóink, rendőreink és pilótánk is. Ilyen értelemben tehát a régen hangoztatott női és férfi foglalkozás megkülönböztetése a XXI. században már nem értelmezhető. Véleményem szerint a politikával, sőt a közéleti szerepvállalással is ez a helyzet.
Azt gondolom, hogy a nők érvényesülése - legyen szó bármilyen szakterületről - azonban csak és kizárólag a család viszonylatában képzelhető el és értelmezhető. Vagyis a politikának és a közéletnek ilyen értelemben nincs női és nincs férfi arca. A mi politikánknak, a mi felelős gondolkodásunknak szolidárisnak és gondoskodónak kell lenni a családokkal, az elesettekkel vagy a nőkkel szemben, úgy, ahogy az alaptörvényünkben azt rögzítettük, és a képviselő úr kiválóan ezt említette.
Úgy, ahogy az államtitkár úr felsorolta mindazokat az intézkedéseket, amikor nem szavakkal és nemcsak politikai vitanap szintjén, hanem tettekkel is bizonyítottuk azt, hogy ezt komolyan gondoljuk, legyen ez a gyesnek a három évre történő visszaállítása - amit a szocialista kormány eltörölt, és megígértük, hogy ezt megtesszük - vagy a bölcsődék fejlesztése, továbbfejlesztése nem csak álom szintjén, vagy a 40 éves szolgálati idővel rendelkező nőknek a teljes összegű öregségi nyugdíjra történő jogosultsága, vagy a családbarát munkahelyek, amelyek mindannyiunk számára fontosak, és kiváló, jó példák vannak közintézményekben is erre, vagy a járulékkedvezmények megléte, vagy a rugalmas munkaidő-szervezés kérdése, vagy a gyermekes anyák törvényben rögzített védelme és a gyermekek után járó adókedvezmények.
Ezek mind-mind tettek. Ezt kell hangsúlyoznunk a mindennapi munkánk során, mert ha ezt nem sikerül üzenetként eljuttatni az emberek felé, akkor félő, hogy sajnos a hasznos politikai vitanapok ellenére is egyre több nő fog elfordulni a politikától, és egyre kevesebb lesz azoknak a száma, akik részt akarnak majd venni a mindennapi életük alakításában, legyen az helyi, országos vagy éppen uniós szint.
(11.10)
Zárásként azonban meg szeretném jegyezni, hogy a mai, válságokkal terhes időben ez a kérdés nem nevezhető éppen központi kérdésnek. A nők politikai és közéleti szerepvállalásának fokozása és növelése háttérbe szorul. A mindennapi élet szorítja azt háttérbe. Éppen ezért a mai nappal nőként nem lehet célunk mesterséges problémákat generálni és új konfliktushelyzeteket teremteni sem.
A mai nappal a célunk egyetlenegy lehet, hogy a női élethelyzetek megértő képviselete mellett elköteleződjünk, hogy önök itt a tisztelt Házban egyöntetűen, nők és férfiak együtt, frakcióktól függetlenül támogassák a feltételrendszer megteremtését, a későbbiekben pedig támogassuk a nők szabad választását, szabad döntését, legyen az politikai karrier vagy éppen főállású anyaság.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)
