GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Hölgytársaim! A vezérszónoklatokban a Fidesz vezérszónoka képviselőtársai szeretetét a Magyar Szocialista Párt élvezte (Sic!), e kérdések kapcsán is láthatóan szoros a korreláció, az összefüggés a női közéleti, politikai és a Szocialista Párt tevékenysége szerint az ő értékítéletük kapcsán.
A nő életközeli szempontokat hozhat a politikába, a közéletbe. Minden bizonnyal van igazságtartalma a történetnek. Annak is - teszem hozzá -, hogy adott esetben több józan eszük is van, mint férfitársaiknak bizonyos ügyek megközelítése tekintetében. Ezt nem vitatom el, de hozzáteszem, ha most nem itt a Ház falai között tárgyalunk ebben a kérdéskörben, akkor valószínűleg más típusú gondolatok és más típusú megjegyzések, akár ezzel sarkosan ellentétesek is megfogalmazódnak. Tehát nem olyan tiszta ez a kép, mint ahogy most itt ma a Parlament falai között erről beszélni tudunk. A társadalom nyilván megosztott ebben a kérdéskörben.
Mondanék egy példát, hogy miért mondtam ezt a bevezető gondolatot. Egyszerűen azért, mert ha megnézzük azt, hogy ma Magyarországon az ötven legbefolyásosabb hölgy tekintetében hogy néz ki a helyzet, hol vannak a magyar politikushölgyek, akkor bizony nagy csalódás ér minket, mert azt látjuk, hogy nincs magyar politikusnő az ötven legbefolyásosabb, legelfogadottabb hölgy körében. Miért van ez? Az okokat kell feltárni és az okok feltárását követően kell a megoldásokat megtalálni e kérdés kapcsán. Miért van az, hogy a világ legbefolyásosabb hölgyei közé tartozik Angela Merkel, Hillary Clinton, és mondhatnék más női politikusokat is? S miért van az, hogy a magyar politikai közéletben szerepet játszó hölgyek nincsenek a legbefolyásosabb hölgyek körében? Teljesítményhiányról, eredménytelenségről szólna ez a történet? Nem hiszem; sokkal inkább másról szól megítélésem szerint: a közélet vagy a politika nem elfogadottságáról. Arról szól, hogy az emberekben általában az a kép alakult ki az elmúlt évtizedekben, hogy a politika nem a hasznukra, hanem a kárukra cselekszik. Egyébként ez az elmúlt másfél esztendőben sokat erősödött, szeretném jelezni önök felé.
Nagy a baj akkor, ha a kérdésnek csak ezzel a szegmentumával foglalkozunk, mert meggyőződésem szerint a foglalkoztatáspolitikában, a munka világában való diszkrimináció kérdése legalább ilyen erőteljes és intenzív kérdésként vethető fel. Vagy a jövedelmek, a fizetések különbsége vonatkozásában, ott, ahol két számjegyű különbségek vannak ugyanolyan ellátott feladatok ellenszolgáltatásaképpen. Mint ahogy Pelczné képviselőtársam - aki épp most hagyja el a termet, de hátha mégse - az előbb mondta, abban a jeles tervezett munka törvénykönyvében célszerű és jó lenne, ha a tekintetben is álláspontot rögzítenének, hogy azonos munkáért azonos bér járjon, és akkor nem lenne ilyen probléma. Vagy az iskolázottság vonatkozásában felvetődő kérdések, az érvényesülés alapja, lehetősége, vagy ha még mélyebbre megyek, a mélyszegénységben élő emberek sokaságánál a családban lévő hölgyek tudásszintje, ismeretsége nagymértékben befolyásolja azt, hogy hogyan alakul ki a jövőkép, az elkövetkezendő időszak történése.
Az az igazság, hogy nehéz ezekről a kérdésekről akkor beszélni, amikor az elmúlt másfél évben nagyjából 700-800 ezer fővel nőtt Magyarországon azoknak az embereknek a száma - és ebben messze döntő többségben a hölgyek vannak jelen -, akik a mélyszegénységhez vezető úton kell hogy járják a mindennapjaikat, egyszerűen azért, mert olyan politika veszi őket körbe, amely nem ad, hanem elvesz. Azért, mert ma Magyarországon 3,7 millió embernek a létminimum alatt kell élnie az életét. Farizeus tehát az a fajta viszonyulás és magatartás, amely felülemelkedik, arról beszél, hogy a közéletben és a politikában hogyan kell, lehet, szükségszerű a hölgyek szerepét erősíteni, miközben általában véve pedig a magyar társadalom keretei között lévő hölgyek többségéről megfeledkezik, vagy azok ellenében cselekszik.
Hol van az a nőbarát, családpolitika-barát politika, amiről önök oly sokat beszéltek? Ma is hallom a Parlament falai között, hogy a hölgyek 40 év után nyugdíjjogosultságot szereztek. Igen, de emlékezzenek vissza, hogy mit mondtak: 40 év munkaviszonyról beszéltek, 40 év szolgálati idő megszerzése utáni jogosultságról, majd utána 40 év jogosultsági időt vezettek be, amiből kivették a szakképzési intézményrendszer keretei között töltött időt, kivették a felsőoktatásban töltött időt, kivették a munkanélküli-ellátás idejét. Ezek mind-mind társadalombiztosítási járulékkal megfizetett időszakok voltak.
(11.20)
Ezeket elvették a hölgyektől. Beszéljünk nyíltan és világosan, bontsuk ki ezeket a kérdéseket is! A politika sok esetben nem tesz azért, hogy az elfogadottsági szint emelkedjen, pontosan ezért van az, amiről az előbbiekben beszéltem, hogy az 50 legbefolyásosabb hölgy tekintetében ma Magyarországon nem találunk, nem találhatunk hölgyet. (Sic!) De farizeus az a megközelítés is, amelyik gyakorlatilag a családbarát gyermektámogatások rendszeréről szól, és közben azon emberek esetében, azon hölgyek esetében, akik egyébként is kevesebbet keresnek a munkaerőpiacon, tudjuk nagyon jól, ők a jövedelmük után, ha keresnek 80-90 ezer forintot, nem tudják lehívni a gyermekek támogatása utáni 33 ezer forintos havi összeget, míg ha képviselőtársaim gyermeket nevelnek, nagy bizonyossággal le tudják ezt hívni, vagy a gazdasági szférában a havonta milliókat keresők megint csak. De az is, hogy azt mondjuk, küzdj, kerülj vezető pozícióba, és tételes, élő példákat tudok mondani arra, hogy amikor gyermeket vállal a hölgy, akkor a következő lépés mi? Elmegy szülni, vagy a szülést megelőző napokban vagy menet közben a vezetői megbízásának a visszavonását megteszik. Jelen időszakbeli történésekről beszélek.
Kedves Hölgyeim, Uraim, Képviselőtársaim! Miről beszélünk? Beszélünk nagy magaslatokról, és közben ami zajlik az élet színpadán, az meg valami egészen másról szól. Szóval én azt gondolom, hogy gyakorlatilag ezeket a visszásságokat kellene felszámolni.
Melyik hölgy képes például olyan tevékenységre, mint mondjuk, Kósa Lajos képviselőtársam, aki meg tudja mozgatni az euró meg a forint árfolyamát, a frank meg a forint árfolyamát? Melyik képviselőtársnőnk? Igaz, Kósa képviselőtársam férfi és fideszes, de én nem tudom, hogy képes-e valamelyik hölgy képviselőtársam erre.
Nem akarok nagyon pikírt lenni, egy mondattal azt szeretném tehát jelezni, hogy én azt gondolom, a társadalmi elfogadottsági szintjét kell a politikának, a közéletnek, a politikai tevékenységnek megemelni ahhoz, hogy egyáltalán ebben a nők igazából szerepet is akarjanak vállalni, és ha ezt sikerül megtenni valamilyenfajta közmegegyezés alapján, akkor valószínűleg nemcsak, mondjuk, kvótarendszerek segíthetik ezt a történetet, hanem, azt gondolom, a női akarat, szándék is életre hívja a változásokat.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
