DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ertsey Katalin LMP-s képviselőtársam, a vitanap kezdeményezője a kezdeményező beterjesztésben úgy fogalmazott, hogy a mai vitanap egyik célja szándékai szerint az, hogy adjunk példát egy olyan vitára, ami nem a politikai csatározásokon keresztül kívánja elérni a célját, hanem szakmai érveléssel, és ezt most már én teszem hozzá: elégedett lennék a politikai vitanap eredményével akkor, hogyha a vitanap végére körvonalazódna néhány kérdésben egység, amiben a Magyar Köztársaság Országgyűlése egységre tud jutni.
Ez egy nagy kihívás a mai időben, és megmondom őszintén, olyan rettenetesen nagy esélyt ennek nem adok, de szerintem meg kell próbálni. Meg kell próbálni, mert ez egy olyan ügy, amelynek a társadalmi hasznossága számomra megkérdőjelezhetetlen, tehát annak a társadalmi hasznossága, hogy legyen több nő a közéletben, mert én ma szívesen azt a kérdést vizsgálnám elsősorban, hogy miért is van erre szükség. Önmagában egy ilyen célt kitűzni, hogy több nő legyen a közéletben, és több nő vállaljon politikai szerepet, ez mindenképpen érvelést igényel, hogy miért van erre szükség.
(10.00)
Elmondom a saját válaszomat erre a kérdésre, és remélem, hogy ezt néhány oldalról meg lehet a mai vitában világítani.
Pál Tibor képviselőtársam beszélt arról, hogy ma milyen helyzetben vannak a nők Magyarországon, és azt gondolom, hogy a munkahelyeken és a családban is sok szempontból kiszolgáltatottabbak, mint férfitársaik. Vannak erre nézve kutatások, sok elemzés, ami azt mutatja, hogy igenis, szükség van arra, hogy a nők abban az élethelyzetben, amiben vannak akár a munkahelyen, akár a családban, kapjanak segítséget ahhoz, hogy a kiszolgáltatott helyzetükből valamilyen módon ki tudjanak törni. Ez persze nem mindenkire vonatkozik, de egy általánosan, általában megfogalmazható jelenség.
Azt gondolom tehát: az egyik fontos funkciója annak, hogy több nő legyen a közéletben, az lenne, hogy adjon egy olyan mintát a nők számára, amibe ők kapaszkodhatnak; hogy igen, ha neki sikerült azt elérni, hogy egy magas pozícióba jutott akár államtitkárként, akár európai képviselőként vagy bármilyen más, a társadalom számára egyébként magasnak tartott pozícióba, akkor adjon ez lelki támaszt és segítséget annak a nőnek, aki a munkahelyén küszködik azért, mert neki nehezebb helytállni, mint férfitársainak; adjon segítséget annak a nőnek, akinek a családon belül tradíciók átöröklődése okán elnyomásban van része, adjon esélyt, hogy vegyen egy nagy levegőt, és azt mondja: ha neki sikerült, akkor én is megpróbálom, nekem is meg kell próbálni.
A másik érvet, amit szeretnék elmondani, azt nagyon röviden mondom, mert nem érdemes rá szerintem hosszú időt pazarolni, annyira nyilvánvaló: mert ez így lenne igazságos. A társadalomban többségben vannak a nők. Hogy ez miért alakult így demográfiailag, az egy másik kérdés. Azt gondolom, akkor az úgy igazságos, hogy legalábbis a jelenleginél jóval magasabb reprezentációval rendelkezzenek, mondjuk, az Országgyűlésben.
Nagyon idevágott az a Slachta-idézet, amivel államtitkár úr kezdte a hozzászólását, hogy igen, kell a női szem is. Kell egy olyan szem, olyan szemmel szemlélni a köz ügyeit, amely békésebb, nyugodtabb megközelítést jelent. Én egyébként itt a Házban is, ha nézem és figyelem a vitát, időnként vannak nagyon durva hangvételű viták, de ha megfigyelték, ennek nem a nők szoktak a szereplői lenni. És különösen most, egy olyan közéletben, amikor a kormány hivatalos politikája a harc, a háború, bizony nem egyszerű a nőket rávenni arra, hogy ebben szerepet vállaljanak. Mint köztudomású, a nők sokkal kevésbé szeretnek háborúzni, mint a férfiak.
Ha igaz ez az érvelés, és remélem, hogy ezt azért valamennyien igaznak tartjuk, hogy szükség van több nőre a közéletben, akkor utána logikusan tesszük föl a kérdést, hogy igen, ezt hogyan akarjuk elérni. Van egy régi vita ezen a területen, ez a kvóta kérdése: ki az, aki kvótapárti, és ki az, aki nem? Szeretném önöknek elmondani, hogy én személyesen kvótapárti vagyok, a Magyar Szocialista Párt a saját szabályaiban érvényesít egyébként kvótát. (Balog Zoltán: Miért nem csináltátok meg?) Azt megmondom őszintén, hogy én személyesen sajnálom, hogy 2007-ben ebben az én pártom kétlelkű volt, és nagyon sajnálom, hogy akkor nem sikerült többséget szerezni. Egyébként, ha mi egységesen álltunk volna oda Sándor Klára és Magyar Bálint javaslatához, akkor sem tudott volna átmenni kétharmaddal, mert ebben nagyon világos volt az akkor jelentős számú ellenzéki Fidesz álláspontja, tehát látszott, hogy nem lesz belőle végeredmény. De azt meg kell vallanom őszintén, hogy ebben nem volt elég egyértelmű - és ezt sajnálom - az MSZP álláspontja sem.
És végezetül: elhangzott itt egy gondolat, hogy segítséget kell nyújtani a nőknek. Igen, azt gondolom, segítséget kell nyújtani, és itt, az ország nyilvánossága előtt szeretném elmondani, hogy sok küszködés, de jó tapasztalat is van egy egyesület munkája mögött. A Nők Kaposvárért Egyesület elnökeként 16 éve sok lelkes és elkötelezett nőtársammal együtt dolgozunk azon, hogy segítsünk a nőknek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét. - Balog Zoltán: Kevés időt hagyott neki a férfi kolléga.) a közéleti szerepvállalásban. Ez egy izzadságos és fáradságos munka, de azt gondolom, megéri.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)
