JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC
JUHÁSZ FERENC, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves vendégeink, illetve azok, akik bennünket nyomon követnek, látják és hallják e maratoni, hosszú, 2 napot egybeolvasztó ülésnapon, hogy ez az ülésnap nem más, mint a Magyar Honvédség és rendvédelem fekete napja. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Azta!) Fekete napja, tudniillik olyan döntések születtek, amelyekre az elmúlt időszakban nem volt példa, illetőleg olyanok készülnek elő, amelyek szintén felvetik okkal-joggal azt az aggodalmat, hogy a Magyar Honvédség iránt ez a jobboldali konzervatív kormány nem elég elkötelezett, a nemzet és a védelem ügye nem elég fontos számára.
A tegnapi nappal döntöttek a kormánypárti képviselőtársaim arról, hogy megszűnik a szolgálati nyugdíj. A szolgálati nyugdíj eredményeképpen mintegy 42 ezer embert hoztak nagyon-nagyon nehéz helyzetbe, nem beszélve az ő családjaikról. Ha beszámítják azt a 16 százalékos adót, amit rájuk majd kivetnek, akkor ez körülbelül egy évben 8 milliárd forint. 8 milliárd forintnál többet szánnak egyébként a debreceni stadionra, többet szánnak ezer más dologra. Olyan konfliktust vállalt be a Magyar Országgyűlés, amelynek - azt gondolom - hosszú távú következményei vannak és lehetnek. Nem elsősorban arra gondolok, hogy néhány ezer vagy tízezer ember méltatlankodik, és az utcára vonul, sokkal inkább arra, hogy a Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek életpályamodellje, amely az elmúlt időszakban igen vonzó volt, sérül, és ennek eredményeképpen néhány év múlva nagyon komoly hiánnyal fognak számolni és számolhatnak ezeken a területeken.
Fekete napja, merthogy az elmúlt időszakban a munka törvénykönyvéről beszéltünk, amely nem szólt másról, mint a munkavállalók kisemmizéséről. Azt kell mondanom, hogy Magyar Honvédségben is vannak a munka törvénykönyv által foglalkoztatott emberek, azaz róluk is szól az, hogy jogfosztottá válnak, róluk is szól az, hogy a maradék jogosítványukat is elvetették. Fekete napja ez a Magyar Honvédségnek, mert a mai napon immáron egy fél órája körülbelül döntött a parlament arról, hogy a Magyar Honvédség költségvetési támogatása soha nem látott mélységbe süllyed. Nem arról van szó, hogy fejlesztenének, nem arról van szó, hogy egy képességalapú haderőt építenének, hanem arról van szó, hogy soha ilyen alacsony szinten a Magyar Honvédséget nem finanszírozták, amely - azt kell mondanom - nagyon-nagyon komoly működési és fenntartási zavarokat fog eredményezni az elkövetkezendő időszakban.
Szomorú és fekete napja ez a mai, mert itt van egy új jogalkotási törvény az asztalunkon, amelyről ha a kormánypárti képviselőket hallgatja a kívülálló, akkor azt gondolná, hogy ez egy ilyen adminisztratív ügyeket elrendező technikai jellegű törvény, miközben alapvetően foszt meg katonákat jogoktól, közösségeiket érdekérvényesítési lehetőségüktől, alapvetően hoz nehéz helyzetbe olyanokat, akik egyébként nem szolgáltak rá arra, hogy a kormány haragját rájuk zúdítsa.
S ezen a fekete napon azt kell mondanom, hogy kicsi fény- és reménysugár és lehetőség az, hogy az államtitkár úr 50 éves. Gratulálok! Őszinte tisztelettel jó egészséget kívánok önnek. (Dr. Simicskó István: Köszönöm.) De hát mégiscsak arról van szó, hogy a jelenlegi Magyar Honvédség és a Honvédelmi Minisztérium vezetői mást beszélnek és mást csinálnak. Más az, amit megpróbálnak a társadalomnak bemutatni, erőfeszítéseiket heroizálják, olyanként állítják be a Magyar Honvédség működését, mint ami egyébként nem szolgál most már más célt, csak egyszerűen azt, hogy tisztelegjen, koronát őrizzen, manökenfiúkat öltöztessünk be egyenruhába, és ezzel megmutatjuk a társadalomnak, hogy milyen jó kis hadseregünk van, miközben azt a valódi képességet, amellyel egy szervezetnek rendelkeznie kell - a) az ország határainak védelme, b) katasztrófaelhárítás, c) nemzetközi együttműködés területén -, ezeket mind hanyagolják.
(15.20)
Nagyon nagy baj az, hogy míg korábban, és egyébként hihetetlenül nagy bírálatot fogalmaztak meg ellenzékben arról, hogy egy képességalapú haderő kiépítésének bizony vannak stációi - ahhoz kell katona, kell fegyverzet, kell gyakorlás, és szervezeti együttműködés -, nos, úgy látszik, és szemmel láthatóan van erre hajlam, hogy a jelenlegi honvédelmi kormányzat nem akar mást, de ezt viszont nagyon, hogy tudniillik a régi tömeghadseregnek legalább néhány illuzórikus elemét megpróbálja beépíteni ebbe a törvénybe, ehhez megfelelő jelképeket keres és talál, és egyébként mutatja az országnak, hogy ím, lássátok feleim, most már annyi katonánk van, hogy nagyon sok, olyan sok ember lesz majd tartalékos, hogy ihaj, egyébiránt tartalékos műveleti feladatot is fognak vállalni 60 éves pocakos emberek.
A tartalékos műveleti az a katona, kedves képviselőtársaim, akit adott esetben külföldi szolgálatra, külföldi feladatra vezényelnek. A tartalékos műveleti katona az, akinek egyébként a legkiképzettebbnek, a legsnájdigabbnak kell lenni ahhoz, hogy a feladatát el tudja akként végezni, hogy épen és egészben haza tudjon jönni.
Ehhez képest van egy kirakat, van egy álságos, magamutogató magatartás, amelynek az az eredménye, hogy egyre nő az önkéntes tartalékos katonák száma; tényszerűen nem, csak akik idáig őrző-védők voltak, azokat most beöltöztették, és holnaptól, nem fogják elhinni, a műveleti tartalékosok száma iszonyatosan meg fog nőni, előre jósolom, egyszerűen azért, mert azokat, akiket most 16 százalékos különadóval sújtanak, ebben a törvényben mentesítik az adó alól, hogyha beiratkoznak tartalékos műveleti katonának. De ez a műveleti tartalékos katona 50 évesen vállalhat ilyen szerepet, mert önök és maga a Honvédelmi Minisztérium, úgy mutatja be a szolgálati nyugdíjasokat, mint 38 éves, kommandós, életerős embereket, akik egyébként restek dolgozni - nem ilyenek! Általában a szolgálati nyugdíjasok olyanok, mint akiket egyébként Hende Csaba 1200-nyit küldött el az elmúlt hetekben a Magyar Honvédségtől, akik egyébként nagyon sokszor fizikai, egészségi állapotukban egészen bizonyosan nem mondhatóak százszázalékosnak, mentális, fizikai és egyéb problémáik vannak. És bizony az elkövetkezendő időszakban a civil pályán a munkavállalási lehetőségük a zéróhoz közelít.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvénytervezet az átverés törvénye. Azt a mítoszt kelti, mintha a hadseregből kikerülő katonára a közigazgatás és nem tudom én, milyen más szervezetek csapnának le, és azt mondanák, hogy: de jó, hogy itt vagytok, gyertek hozzánk, vállaljatok nálunk munkát jegyzőként, pedagógusként, mérnökként és nem tudom én, micsoda. Ehhez képest az elmúlt évtizedek tapasztalata egyértelműen bizonyítja, hogy néhány vállalkozás, esetleges őrzés-védelmi karrier az, ami nyílhat az ilyen módon nyugdíjba került és a rendszerből kikerült katonák számára, miközben egyébként az érdemi munkavégzésre, kisebb városokban, kisebb helyőrségekben, lévén, ezek azért ott is voltak és vannak, alig van lehetőség.
Azaz azt állítom, hogy miközben azt mutatjuk be az országnak, hogy a pálya, a pályalehetőség szabad, és hogyha visszaidézhetem az önök általi időszakból sokszor hozott példákat, hogy tudniillik a katonai pálya egy nyugdíjasállás, akkor azt kell mondanom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a jelen törvény lényegében lehetetlenné teszi azt, hogy nagyon sokak számára ez a bizonyos katonai pálya nyugdíjasállás legyen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szóltak róla, de ez a törvénytervezet a bosszú törvénytervezete, hiszen azokat a szakszervezeteket forgatja ki a jogaikból, egyébként sem dőzsöltek a lehetőségekben, amelyek a különböző katonai szervezeteknél az érdekképviselet minimumlehetőségét adták meg.
Tisztelt Képviselőtársaim! Önök katonákat egyenruhában masírozni maximum jó egynéhány évvel ezelőtt láttak az úton, de katonákat érdekeket kifejteni azért kell hogy lássanak. Ez egy olyan szervezet, amelyben megvan a szigorú hierarchia, megvan a fegyelmi kötöttség, ugyanakkor olyan szervezet, ahol van parancsnok, van beosztott, van munkavállaló, vannak emberek, esendőek, azaz automatikusan keletkezhetnek olyan problémák, amelyeket a hivatali rendben megoldani lehetetlen.
A szakszervezetek erre voltak képesek, de az elmúlt időszak szakszervezeti tiltakozásait önök olyan módon fogták föl akár a rendvédelem területén, akár a honvédelem területén, mintha az ez ellen a kormány ellen megnyilvánuló speciális magatartás lenne. Pedig ha látták, márpedig látták, hogy az elmúlt esztendőkben ezer példa volt arra, hogy kormánytól függetlenül képesek voltak a szakszervezetek a saját érdekeiket megjeleníteni, akkor pontosan tudnák, hogy ez az élethelyzetnek szól, és nem a kormány ellen szól, ugyanakkor az élethelyzet megoldásának nagyon-nagyon fontos képviseleti formája a szakszervezet, az együttműködés. Ezt tiltják ki, illetőleg ennek a lehetőségét szüntetik meg. Azt gondoljuk, hogy ez nagyon-nagyon nagy probléma.
Ez a törvény nem szól másról, mint arról, hogy a díszelgést már-már majdhogynem önálló haderőnemre és erre a rangra emeli. Azt látom és azt hallom, hogy a magyar katona egyik legeslegfontosabb dolga az, hogy koszorút vigyen, ott álljon az aulában, vagy éppen különböző helyeken, nagyon szépen, fegyelmezetten, katonához méltóan tisztelegjen.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindenütt a világon a katonáknak ez a feladata. Mindenütt a világon van ilyen feladat, csak soha nem tévesztik el az arányokat, és soha nem gondolják azt, hogy az a katona egyetlenegy feladata. Ne melegítse senkinek a szívét az a néhány fiatalember, aki ott áll a korona mellett, mert miközben mi ott sétálgatunk mellettük, ők arra gondolnak, hogy a fizetésükkel probléma van; arra gondolnak, hogy a felszereltségükkel és a kiképzésükkel probléma van; és arra gondolnak, hogy egy politikai mutatvány részesei, nem pedig arra, hogy egyébként büszke hazafiként képviselnék egy olyan nemzeti ereklye védelmét, mint amire önök nagyon sokan gondolnak. Ez nagyon nagy baj. Nagyon nagy baj, hogy akkor, amikor a kormány a különböző pótlékokat módosítja ebben a törvénytervezetben, akkor nagyon-nagyon mélyen a zsebébe nyúl, hogy ezeket az embereket megtartsa a rendszerben és ott tartsa, miközben nem fordít érdemi forrásokat arra, hogy példának okáért a kiképzést gyakorolják. Azt a kiképzést, ami nem szól másról, mint hogy hogyan kell vezetni egy harci járművet, adott esetben hogyan kell lőni, a másik három együtt hogyan tud együttműködni, és még sorolhatnám. Ez valóban költségesebb, mint a díszelgés, de meggyőződésem szerint a Magyar Köztársaság számára sokkal fontosabb, és azt hiszem, hogy az alaptörvény szelleme is azt mondja, hogy erre kellene nagyobb erőt és energiát fordítani.
Ez a törvény, tisztelt képviselőtársaim, azt kell önöknek mondanom, hogy hamiskás a tekintetben, hogy bizonyos neveket, bizonyos címeket megváltoztat, azaz azt mondja, hogy valamiféle történelmi élményt és közös történelmi identitást próbál a Magyar Honvédség elnevezéseiben is érvényesíteni, miközben olyan korszakokhoz nyúl, amelyek legalább annyira kérdőjelesek, mint az elmúlt 20 esztendő. Tisztelettel kérdezem, hogy mi a baj azzal a szóval, hogy honvéd. 1848-ban is használták, nem volt vele probléma. Most a honvédot, nem tudni, hogy miért, kicserélik közkatonára. Hogy ez mennyivel magyarosabb, mennyivel erősíti a magyar identitást, nem tudom, de az bizonyos, hogy felesleges pótcselekvés, és vélhetően a ’48-as hagyományainknak bizonyos tagadása is ez a kérdéskör.
Tisztelt Képviselőtársaim! Nem jó, hogyha ilyen módon próbáljuk átrajzolni a Magyar Honvédség ethoszát. Nem jó, hogyha a Magyar Honvédség nem attól nyer erőt, hogy a magyar nép kedveli, szereti, bízik benne, egyszerűen azért, mert helytállnak, hanem azt próbáljuk bizonyítani, hogy vannak olyanfajta történelmi hagyományai, történelmi gyökerei, amelyek igazából nem a Magyar Honvédség részesei, nem teszik nemzeti intézménnyé ezt az alakulatot. Éppen ezért vitathatóvá is válik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a törvény nagyvonalú lehetőséget - mint minden törvény egyébként, amit a Honvédelmi Minisztérium benyújt - ad arra, hogy pályáztatás nélkül, egyedi döntésekkel lehessen a Honvédelmi Minisztériumban operálni. Talán nem fogják zokon venni, én ezt nyugodtan mondhatom, hogy nem szeretnék majd Hende Csaba helyében lenni majd akkor, amikor Budai Gyula utódja őt fogja vizsgálni ezekben az ügyekben, tudniillik a történet mégiscsak arról szól, hogy ami idáig átlátható, nyilvános és ellenőrizhető volt, amit egyébként adott esetben lehetett is kérdőjelezni, most abszolút miniszteri hatáskör.
(15.30)
Nem jó, ha egyébként kialakult rendszereket, pályáztatási feltételeket változtatnak meg, no pláne olyan helyeken, ahol azt kell mondanom, hogy a párthovatartozás és lojalitás nem szabad, hogy sokat számítson, mert egy Honvéd Kórház osztályvezető főorvosánál nagy valószínűséggel fontosabb az, hogy értsen az agysebészethez, már ha odamegy, mint hogy egyébként milyen párthoz vonzódik. Azaz azt gondolom, hogy a pályáztatás intézményét nem szabadna kiirtani a Magyar Honvédségből, és azt gondolom, az az irány, amit ez a törvény megfogalmaz, helytelen.
Tisztelt Képviselőtársaim! A törvénytervezetben az szerepel, hogy a Honvédelmi Minisztérium vizsgáltatna mindenkit nemzetbiztonsági szempontok alapján. Szeretném önöket tájékoztatni, hogy a Magyar Honvédség alkalmazottai egyébként átesnek ilyenfajta vizsgálaton, de most ez kiterjesztődik és még erősebb lesz, illetőleg egy újabb elem is bekerül, ez pedig a magatartás-vizsgálat szolgálat közben. A nemzetbiztonsági szolgálatoknál egy olyan eljárást ír elő - a katonai nemzetbiztonsági szolgálatokról beszélek -, amely az életvitel folyamatos ellenőrzésére és vizsgálatára adna lehetőséget. Van ezzel egy nagy baj, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok munkatársai “C” típusú vizsgálaton estek át, amely jóval erősebb egy egyszerű életvitel-ellenőrzésnél, miközben, azt gondolom, hogy számos helyen indokolt és fontos a nemzetbiztonsági ellenőrzés. Nagyon sok olyan beosztás van, ahol bizalmas információkkal, olyan adatokkal dolgoznak, amelyek indokolttá teszik, hogy az adatkezelőket folyamatosan ellenőrizze a mindenkori hatalom, teljesen természetes és normális. Kiterjeszteni nem feltétlenül indokolt, ráadásul duplikálni egy gyengébb változattal olyan helyen, ahol erre egyébként erős jogosítványok vannak, az pedig álláspontunk szerint nem feltétlenül helyes és nem feltétlenül elfogadható.
Ebbe a körbe tartozik a közszolgálati egyetemre jelentkező katonai hallgatók nemzetbiztonsági ellenőrzése. Pontosan tudom és értem azt a fajta szándékot, ami azt mutatja, hogy jó tudni azt, hogy a hallgató honnan jön, milyen értékeket képvisel, és milyeneket fog majd akkor, amikor kiképezzük katonává. Ugyanakkor ez a pályaválasztás, az egyetemi lét a leendő katonai pályán való munkának egy olyan elfogadhatatlan entrée-ja, amit egészen bizonyosan javasolnánk újragondolni és átértelmezni.
Befejezésül, tisztelt képviselőtársaim, azt szeretnénk mondani, hogy ez a törvény arra tesz még kísérletet, hogy a jelenlegi működő rendszerben stabilizálja, illetve röghöz kösse a mostani szolgálati viszonnyal rendelkező katonákat, nevezzük őket honvédeknek, de talán helyesebb, ha szerződéses katonáról beszélek. Az elmúlt időszakban és az előző törvénynek az egyik nagyon fontos passzusa és szemléletben óriási nagy megkülönböztetője e pontnak az volt, hogy mi azt állítottuk és azt gondoljuk, hogy a szerződéses katonai szolgálat nem egy életfogytig tartó szerep. Egyszerűen azért, mert mint ahogy a balettművészeknek van kifáradási, kimerülési korhatára, ha tetszik, amortizációs ideje, ugyanúgy igaz ez a katonákra, nem lehet szerződéssel életfogytig a rendszerben tartani katonákat, mert ha ott tartják, akkor a képességeket veszejtjük.
Mi azt gondoltuk - és az volt a koncepció lényege -, hogy 15-20 év után, ha 18-20 éves ember vállal ilyenfajta katonai szolgálatot, az gyakorlatilag menjen vissza a civil életbe, merthogy még eléggé vitális ahhoz, meg eléggé erős és már bölcs és felkészült, hogy a civil életben bármilyen szakmát, pályát választhasson, viszont már nem elég aktív, nem elég erős ahhoz, hogy azokat a feladatokat ellássa, mint amelyek egy katonának feltétlenül szükségesek. Az a fajta lehetőség, amely most eltörli ezt a húsz évet, azt jelenti, hogy korosodó, ne haragudjanak, az ezzel járó biológiai jegyeket felmutató katonákkal rendelkezünk, sok 60-as, 62-es, 64-es hadiruházatra lesz szükség, miközben azt gondolom, hogy alapvetően mégiscsak a fizikai, szellemi állóképesség és a felkészültség a legeslegfontosabb követelmény a Magyar Honvédség katonájával szemben, és ezt a legeslegfontosabb kötelezettséget ez a törvénytervezet nem írja elő, hanem sokkal inkább ideologizál és a múltba fordul, ezért támogatni nem tudjuk.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)
