VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR
VÁGÓ GÁBOR (LMP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hosszan lehetne ennek a törvényjavaslatnak a negatívumait sorolni. Ezt az általános vitában meg is tettük, most akkor menjünk bele a részletekbe.
A 13. ajánlási ponton található az a módosító javaslatunk, amely az egy kulcs bebetonozása ellen azt határozza meg, hogy nem ugyanakkora mértékben, de mindenkinek adót kell fizetnie, hiszen a tehervállalásnak a teherbíráson kell alapulnia, így a közteherviselésnek is azon kell alapulnia, hogy ki mennyi terhet tud elviselni a közjó megteremtése érdekében.
Azáltal, hogy önök az egykulcsos adórendszerüket szeretnék kétharmados törvénybe bebetonozni, az állampolgárok szabad döntési jogát veszik el attól, hogy milyen gazdaságpolitikát szeretnének ők meghatározni. Most itt azzal is lehetne érvelni, hogy sokat fog még fordulni a világ, és lehet, hogy a Fidesz-kormány is rájön arra, hogy az egykulcsos adó nem hozza be azokat az elvárásokat, amiket tettek. Hiszen milyen elvárásokkal is voltak önök az egykulcsos adó tekintetében? Először is a belső kereslet felpörgetése, valamint a munkahelyteremtés felpörgetése. Ez a kettő nem jött be, nem jöttek be a számításaik, legalábbis ez látható az adatokból.
Szerintem azt volna jó mindenki számára nyilvánvalóvá tenni, hogy az egykulcsos adó egy döntés kérdése, egy értékválasztás kérdése. Itt most van egy értékdifferenciálás, én nem is akarok önökkel ebben vitába szállni, ezt a kört már lefutottuk párszor, habár tisztában vagyok azzal, hogy önök ebben a vitában sem fognak egyetlenegy másodpercig sem érvelni amellett, hogy miért szeretnék az egykulcsos adót bebetonozni.
Viszont itt van egy nagyon nagy probléma. Ha teszem azt, a következő választásokon egy akár Fidesz-, de bármilyen összetételű kormány kerül hatalomra, amely nincs a kétharmados felhatalmazás birtokában, akkor nem tud kellőképpen reagálni majd arra a kihívásra, amit mondjuk, a változó nemzetközi gazdasági környezet jelent, így nem tudja a saját adópolitikáját sem hozzáigazítani a körülményekhez. Az egykulcsos adó kapcsán ez nemcsak egy értékválasztás kérdése, nemcsak egy gazdasági vagy adófilozófiai vagy társadalomfilozófiai kérdés most már, hanem egy demokratikus kérdés, a demokráciának egy alapvető kérdése.
Önök láthatóan itt folyamatosan először a fékeket és ellensúlyokat vették ki a rendszerből, majd a parlamenttől a lehető legtöbb hatalmat áttették a kormányzatnak, de most már a következő kormányzatok kezét is megkötik azáltal, hogy nem lehet majd többkulcsos adórendszert bevezetni, miközben a nemzetközi trendek arra mutatnak, hogy egyre több országban egyre több olyan hang jelenik meg, amely azt mondja, hogy a gazdagoknak igen, többet kell vállalniuk a közteherviselésben.
A másik nagy probléma a Költségvetési Tanács szerepe. A Költségvetési Tanács jelen esetben, ha megnézzük az idei költségvetést, nem tudta ellátni a feladatát, hiszen ez a költségvetés már a születése előtt megbukott, viszont a Költségvetési Tanács rábólintott, hiszen hadd menjen csak a maga útján, de már látható volt a rábólintáskor, hogy az a forint/euró árfolyam, illetve azok a növekedési célok, amiket meghatároztak itt a költségvetésben, és ezáltal a sarokszámokat is meghatározták, azok tarthatatlanok voltak. Mégis, a Költségvetési Tanács rábólintott.
De teszem azt, mi lesz egy olyan politikai helyzetben, amikor a Költségvetési Tanáccsal nem feltétlen megegyező pártállású vagy az ő szája ízének nem megfelelő gazdasági módszerekkel operáló kormányzat hoz majd egy költségvetést? Akkor a Költségvetési Tanács ugyanúgy, ahogy most erre a matolcsysta bukott költségvetésre rámondta az igent, úgy akár a legjobb szakmai munkával alátámasztott, és akár tényleg a legprímább költségvetésre is…
