PÁL TIBOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Kiss Attila képviselőtársamnak szeretném mondani, hogy az általános vitában is a szubszidiaritás elvéről volt szó, és igen sokat vitatkoztunk róla - közben persze képviselőtársam kiment -, és azt mondtuk, el tudjuk ezt fogadni, mint fontos rendező elvet, szempontot, de a fontos dolog az lenne, hogy ehhez akkor valóban tartsuk meg azt a szintet, ami ezt tudja képviselni, és ez pedig nem más, mint a kistérségi szint. Önök ebben a törvényben pontosan azt csinálják, hogy ezt a szintet szüntetik meg, amelyik igazán azt a célt szolgálja, hogy a településen, a városban lakók bele tudjanak szólni abba, hogy milyen fejlesztést szeretnének, hozzájuk áll közel, ezt a szintet tudják elérni, ezért erre szükség van.
Az is elhangzott a vitában, hogy az, ami jelenleg van, a kistérségi szint, a megyei és a regionális szint, aközött valahogyan a liftezés a fontos dolog, hogy az információk le-fel áramoljanak, alulról a kezdeményezések feljussanak, felülről pedig, amikor az EU-s forrásokért mennek, akkor minél nagyobb szinten lehessen menni.
Itt most egy kicsit csatlakozom ahhoz, amit Nemény képviselőtársam mondott a régiós szinttel kapcsolatban. 2014-ig már az európai uniós forrásokat a régiók lejegyezték, többségében már túl vagyunk. Az igazi feladat a 2014 és a 2020 közötti időszak, amikor kellene valamit mondani. Most önök pont azt csinálják, hogy akik ezt meg tudnák csinálni, mert van megfelelő szakemberük, tudásuk, ismeretük, önök ezt a szintet jelenleg szétverik, egy bizonytalan helyzetet hoznak létre. Az a humán erőforrás, ami ott összegyűlt, ismeri az EU-s nyelvet, ismeri azt a mechanizmust, amin keresztül ezt el lehet érni, ezt most önök szétverik, és az egészet áthelyezik egy olyan megyei szintre, amelyet korábban kiürítettek; bizonytalanság van, és pont az, ami a legfontosabb, és ezekhez az európai uniós források lejegyzéséhez partner lehet, most éppen megszűnik az önök törvénykezése kapcsán.