KISS ATTILA
KISS ATTILA
KISS ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Kissé sántít az a logika, amely szerint szocialista képviselőtársam elmondása szerint megyei kézben vagy a megyéknél nem lenne jó helyen a területfejlesztés; két szempontból is sántít.
Egyrészt az éppen a szocialista képviselőtársaim által állandóan ajnározott és istenített Európai Unióban azért van az a kimondhatatlan szubszidiaritás nevű csodabogár, aminek pontosan az a lényege, hogy minél közelebb vigyük a döntéseket az érintettekhez. Nem hiszem, hogy a megye távolabb lenne, mondjuk, a régióhoz képest. Én az észak-alföldi régióban élek, és nem tudom, hogy nálunk a környéken valaki meg tudná-e mondani, hogy mi az, hogy észak-alföldi régió - az átlagember kint az utcán -, hogy az észak-alföldi régiónak hol a székhelye, vagy ki kötődik oda.
Azt, hogy Hajdú-Bihar megye, a mi esetünkben, szerintem igen sokan meg tudják mondani, nemcsak a megyében, hanem az ország más területén is. Tehát azt gondolom, hogy teljesen hibás ez a logika.
Azt se felejtsük el, hogy egészen a 2000-es évek közepéig, amíg a régiót be nem hozta területfejlesztési egységként, a regionális fejlesztési tanácsokat, ügynökségeket munkaszervezettel az akkori szocialista-szabad demokrata kormánytöbbség, addig mindig is a megyei szinten dőltek el a területfejlesztési pénzek. Tehát körülbelül 10-15 évig megyei szinten dőltek el. Azzal, hogy most ismét a megyei területre szervezzük át a pályázati támogatásokat, források elosztását, azt gondolom, hogy egyáltalán nem kerül rosszabb helyre megyei szinten egy ilyen forráselosztás, mint a régióknál volt. És ne felejtsük el az elhíresült Lamperth-doktrínát, amelynek mindannyian tudjuk, hogy mi volt az alapja.
Azt gondolom, hogy teljesen értelmezhetetlen ez a logika, a régiónál sem volt sokkal jobb helyen, sőt egyáltalán nem volt jobb helyen a területfejlesztési támogatások elosztása, mint ahogy a megyéknél az lehetne.
Köszönöm szépen.
