SZABÓ TIMEA
SZABÓ TIMEA
SZABÓ TIMEA (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is hadd köszönjem meg külön a helyettes államtitkár úrnak, hogy befáradt ezen a késői vagy korai órán.
Az általános vita első szakaszában már részletesen beszámoltunk azokról az elemekről, amiket támogatunk, illetve konkrét javaslatokat is tettünk, most szeretnék néhány szót a törvény oktatási vonatkozásáról szólni, arról, hogy valójában mire használják a nemzeti és etnikai kisebbségi iskolákat.
A helyzet településről településre, de főleg nemzetiségről nemzetiségre más és más, változik. Számos nemzetiség küzd részben az előrehaladott asszimiláció okozta szórványléttel, és ezért nem tud élni a mégoly megengedő törvényi feltételek biztosította nemzetiségi oktatás lehetőségével. Hiába az eddigi törvény és hiába az új, néhány települést leszámítva sajnos ez a jellemző. Sajnos ez jellemző a hazai szerbekre, ruszinokra, románokra, és még inkább a lengyelekre és az örményekre.
A hazai cigányság számára a kérdés egészen másképp merül fel. A nemzetiségi oktatás egyszerre hatalmas, pozitív lehetőség, a kulturális identitás megőrzésének és erősítésének záloga, és szegregációs veszélyeket hordozó intézmény. De itt is meg kell különböztetnünk egymástól, ha árnyalt képet akarunk kapni, a különböző településeket és a különböző roma közösségeket, mert más a magyar anyanyelvűek, és megint más a romani-magyar vagy a beás-magyar kétnyelvűek számára a helyzet. Azt ki kell mondanunk, hogy nem megengedhető, hogy a nemzetiségi oktatás jogintézménye a társadalmi szegregáció eszköze legyen.
Végül a német nemzetiségi oktatásról ebben a tekintetben. Nyílt titok, hogy a német kisebbségi iskolákat, osztályokat sok helyütt nem vagy nem csak a hazai német vagy sváb közösség tagjai használják, mivel a német nyelv kurrens idegen nyelvként, a német identitással nem rendelkezők számára is vonzó, ráadásul ezek az osztályok pluszfinanszírozásban is részesülnek, sokfelé nagy számban érkeznek többségi gyerekek is ezekbe a nemzetiségi iskolákba.
Ezzel önmagában véleményünk szerint nincs baj, mutatja a sváb-magyar békés együttélést, mutatja a magyarok leleményességét és tudásszomját. Ám sajnos néhol - de ezt azért ne vegyék, kérem, általánosításnak - a nemzetiségi osztály vagy iskola afféle elit tagozatként, elit iskolaként működik, nemzetiségi hovatartozástól függetlenül, míg a normál osztályba vagy a szomszéd iskolákba gyűjtik a szegényebb gyerekeket. Véleményünk szerint ez a része már kevésbé van rendben.
De félreértés ne essék, a megoldás nem lehet a nemzetiségi iskolák visszaszorítása, ezzel nem ez lenne a célunk. Csak egy megoldás van, az állam, ha már amúgy is egyetemi felvételi feltétellé teszi a nyelvvizsgát a most tárgyalt felsőoktatási törvényben, és ha már úgyis maga alá gyűri az összes oktatási intézményt, akkor biztosítsa, hogy a diákok az általános iskolában, és minden általános iskolában, minden osztályban a lehető legkorábban elkezdjék az idegennyelv-tanulást, lehetőleg már harmadik osztálytól. Ez lehet a német, francia, vagy ha Hoffmann Rózsa megengedi, akkor akár az angol nyelv is.
Ennyit bevezetés gyanánt, és most kitérnék néhány részletre. Először az intézményátvétel szabályozásának hiányosságairól szólnék néhány szót. A törvényjavaslat előírja, hogy az országos nemzetiségi önkormányzat kezdeményezésére a helyi önkormányzati, állami fenntartó köteles átadni az országos nemzetiségi önkormányzatnak azon köznevelési intézmény fenntartói jogát, amelyik alapító okirata alapján nemzetiségi feladatot lát el, és minden gyermek, tanuló részt vesz a nemzetiségi nevelésben, nevelés-oktatásban, illetve ellátásban részesül. Ez a 25. § (1) bekezdése.
Az országos nemzetiségi önkormányzat megkeresésére az intézmény fenntartója köteles átadni a kizárólag nemzetiségi kulturális feladatot ellátó, és kizárólag az érintett nemzetiség kulturális igényeit kielégítő kulturális intézmény fenntartói jogát a kérelmező országos nemzetiségi önkormányzatnak. Az intézmény átvételére tehát csak azon intézmények esetében van lehetőség, amelyek kizárólagosan nemzetiségi oktatási vagy közművelődési feladatot látnak el. Ez ellentétben áll azzal, hogy az egyetértési jogok gyakorlásához sem követelmény ez a kizárólagosság.
Felmerül a kérdés, hogy miért nem azt az intézményt vehetik át a nemzetiségek, amely a törvényi meghatározások szerint nemzetiséginek minősül. Szélsőséges esetben a tervezett szabályozás azt eredményezheti, hogy ha akár csak egyetlen gyermek nem vesz részt a nemzetiségi oktatásban, az intézményt nem lehet átadni. Kérdezzük mi, hogy valóban ez lenne-e a cél. Az LMP ehelyett azt javasolja, hogy az országos önkormányzatok a nemzetiségi intézmény meghatározásának eleget tevő oktatási, nevelési és kulturális intézmények átadását kérhessék kötelező jelleggel, vagyis ne legyen feltétel a kizárólagos nemzetiségi feladatellátás.
A “nemzetiségek oktatási önigazgatása” cím nem tükrözi a köznevelési törvény új fogalomhasználatát. A kormánynak a nagy rohanásban saját magával sem sikerült egyeztetnie. Ugyanez a probléma a törvényjavaslat 25. §-ának (4) bekezdésével, ami jogilag nem értelmezett fogalmakat használ, ugyanis a “helyi beiskolázású”, illetve az “országos jelentőségű nemzetiségi iskola” tartalmát az új köznevelési törvény tervezete nem definiálja. A helyi beiskolázás tartalmának felfedése még a köznyelvi értelmezés alapján is gondot jelenthetne például egy intézményfenntartó önkormányzati társulás intézménye vagy egy állami középiskola esetén.
A törvényjavaslat 22. §-ának (5) bekezdése kötelezővé teszi a nemzetiségi nevelés, nevelés-oktatás megszervezését, ha ezt ugyanahhoz a nemzetiséghez tartozó nyolc tanuló vagy gyermek szülője kérte, de nem nevezi meg, hogy ki vagy mi köteles ezt megszervezni. Ugyanezen szakasz csak a kiegészítő kisebbségi nevelés megszervezésének alapszabályát tartalmazza, azonban szintúgy nem azonosítja be a kötelezettet.
(4.40)
Javasoljuk, hogy az állam, illetve a jogszabályban szabályozott esetekben a helyi önkormányzat, a megyei önkormányzat mint a köznevelési intézmények fenntartója legyen kötelezettként feltüntetve.
A törvényjavaslat 22. §-ának (5) bekezdése közbevetőleges mondata alapján, miszerint a roma nemzetiség esetében anyanyelvi nemzetiségi oktatásként eleget kell tenni a 3. pontban írt megszervezési kötelezettségnek, ennek alapján a nyelvtani értelmezés szerint a magyar nyelven folyó cigány nemzetiségi oktatás megszervezésére nem volna mód. Ez azonban nyilvánvalóan nincs így, hiszen a (3) bekezdés kifejezetten rendelkezik arról, hogy a roma nemzetiségi oktatás folyhat kizárólag magyar nyelven, de a szülők igényei alapján az oktatási intézmény biztosítja a roma nyelv - romani, illetve beás - oktatását is. Javasoljuk ezért a fenti közbevetőleges mondat kihagyását.
A törvényjavaslat ugyanezen szakaszának (2) bekezdése értelmében a települési nemzetiségi önkormányzat vagy az országos nemzetiségi önkormányzat egyetértése esetén veheti át a nemzetiségi köznevelési intézmény fenntartói jogát. Ez ellentmond annak a rendelkezésnek, amely szerint az országos és a helyi nemzetiségi önkormányzatok között nincs alá-fölé rendeltségi viszony. Javasoljuk, hogy az országos kisebbségi önkormányzat ebben a kérdésben ne egyetértési jogot gyakoroljon, hanem véleményt nyilvánítson. Egy nevelési-oktatási intézmény, ha a jogszabályban előírt két másik feltétel is fennáll, akkor már nemzetiséginek minősül, ha a nemzetiségi pedagógiai programmal érintett tanulólétszáma eléri a 25 százalékot.
A nemzetiségi intézmény tehát akár 75 százalékos arányban is elláthat nem nemzetiségi feladatokat. Ezt helyeseljük. Figyelembe véve azt is, hogy a nemzetiségi nevelés-oktatás igénylési jogát a hatályos jogszabályok és e tervezet egyaránt a nemzetiségi hovatartozású gyermek, tanuló és szülő jogaként értelmezi, a nemzetiségi hovatartozású tanulónak a nemzetiségi intézmény nemzetiségi pedagógiai program szerint működő csoportjába, osztályába való felvétel során indokolt előnyt biztosítani.
Kérdés, hogy a jogalkotó végiggondolta-e ennek az összes gyakorlati következményét, és képes lesz-e ezeket kezelni, úgymint a nemzetiségi osztályba jelentkező nem nemzetiségi gyerekek, nem nemzetiségi osztályba jelentkező nemzetiségi gyerekek, és a többi.
Itt érkeztünk vissza az elején tárgyalt problémához: vajon a jogalkotó a valós folyamatokra reflektáló, a hazai nemzetiségek identitását ténylegesen erősítő, ugyanakkor társadalmi szempontból igazságos törvényt fog-e alkotni? Ahhoz, hogy ez így történjen, kérem, támogassák a javaslatainkat.
Köszönöm.
