BODÓ IMRE
BODÓ IMRE
BODÓ IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést kérek az ismételt felszólalásért, de véleményem szerint a nemzetiségi jogokról szóló törvény egy olyan nagyon fontos előttünk álló feladat, amely egy közösség hosszú távú berendezkedését és a békés egymás mellett élést garantálja.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az alaptörvénnyel egy időben életbe lépő nemzetiségi törvény sok hiányosságot pótol a nemzetiségi politika terén, és alapvető fordulatot hozhat a hazánkban élő nemzetiségek és magyarok együttélésében. A nemzetiségi lét a történelem során alakult ki, miután a Kárpát-medence a magyarok megérkezésekor már lakott volt. Magyarország fennállása során mindig is különböző nemzetiségek otthona volt, Trianon után azonban ez megváltozott. Ezt fokozták a második világháború utáni lakosságcserék és a kitelepítések. A megmaradt nemzeti kisebbségek jelentős része pedig beolvadt a Kádár-korszak idején, ez különösen a svábok és a szlovákok esetében volt jelentős.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A magyarországi nemzetiségek egészen a XIX. század közepéig békében éltek a magyarokkal, míg az 1843-44-es országgyűlés el nem fogadta a magyar nyelv hivatalossá tételét. Ezután a nemzetiségek is követelték, hogy használhassák saját nyelvüket. A követeléseik megtagadása miatt kezdetét vette a magyarság és néhány magyarországi nemzetiség közötti viszálykodás igen hosszú korszaka.
Az első lépés a nemzetiségek ügyének rendezésére az Eötvös József által megalkotott 1868-as nemzetiségi törvény, amely egyben a világ első nemzetiségi törvénye is volt. Szólt a nemzetiségek önálló kultúraápolási jogáról, illetve a közigazgatásban és az oktatásban is lehetőséget biztosított a nemzetiségi nyelvek gyakorlására, ha az adott körzetben a nemzetiségi lakosok aránya elérte a 20 százalékot.
A törvény mindenképp óriási lépés volt a nemzetiségek fejlődéséhez szükséges feltételek megteremtésében. Egészen az 1993-as nemzetiségi törvény elfogadásáig a magyarországi nemzetiségek helyzetét csak miniszteri rendeletben határozták meg. 1993-ban a Magyar Országgyűlés elfogadta a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvényt. A törvény szerint a Magyarországon élő nemzeti és etnikai kisebbségek helyi és országos kisebbségi önkormányzatot hozhattak létre.
A 2001. évi magyarországi népszámlálás adatai szerint 442 739 fő, vagyis a lakosság csupán 4 százaléka vallotta valamelyik hivatalosan elismert nemzetiséghez tartozónak magát. Becslések szerint azonban a nemzetiségek, nemzeti és etnikai kisebbségek tagjai valódi létszáma ennél jóval magasabb, az ország tízmilliós népességének hozzávetőlegesen a 8-10 százaléka. A legtöbb hazai nemzeti és etnikai kisebbségnek közös vonása, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar állam keretei között leélt évszázados múltja miatt kettős tudatúnak vallja magát, és magyarságtudatuk legalább olyan erős, mint kisebbségi kötődésük.
Eredeti lakhelyüket és közösségeiket többnyire még anyanemzetük irodalmi nyelvének létrejötte előtt hagyták el, s ebből következően a ma is használt élő nyelvük, nyelvjárásaik általában archaikus nyelvi változatok. A huzamos történelmi együttélés az 1993-as kisebbségi törvényben megfogalmazott definíciónak is fontos kritériuma. Eszerint ugyanis államalkotó tényezőként elismert nemzeti és etnikai kisebbségeknek számít minden olyan, a Magyar Köztársaság területén legalább egy évszázada honos népcsoport, mely az állam lakossága körében számszerű kisebbségben van, tagjai magyar állampolgárok, és a lakosság többi részétől saját nyelve és kultúrája, hagyományai különböztetik meg, egyben olyan összetartozás-tudatról tesz bizonyságot, amely mindezek megőrzésére, történelmileg kialakult közösségeik érdekeinek kifejezésére és védelmére irányul.
Az 1990 óta egymást követő demokratikusan választott magyar kormányok programja, a kisebbségek védelmét és helyzetük javítását célzó jogszabályok elfogadása és gyakorlati megvalósítása azt bizonyítja, hogy Magyarország kiemelt figyelmet fordít a nemzeti és etnikai kisebbségek jogainak érvényesítésére, értéknek tekinti az ország évszázadokra visszanyúló kulturális sokszínűségét, a kisebbségek létét, nyelvük, hagyományaik, kultúrájuk fennmaradását pedig a társadalmi és kulturális élet fontos elemének tartja.
Az elmúlt évtizedben a hazai kisebbségpolitika konszenzuson alapuló célja folyamatosan az volt, hogy a nemzeti és etnikai kisebbségek számára olyan kisebbségbarát környezetet alakítson ki, amelyben megőrizhetik és tovább örökíthetik kulturális önazonosságukat, valamint szabadon élhetnek törvényben biztosított jogaikkal.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A kisebbségi önkormányzatok olyan választott testületek, amelyek települési, illetve országos szinten képviselik az adott nemzeti vagy etnikai kisebbség érdekeit. Az egyesületi keretekben működő szervezetektől eltérően a helyi kisebbségi önkormányzatok nem csupán tagságukat, hanem a település egész kisebbségi közösségét képviselik.
A kisebbségi önkormányzati rendszer kiépülésével a Magyarországon élők kisebbségek jogot szereztek arra, hogy legitim módon integrálódjanak az önkormányzati rendszerbe, annak érdekében, hogy a helyi érdekű közügyek intézése során érvényesüljenek az adott településen élő nemzeti és etnikai kisebbségek jogai. A kisebbségi önkormányzatok létrehozásának célja a kulturális autonómia biztosítása. A kormány által most benyújtott sarkalatos, tehát kétharmados többséggel elfogadandó jogszabály számos újítást tartalmaz az 1993-ban elfogadott törvényhez képest. Azok célja, hogy a magyarországi nemzetiségek még jobban ki tudják teljesíteni kulturális autonómiájukat, és lényeges eleme, hogy a törvényjavaslat már nem kisebbségekről, hanem nemzetiségekről szól.
(4.50)
Ez azt jelzi, hogy a törvény nem a többség-kisebbség relációjában gondolkodik, hanem azokat az értékeket akarja kiemelni, amelyekkel a nemzetiségi közösségek kulturális sajátosságaikkal hozzájárulnak Magyarország kultúrájához, és lényege, hogy Magyarország államalkotó tényezőként ismeri el a nemzetiségeket.
A törvénytervezet értelmében egyéni jog a nemzetiségekhez tartozás kinyilvánítása, amely az egyén kizárólagos és elidegeníthetetlen joga. A jogszabálytervezet szerint erősödnek az anyanyelvi jogok, és pontosabbá válnak az anyanyelvi névhasználat szabályai is.
Arról is rendelkezik a törvényjavaslat, tisztelt képviselőtársaim, hogy a népszámlálási adatokat veszik alapul egyes nemzetiségi jogok gyakorlásánál. A tervezet meghatározza, hogy közösségi, nemzeti, nemzetiségi jogok gyakorlásánál tekinthető: a történelmi hagyományok, a nyelv, a kultúra ápolása és gyarapítása, a közösségi névhasználat, a nemzetiségi földrajzi nevek használata, továbbá a nemzetiségi nevelési-oktatási jogok, az intézmény létrehozásának és működtetésének jogosítványa, valamint a nemzetközi kapcsolattartás joga.
A jogorvoslati garanciák megjelenésével a kisebbségi önkormányzatok törvényességi és pénzügyi-gazdasági ellenőrzése is megoldottá válik, és az előterjesztés rendszerezi a nemzetiségek alapvető jogait, az egyéni és közösségi jogokat, bővíti és pontosítja az értelmező rendelkezéseket, meghatározza az oktatási, kulturális jogokat, és részletesen szabályozza a médiajogokat.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ez mind azt mutatja, hogy a kormány igyekszik a nemzetiségi lét teljes területét lefedni az új törvénnyel, amely jelentősen megkönnyítheti a hazánkban élő nemzetiségek sorsát, ezért tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy az elfogadását szavazatukkal támogassák és segítsék.
Nagyon szépen megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti sorokból.)
