GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR
GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. A közszolgálati tisztségviselőkről szóló törvénytervezet, mondhatjuk az első gondolatok közepette, hogy sok ellentmondást is hordoz magában.
A közszolgálat, ha belegondolunk az elmúlt két évtized történéseibe, akkor gyakorlatilag a köztisztviselők, a közalkalmazottak és az utóbbi időszakban a kormánytisztviselők körét érintően, felölelve működik. A köztisztviselők és a közalkalmazottak életpályamodellje, ha szabad azt mondani, az elmúlt két évtizedben folyamatában úgy alakult, hogy az általános munkatörvénykönyvi szabályozásokhoz képest voltak alapvető pozitív változtatások, illetve eltérítések, és persze ugyanúgy ennek fejében vagy - idézőjelbe tetten - ezzel “szembeni” elvárások kapcsán pedig nyilván voltak erősebb pozicionális feltételek is.
Az elmúlt másfél esztendőben egy olyan változási folyamatot észlelünk, amely kapcsán a kormánytisztviselők esetében akár az a gondolkodás is felütheti a fejét, hogy bizonyos értelemben - idézőjelbe tett - “zsákmányszerző” politika is zajlik. Miért mondom ezt? Igazából azért, mert akkor, amikor azzal szembesültünk, ha jól emlékszem, 2010. VII. hónapjában, hogy a kormánytisztviselők tekintetében a jogviszonyok megszüntetése kapcsán akár két hónap leforgása alatt indoklás nélkül is kirúghatóvá váltak az emberek, akkor ez bizonyos értelemben azt a fajta, a bevezető gondolatokban említett biztonságot, amit a korábbi évtizedekben ebben a szférában lehetett garantálni, gyakorlatilag annullálták.
(3.10)
Emlékeznek, képviselőtársaim, amikor az az ominózus törvénytervezet napvilágot látott, illetve a parlament falai között megerősítést nyert a kormánytöbbség részéről, akkor ezt követően az Alkotmánybíróságnak volt egy álláspontrögzítése, egy egyet nem értése, ennek okán, ennek kapcsán gyakorlatilag vissza is kerül a Ház falai közé ez a szabályozás. Érdekes módon egy újabb szabályozás, egy újabb, talán még ettől is megengedőbb feltételek rendszere közepetti szabályozás hívódott életre.
Ez már nem arról szólt, hogy a kormánytisztviselő két hónap leforgása alatt indoklás nélkül kirúgható, hanem arról szólt, hogy ha a vezetőjének a bizalmát valaki elveszti, akkor gyakorlatilag a jogviszony megszüntetésére kell sort keríteni. Ezek azok az - idézőjelbe teszem - “objektív” kategóriák, amelyekkel egyre többet találkozunk az elmúlt másfél esztendőben. Azért mondom, hogy idézőjelbe tett objektív kategóriák, hiszen akkor, amikor a vezetői bizalom elvesztése vezethet oda a kormánytisztviselők esetében, hogy a jogviszony megszüntetésére kerüljön sor, akkor nem kézzelfogható, nem alátámasztott, hanem egyszerűen csak szubjektív háttér megrajzolása kapcsán is el lehet jutni idáig. Ez önmagában szerintem nem jó.
Nem jó, mert megalapozza azt, amiről az előbb beszéltem, a zsákmányszerző politika kialakítását, a pártkatonák számára a helycsinálás lehetőségének a megteremtését, és nyilván ezt alátámasztja az a folyamat is, ami gyakorlatilag a “pályáztatás” rendszerén keresztül is visszaköszön. A pályáztatást idézőjelbe tettem. Tudjuk nagyon jól, hogy a kiválasztás e tekintetben a kormánytisztviselők vonatkozásában ezen törvénytervezet keretei között is akképpen fogalmazódik meg, hogy egyrészt meghívásos, másrészt lehetőséget ad a pályáztatás, a pályázati úton történő kiválasztásra is.
Meghívásos. Tudjuk nagyjából, hogy a meghívásos mit jelent. Az gyakorlatilag nem objektív peremfeltételek rendszerének a keretén belül történő kiválasztást hordoz magában, hanem gyakorlatilag a kijelölés kategóriájával egyenértékű. Ez a logika - tehát, hogy önök úgy kívánnak a kormány-tisztviselői körbe embereket beemelni, hogy adott esetben nem bizonyos peremfeltételeknek való megfelelés, hanem meghívásos alapon történő kiválasztás történjen - gyakorlatilag ahhoz vezet, ahogy mondtam, hogy szubjektív módon történő kiválasztással párosulva azokat az embereket helyezik el pozicionális keretek közé, akiket önök akarnak, és nem az objektív kategóriák érvényesülnek. Persze mindezt, mindennek a hátterét nyilván a közemberekkel fizettetik meg.
Azt gondolom, hogy ennek a törvénytervezetnek a céljai között megfogalmazott gondolat, ami arról szól, hogy a közigazgatás berkein belül lévő személyi állományra is ültesse rá a munka törvénykönyve beltartalmának a szellemiségét, önmagában már csak azért sem jó, hiszen a munka törvénykönyve szellemisége, most nem fogom a részleteket kibontani, de itt sok mindenről lehet beszélni a munkaidőtől a pihenőidőn keresztül, a jogviszony megszüntetésétől az illetményen át a kártérítési felelősségig sok minden egyéb máson keresztül, az nem mindig, vagy inkább azt mondom: legkevésbé munkavállaló-párti. Ha ez a szellemiség ül át a munka törvénykönyvén alapulva a közszolgálati tisztségviselőkre vonatkozóan is, akkor nyilván ezek a negatív hatások ugyanúgy érvényre jutnak.
Említettem azt a 2010. VII. havi ominózus törvénytervezetet, ami a két hónap indoklás nélküli kirúgással, majd azt követően a bizalomvesztéssel való párosulás jogviszony megszüntetésének a kérdéskörével párosult. Említettem, és itt ehhez illesztetten szeretném megerősíteni, hogy nem tartjuk jónak s helyénvalónak, hogy e törvénytervezet gyakorlatilag ezt a logikát, ezt a gondolkodást erősíti a későbbiekre vonatkozóan.
Kormányzati érdekből a kormánytisztviselő kirendelhető. Kirendelhető ugyanúgy, mint ahogy a munka törvénykönyve keretei alatti munkavállaló. A kirendelésnek a törvénytervezetben megfogalmazott maximális időtartama egy év, és ez az egyéves maximális futamidő egy évvel meghosszabbítható egyszeri alkalommal. Ha ezt logikusan követjük, akkor két év kirendelési időtartam prezentálható. Ez egy elég hosszú időtartamot ölel fel, gyakorlatilag az úgymond teljes elidegenítés időtartamát is jelentheti az eredeti munkakör betöltéséhez illesztetten.
Határozott idejű áthelyezés lehetőségéről is szól a törvénytervezet. Itt a határozott idejű áthelyezés nyilván a tól-ig kategória keretei között majd a nulla egyenértéktől a végtelenig is terjedhet. Itt is jó lenne az egzaktivitás talaján maradni, kézzelfoghatóvá tenni a dolgokat.
De ha a jogviszony keletkeztetéséről már néhány gondolatot megfogalmaztam, akkor a jogviszony megszüntetésével kapcsolatosan is érdemes megnézni, hogy a törvénytervezet mi mindent hordoz magában. Nagyon sok háttere, vonatkozása van, lehet a jogviszony megszűnésének, de például egyet érdemes kiemelni újra, a 70. életév betöltésével való párosítás kérdéskörét.
De a jogviszony megszüntetésének vannak általam vélten szubjektív kategóriái is ebben a törvénytervezetben. Ha a munkavégzése nem megfelelő a kormánytisztviselőnek, akkor jogviszonya megszüntethető. Ha a munkavégzése nem megfelelő - ez önmagában nem egy egzakt kategória. Ha minősítések rendszerén keresztül alapozódik meg a történet, akkor talán objektívebbé tehető. Ha nem, akkor ez egy szubjektív kategória.
Hivatalára méltatlanná válik. Ez megint nem egy objektív kategória, nyilván megint a szubjektivitás lehetőségét, tehát a mások által az adott személyről való döntés lehetőségét úgy adja meg, hogy nem kell egzakt mérőpontokhoz kötni a rendszert. Ezt semmiképpen nem tartjuk jónak.
De ugyanígy a díjazás kérdéskörével is lehet foglalkozni. Azt mondja ez a törvénytervezet, hogy a díjazás tekintetében az alapilletmény és az illetménykiegészítés együttes minimumösszege el kell hogy érje a garantált bérminimum összegét. Ez azt jelenti, államtitkár úr - nem jól mondom, hogy felnézett? (Dr. Rétvári Bence bólint.) De igen, jól mondom, köszönöm szépen. Csak azt hittem, hogy valami hibát vétettem, azért nézett rám. (Dr. Rétvári Bence: Csak a figyelem fenntartása érdekében.) Köszönöm szépen. Ez azt jelenti, ha jól emlékszem, a jövő esztendőre vonatkozóan 108 ezer forintos garantált bérminimummal kalkulál a kormány, legalábbis Matolcsy úr szájából ilyesmi hangzott el. Bár hallottam én már a költségvetési vitában a törvénytervezet másfél százalékos gazdasági növekedésének prognózisával szemben ott a pulpituson Matolcsy úrtól 2 vagy 2 százalék feletti gazdasági növekedés vizionálását is. Ilyen értelemben a garantált bérminimum tekintetében is legalább kétségeim lehetnek, hogy ez így fog-e megvalósulni.
No, de ha igen, akkor az alapilletmény és az illetménykiegészítés együttes minimumának összege ezt a nagyságrendet kell majd hogy elérje. Nem akarom én ezt részletezni, csak jelezni szeretném, hogy a nagyságrendek milyen keretek között mozognak. Az illetményrendszer - ha jól emlékszem megint csak - 17 fizetési fokozat kapcsán oszlik meg.
(3.20)
Egyrészt a szolgálati idő függvényében, nyilván, ami kapcsolódik a besoroláshoz illesztetten, másrészt pedig ehhez illesztetten a szorzószámok, ha megint csak az emlékképeim nem csalnak, a felsőfokú végzettségűeknél 3,1-6 szorzószám közötti értékhatárokkal párosítottan, és nyilván változó, ehhez képest eltérő a középfokú végzettségűek esetén talán 1,79-4,4 szorzószámmal került be.
A lényeg, hogy úgy érzem, úgy látom a számadatokból visszaigazolva, hogy a díjazás tekintetében igazából előrelépést ez a törvénytervezet nem hordoz magában. Nem hordoz magában sem a díjazás alakulásában, sem egyéb más tekintetben, példát mondok erre, mondjuk, az érdekegyeztetés, az érdekvédelem vonatkozásában sem.
Rétvári Bence államtitkár úr szólt itt arról, hogy a kar, a kötelező tagság megjelenése mellett átalakul a szociális partnerekkel történő egyeztetés rendszere is. Tehát egy ilyen egypólusú rendszerré teszik a törvénytervezet keretei között. Én azt gondolom, hogy akkor, amikor mondjuk, a jogvita tekintetében a közszolgálati panaszával a kormánytisztviselő a kormány-tisztviselői döntőbírósághoz fordulhat, és hogy ha nincs olyan eredmény, akkor ezt követően a bírósághoz fordulhat, de ez az út, ez az eljárási metódus nem nyújt olyan szintű segítséget a kormánytisztviselők számára, mint amilyet adott esetben el lehetne várni. Magyarul, úgy fordítanám le a történetet, hogy a személyes érdekek védelme hitem szerint ezen törvénytervezet keretei között sérül.
A javaslatok vonatkozásában, ami a munkaviszony, a közszolgálati, a köztisztviselői jogviszony tekintetében megerősíthető, még egyszer, az arról szól, hogy gyakorlatilag az elfogadásra kerülő munka törvénykönyve szellemiségét kívánja a törvénytervezet átvenni, amit már csak annyiban ismétlek, hogy önmagában nem tartom jónak.
A fizikai állomány tagjainál nincs különbség, azt hiszem, ahhoz képest, mint ami volt a korábbiakban is, ugyanúgy a munka törvénykönyve keretei alá kerülnek. Az ügykezelők esetében viszont úgy láttam a törvénytervezeten keresztül, hogy a korábbi illetménytábla megszűnik. Itt igazából a kérdés is megfogalmazható, hogy akkor hogyan és miképpen történik a besorolása az ügykezelőknek.
Ami nekem az általános felvetéseken túl gondot, problémát okoz a törvénytervezethez illesztetten, az az új életpályamodell, hogy nagy szavakkal is éljünk, annak a górcső alá vetése kapcsán az a kérdés, hogy ez hoz vagy visz. (Babák Mihály közbeszól.) Igen, Babák képviselő úr, górcső alá vetítés kapcsán. Tehát hoz vagy visz? Én úgy látom, hogy visz. Nem bánnám, hogyha államtitkár úr arról adna tanúbizonyságot, hogy hoz, és miért, és mennyivel.
Azt gondolom, hogy az sem szerencsés, hogy a kormány-tisztviselői és a köztisztviselői illetményalap, valamint a közalkalmazotti bértábla belső szerkezete gyakorlatilag a kormányváltás óta, most már lassan a második esztendő végéhez fogunk közeledni, be van fagyasztva. Ha jól emlékszem, akkor az illetményalap mértéke 38 650 forint.
Azt hiszem, 38 650 forintos mérték. Ez adja gyakorlatilag az illetménytáblán keresztüli végösszegeket a különféle szorzószámokkal való számítás alapján. Nem tudom, hogy a közszolgálati tisztségviseletnek kellő, megfelelő ellenszolgáltatási, díjazási hátterét adja-e az, hogyha hosszú éveken keresztül, adott esetben most már a kormányváltást követő második esztendőben is változatlan illetményalappal kell hogy szembenézzenek a köztisztviselők és a kormánytisztviselők. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.) Persze önkritikusan hozzá kell tennem, hogy emlékképeim szerint ez 2008 óta így van, de nem tartom szerencsésnek, akkor sem, hogyha ebből még az előző kormány is két év időtartamában kivette a részét. (Babák Mihály közbeszól.)
Babák képviselőtársam, örömmel hallom a hangját, meg hogy ébren van, nyilván ez módot ad majd nekünk arra, hogy részletesebb vitát is folytathassunk a törvénytervezet felett.
Nem ragozva a szót, és nem kihasználva az utolsó perceket, köszönöm megtisztelő figyelmüket, és szíves figyelmükbe ajánlom azt is, hogy azokat a kétségeket, amelyeket megpróbáltam érzékeltetni a törvénytervezettel kapcsolatosan, talán jó lenne, célszerű, ésszerű lenne számításba venni a törvénytervezet módosításakor.
Még egyszer köszönöm megtisztelő figyelmüket.
