KOVÁCS PÉTER
KOVÁCS PÉTER
KOVÁCS PÉTER (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hadd kezdjem azzal, amivel Szilágyi úr befejezte, hogy mikor hagytam abba a futballmérkőzésre való járást. Ez a nyolcvanas évek közepén lehetett, amikor édesapám a testvéremmel együtt kivitt minket rendszeresen mindig, akkor még voltak a Népstadionban úgynevezett kettős meccsek, nem tudom, hogy ki emlékszik rá, a négy nagy csapat, amikor egymással játszott a bajnokságban, akkor volt ilyen. Rendszeresen jártunk a kettős meccsekre, nagyon sokan voltak egyébként, és ténylegesen el lehetett azt mondani, hogy ez egy olyan családi összejövetel, apák a gyerekeikkel, baráti társaságok mentek ki.
Akkor még nem székes ülés volt, hanem ilyen hosszú padokon kellett vagy lehetett ülni. No, én akkor hagytam abba a kijárást, amikor az egyik ilyen kettős meccs alkalmával az előttünk levő padon egy tojás landolt, amit persze nem nekünk szántak, hanem tovább szerették volna dobni a labdarúgást végző focisták felé, csak odáig erővel nem bírta az a tojás, vagy az a lendület kevés volt, és előttünk csattant. Lehet, hogy ekkor kezdődött a sporthuliganizmus Magyarországon, de lehet, hogy csak számomra kezdődött ekkor, vagy ekkor tapasztaltam azt.
Valóban abban egyetértek jobbikos képviselőtársammal, hogy ez csak egyik probléma, amiért nem járnak ma a családok mérkőzésekre. Sok másik probléma van, de azért talán abban egyetértünk, hogy a cél az lenne, ami a nyugat-európai vagy bármelyik, sportban, illetve azon belül is a futballban jobban felszerelt országokban van, hogy a hétvége egy olyan alkalom lenne, ami a családok naptárába rendszeresen be van írva, hogy a kedvenc csapatuk színeibe öltözve, akár zászlóval, sállal vagy bármivel kivonuljanak a meccsre; vagy akár úgy, mint Spanyolországban, ahol - egyik ismerősöm mesélte, ott volt talán egy Barcelona-Real Madrid-meccsen, de erre nem esküszöm meg - öltönyben, nyakkendőben mentek ki a szurkolók a meccsre, mert olyanfajta szolgáltatást, olyanfajta show-műsort láthattak.
Nemcsak futball volt, mert ez is hiányzik azért, hogy mi kell ennek a célnak az eléréséhez. Legalább három dolog kell; az egyik, hogy legyen jó foci. Ezt nem bontanám ki, mert talán nem fér bele abba az időkeretbe, ami számomra rendelkezésre áll, hogy elmondjam, hogy hogyan lehetne jobb foci Magyarországon. Hozzá is adom, hogy nem is értek hozzá. Tehát lehet, hogy én outsiderként nem is tudnék olyan dolgokat mondani, amiből ez levezethető lenne, és jobb lenne a magyar foci ettől. Úgyhogy ezt talán félre is raknám.
Amit viszont mindenképpen elmondanék, hogy két másik dolog feltétlenül kell. Az egyik az, hogy jobb infrastrukturális körülmények legyenek. Legyen vécé - egyetértünk. Amikor elmegy valaki egy nyugat-európai mérkőzésre, akkor nemcsak arról van szó, hogy ténylegesen normális, tiszta körülmények között tud szurkolni, tehát tiszta a pad, nincsen teleszotyolázva, vagy ha teleszotyolázzák, akkor gyorsan le is takarítják azt, hanem ténylegesen, azzal együtt persze, hogy a beléptetési procedúrán azért részt kell venni, és hogy névre szóló jegyet vagy szurkolói kártyát kell alkalmazni, mint itt az előterjesztett törvényjavaslatban, azzal együtt egyébként kap egy kis papírkát, amin rajta van az, hogy azon a meccsen a két csapatnak mi az összeállítása, mit kell tudni éppen arról a csapatról, hogy áll a bajnokságban, és minden olyan információ, amire egyébként szükség van.
Emellett természetesen be- vagy kihaladáskor keresztülmegy az ember a shopon, idézőjelben, ahol lehet vásárolni - megjegyzem: horror árért - mezt, focilabdát vagy bármi mást, ami szükséges. Tehát tényleg egy úgynevezett show részeként vannak ott az emberek, és valóban ténylegesen hétvégén családi szórakozásnak tekinthető az a 2-3 óra, amit eltöltenek ott, abban a stadionban. Tehát teljesen egyetértek azzal, aki azt mondja, hogy infrastrukturális beruházásra is szükség van.
De most jelenleg nem ez a törvény van előttünk, hanem a harmadik dolog, ami szerintem mindenféleképpen szükséges ahhoz, hogy normálisan és sokan járjanak focimeccsre, ez az, hogy rend és biztonság legyen. Nem azt mondom, hogy ne szurkoljanak az emberek természetesen jó hangerővel. Amikor én járok meccsre, például nem focimeccsre, hanem kézilabdameccsre, én is jó hangerővel szoktam szurkolni. Nem ezzel van a probléma, hanem a randalírozással.
Szerintem az előttünk fekvő törvény ezt a problémát kezeli, aztán persze meglátjuk majd, hogy a gyakorlatban hogyan kezeli, hiszen a 2009-es törvényről is azt gondolták az akkori alkotói, hogy most egyszer s mindenkorra kipipáljuk a sporthuliganizmust, aztán mégsem sikerült. Államtitkár úr elmondása szerint azért sem, mert ehhez volt ugyan írott papír, de pénz meg nem volt hozzá. Ennél is jobb ez a mostani törvény, hisz a papír mellé, ami egyébként szigorítást tartalmaz nagyon helyesen, pénzt is ad a kormány. Tehát ezzel együtt mind a két szükséges dolog, a papír meg a pénz is meglesz hozzá.
Mit is tartalmaz ez a törvény? Azt tartalmazza, hogy informatikai fejlesztés során egy olyan adatbázist hoznak létre a huligánokról, hogy meg lehessen mondani azt, hogy ki az, aki beengedhető a sportrendezvényre és ki az, aki nem. Nem tudom, hogy kellő mértékben elolvasták-e az előterjesztést, de nem arról van szó, hogy mindenkiről adatbázist készítenének. Mindenkinek személyre szóló jegye van, de csak azokat tartják nyilván, akik ki vannak tiltva a sportrendezvényekről. Nagyon helyes szerintem a törvénynek az a fajta megközelítése, hogy nemcsak a sportcsarnokon, sportpályán belüli huliganizmust próbálja visszaszorítani, hanem az odavezető meg a visszavezető úton levőket is. Persze, majd meglátjuk, hogy ennek a szigorításnak, ami most előttünk van, és ha a tisztelt Ház elfogadja, milyen eredménye lesz. Reménykedem, hogy a következő két eredményt vagy hármat biztosan eléri.
(15.10)
Egyrészt hogy vége lesz a stadionok szétverésének, a pályára való mindenféle anyag bedobálásának, illetve remélem, vége lesz annak, hogy a metrókocsikat a szurkolók szétverik. Reménykedem ebben, és én kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a javaslatot.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
