DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS
DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én leginkább az általunk benyújtott, zárószavazás előtti módosítókra, 1. számon, illetve a 9. és 10. számon előterjesztett, zárószavazás előtti módosítókra szeretnék röviden reagálni.
Mindenekelőtt viszont nem tudok úgy hozzászólni ezekhez a módosítókhoz, hogy ne tegyem szóvá azt, amit itt Lázár János képviselőtársam egy héttel ezelőtt napirend előtti felszólalásában elmondott. Én azt gondolom, hogy egy, a demagógiarekordot sok tekintetben megdöntő hozzászólásban gyakorlatilag egy éles és frontális támadást intézett Lázár János a védőügyvédség intézménye ellen. Zárójelben megjegyzem, hogy nem tudom, Lázár frakcióvezető úr beszédét akár Balsai István, akár Szalay Péter megválasztott alkotmánybírák, akik maguk is védőügyvédként dolgoztak elég sokáig, hogyan fogadták. Mindenesetre azt azért szeretném leszögezni, hogy az ügyvédség mint olyan, az ügyvédség mint az igazságszolgáltatás része, illetve a védőügyvédi intézmény mint egy alkotmányos jogot megtestesítő intézmény egész egyszerűen ugyanúgy a jogállamiság, az alkotmányos demokrácia biztosítéka, mint mondjuk, a parlament.
Egyszerűen arról van szó, hogy egy jogállamban a fegyveregyenlőség elvének érvényesülnie kell bűnvádi eljárásokban. Ahhoz, hogy a fegyveregyenlőség elve érvényesüljön, szükség van az állam irányában szükségképpen kiszolgáltatott állampolgárnak minden esetben megfelelő jogi segítségre. Aki nyíltan uszít a védőügyvédség intézménye ellen, az egész egyszerűen egy alkotmányos intézménynek a létjogosultságát kérdőjelezi meg.
Amikor Lázár frakcióvezető-társam azt tételezi, hogy a védőügyvédek eleve és szükségszerűen a politikusbűnözőket védik, akkor azért azt szeretném hozzátenni, hogy a politikusbűnözőket alapvetően azok védik, akik leszűkítik a közérdekű adatok körét. Tehát akkor, amikor majd negyedóra múlva önök szépen megnyomják az igen gombot arra, hogy Magyarországon január 1-jétől csak sokkal szűkebb körben lehessen közérdekű adatokat kérni, akkor önök állnak a politikusbűnözők oldalára.
Tisztelt Országgyűlés! Az 1. számú, zárószavazás előtti módosító javaslatunk, ami arra vonatkozik, hogy senkit ne lehessen a bírájától eltéríteni, szorosan kapcsolódik ahhoz a legfelsőbb bírósági véleményhez, amit már Gaudi-Nagy, illetve Bárándy képviselőtársaim említettek. A Legfelsőbb Bíróság azt mondta, hogy “a törvényes bíróhoz való jog megkívánja, hogy bármely jogvita eldöntésére köteles bíróság a törvény alapján előre meghatározott, absztrakt szabályok alapján alakuljon meg”. Magyarul, arról van szó, hogy egy jogállamban nemcsak hogy személyre szabottan nem lehet jogot alkotni, aktuális ügyforgalom alapján, illetve aktuális politikai érdekek alapján sem lehet bíróságot kijelölni. Igen, lehet, hogy ez bizonyos szempontból lassítja az igazságszolgáltatást, de másik oldalon viszont garanciája annak, hogy érvényesüljenek olyan jogelvek, mint akár az ártatlanság vélelme, akár a fegyveregyenlőség elve.
Mi ezt a zárószavazás előtti módosító javaslatot azért nyújtottuk be, mert úgy érezzük, hogy ez a rendelkezés, amit önök előterjesztettek, illetve egész pontosan az alkotmányügyi bizottság terjesztett elő úgy, hogy az alkotmányügyi bizottság meg sem ismerkedett annak a javaslatnak a szövegével, amit előterjesztett ugyebár, egész egyszerűen súlyosan sérti a hatályos alkotmány 2. §-ában foglalt jogállamiság elvét és éppen ezért a január 1-jétől hatályos alaptörvény hasonló rendelkezését is.
Alapvető jogállami elv ugyanis, hogy az állami szervek hatáskörének és illetékességének jogszabályon kell alapulnia, nem alapulhat egy bíróság hatásköre, illetve illetékessége egy ügyészi döntésen. A legfőbb ügyész döntése ugyanis nem egy normatív aktus, nem jogszabály. Önök rendelkezhettek volna így, hogy a jogforrási hierarchiában fölsorolják a legfőbb ügyész döntését; láttunk már ennél extrémebb dolgokat is az elmúlt egy évben. Nem ezt tették. Innentől kezdve a bíróság hatásköre és illetékessége nem alapulhat egy legfőbb ügyészi döntésen.
Az ügyész diszkrecionális joga az eljáró bíróság meghatározására éppen ezért a hatályos alkotmány 57. § (1) bekezdésében elismert, a fair eljáráshoz való jog részét képező fegyveregyenlőség követelményeivel is ellentétes. Ugyanezt a jogelvet egyébként az önök által megszavazott alaptörvény is így tartalmazza. Ellentétes, hiszen az egyik felet, tehát a közvádlót olyan döntés meghozatalára jogosítja fel minden további garancia meghatározása nélkül, amely a terhelt büntetőeljárási helyzetét meghatározza.
A másik, amelyben 9., illetve 10. számon zárószavazás előtti módosító javaslatot terjesztettünk elő, szintén azt célozza, hogy a súlyos alkotmányossági hibáit ennek a javaslatnak kiküszöböljük. Ez a rendelkezés egyrészt tartalmazza azt, hogy legfeljebb 120 óráig, de őrizetben lehet tartani valakit, másrészt pedig súlyosan korlátozza a védőügyvédhez fűződő jogot.
Itt szeretnék megállni egy pillanatra, mert már az előbbi hiba, amit említettem, tehát akkor, amikor önök a legfőbb ügyészt diszkrecionális jogkörrel hatalmazzák fel, tulajdonképpen szükségtelen is, hiszen a decemberi bírói szervezeti törvényt érintő módosításban - azt gondolom, hogy helyesen - a Legfelsőbb Bíróság elnöke kapott egy olyan jogkört, amivel egyébként tudja kezelni azt a helyzetet, hogyha bizonyos bíróságok között nagyon durva ügyleterheltségi mutatók jelentkeznek.
Itt megint csak arról van szó, hogy a védőügyvéddel való kapcsolattartás jogának a korlátozása egészen egyszerűen szükségtelen. Önök pontosan tudják, hogy azokban az ügyekben, amiket önök kiemelt ügynek minősítenek, tipikusan a különböző korrupciós bűncselekmények gyanúsítottjai általában vannak olyan helyzetben, hogy meg tudják állni azt, hogy 24 vagy 48 órán keresztül egész egyszerűen nem nyitják ki a szájukat. Akkor mi szükség van egyáltalán ilyen korlátozó szabályra?
Az a helyzet, hogy ez a dupla jogkorlátozás - tehát a 120 órás időtartam, illetve a védőügyvéddel való kapcsolattartás jogának a korlátozása - sérti a hatályos alkotmány 55. § (2) bekezdését, illetve a hatályos alkotmány 57. § (3) bekezdését. Ez egyben azt is jelenti, hogy a január 1-jétől hatályba lépő alaptörvény megfelelő szakaszait is sérti.
Tehát még egyszer, arról van szó, hogy egy bűnvádi eljárásban egy jogállamban az alkotmányos rendszernek reagálnia kell arra, hogy szükségképpen az állam egy előnyösebb informáltság, hatalmi eszközök tekintetében előnyösebb helyzetben van, mint a meggyanúsított személy. Éppen ezért minden jogállamban alapvető büntető eljárásjogi alapelv a fegyveregyenlőség elve. Azok a javaslatok, amiket itt zárószavazás előtti módosítókkal kívánnánk helyretenni, ezeknek a legalapvetőbb alkotmányos jogelveknek a helyreállítását célozzák.
Az a forradalmi jogalkotás, amit itt Lázár János meghirdetett egy évvel ezelőtt, olyan alapvető büntető eljárásjogi alapelveket sért, amit - megjegyzem - a rendszerváltást megelőző 20-30 évben sem mertek így, ilyen módon fölrúgni. Ezért én nagy tisztelettel arra kérem önöket, hogy tekintettel arra, hogy az alkotmányügyi bizottságon belül is merültek föl komoly alkotmányos aggályok, sőt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium részéről is komoly alkotmányossági aggályok fogalmazódtak meg a bizottsági ülésen, ezeket a zárószavazás előtti módosító javaslatokat támogatni szíveskedjenek.
(20.00)
Azzal kapcsolatban pedig, ami Lázár frakcióvezető úr jogpolitikai szándékait illeti - amivel akár egyet is lehet érteni, hogy a korrupciós ügyekben, az elszámoltatási ügyekben hatékonyabb felderítés és egyáltalán a korrupcióval szembeni állami fellépés hatékonyabb legyen -, két dolgot tudnék mondani.
Az egyik, hogy ha ilyen törvényjavaslattal állnak elő, akkor egyrészt a bűnfelderítésre vonatkozó megfelelő módosító javaslatokat terjesszék elő. A bűnfelderítés könnyítésére vonatkozó javaslatot nem láttunk, illetve az ügyvédi magatartásra vonatkozó szabályokat az ügyvédi törvényben meg lehet nyitni. Ezt sem tették meg.
A másik: teljes félreértés az, hogy azt gondoljuk: önmagában az, ha az okozatot kezeljük, azzal az okot is megszüntetjük. A különböző bűncselekmények következményei annak, ha egy országban nincs, a kormány nem rendelkezik egy átfogó antikorrupciós politikával. Akkor, amikor a büntetőpolitikát próbáljuk reszelgetni, itt az okozatokat próbáljuk eltüntetni.
Éppen ezért újólag arra kérném a kormányt, a miniszter urat, hogy haladéktalanul mutassanak föl egy olyan antikorrupciós stratégiát, aminek az elfogadása és végrehajtása esetén nincs is szükség arra, hogy újra a büntetőpolitikán tegyen erőszakot az Országgyűlés.
Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)
