DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Így a költségvetési vita vége felé nem árt visszaemlékezni, úgy gondolom, hogy honnan is indultunk. Nem árt visszaemlékezni, hogy a miniszterelnök a felvezető felszólalásában felsorolt öt olyan ágazatot, amely öt ágazat alapvetően az elkövetkezendő években gyökeres reformon kell keresztülmenjen, és húzóágazatként fog megjelenni. Elmondta azt is a felszólalásában a miniszterelnök, hogy az elkövetkezendő egy esztendő meghatározó lehet a következő tíz évre. Kisgazdaként nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy valószínűleg a leírásból valami hiba folytán kimaradt az egyik legfontosabb ágazat, a mezőgazdaság.
Az a helyzet, tisztelt Ház, hogy ha húzóágazatot keresünk, és olyan húzóágazatot, amelynek nemcsak magyar gyökerei, hanem magyar alapjai is vannak, amely nélkül a magyar vidék egészen egyszerűen nem törhet ki a jelenlegi helyzetéből, akkor a mezőgazdaságról kell szólnunk.
Tisztelt Ház! Úgy gondolom, a mezőgazdaság jelenlegi állapotában, a jelenlegi szerkezeti viszonyok mellett valóban nem tud húzóágazat lenni, de azzá kell tenni. Az elkövetkezendő esztendő arról is szólhat, hogy bármilyen szűkösek is azok az erőforrások, azok a költségvetési források, amelyek rendelkezésünkre állnak, mégis meg kell kezdeni azokat a reformlépéseket, amelyeknek a döntő része sokkal inkább jogi, sokkal inkább előkészítő jellegű, mintsem költségvetési forrás kérdése.
Mire gondolok alapjában véve? Jelenleg a magyar mezőgazdaság szerkezete azért is alkalmatlan arra, hogy valódi húzóágazat legyen, mert sem a tulajdoni, sem a birtokviszonyok nem teszik erre alkalmassá. A tulajdoni és birtokviszonyok megváltoztatása nélkül, meggyőződésem, az alapvető funkciót sem tudja ellátni. Hosszú idő óta, az elmúlt húsz esztendő arra utalt… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Az elmúlt húsz esztendő arról szólt, hogy a kibocsátás nem nőtt, hanem csökkent.
Teleregény lesz a felszólalásom, mert folytatni kívánom. (Taps a kormánypártok soraiban.)