IKVAI-SZABÓ IMRE
IKVAI-SZABÓ IMRE
IKVAI-SZABÓ IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Igazából nekem talán nem feladatom, hogy reagáljak Bácskai képviselőtársam hozzászólására, de nem feledkezem meg erről, mert fontos szakmai kérdéseket vet fel. Én inkább az elején kezdeném.
Miért fontos ennek a forrásmegosztási törvénynek most a tárgyalása? Mert túlmutat Budapesten, túlmutat azon az 1,7 millió emberen, akiért a város felelős, oly mértékben mutat túl, amilyen mértékben az ott megtermelt GDP koncentrálódik, ami nem kevesebb, mint a hazai termék 35 százaléka. Ahhoz, hogy a 24 önkormányzat békésen egymás mellett élni tudjon, tehát ne a megosztás mértékével, annak módjával legyen elfoglalva, mi sem jobb eszköz, mint egy törvény. Ez a törvény 2006-ban megszületett.
Persze érdekes, hogy mi volt előtte. Egy nagyon komoly nyugtalanság, amely megosztotta a 23 kerületi önkormányzatot egymás közt, megosztotta a kerületeket a fővárossal szemben, így tehát a város önkormányzatainak jó nagy része nagyjából a költségvetés készítését megelőző nagyon feszült időszakban nem volt mással elfoglalva, mint azzal, hogy egymás zsebébe nézzen, és vitassa azt a metodikát, amit számára akkor jogszabály elő nem írt, csak pusztán a józan ész, így aztán másképp nem, mint erőből vagy politikai praktikákkal lehetett végigvinni egy forrásmegosztást, anélkül pedig a kerületi önkormányzatok költségvetése meg nem alapozható. A törvénnyel vagy törvény nélkül kérdésre, tisztelt ház, a válasz tehát egyértelmű: törvénnyel jobb, mint törvény nélkül.
Jó-e az a törvény, amit 2006-ban a Ház alkotott, vagy sem? Éppen a képviselői indítvány mutat rá arra a két nagyon fontos hiányosságára, ami miatt felvállalták ezt a javaslatot, hogy nem tökéletes - melyik jogszabályunk tökéletes? -, viszont működőképes. Ez a módosító indítvány nota bene, amit képviselőtársam barkácsolásnak nevez, a Fővárosi Önkormányzat szakjogász és pénzügyes hátterével készült el, tehát tudomásom szerint barkácsolásnak, hozzá nem értő házi munkának semmiképp nem nevezhető. Ez a javaslat tudja azt, hogy kikorrigálja a hibákat, persze természetesen minden kritika jogos, amely arról szól, hogy a jogharmonizációt az önkormányzati törvénnyel vagy az államháztartásról szóló törvénnyel nem végzi el, mert ehhez kétharmados jogszabály kell. Nagyon nehéz lenne ebben a helyzetben most, egy ciklus végi állapotban erre vállalkozni.
Mit tud még ez a jogszabálytervezet? Azt tudja, hogy megszünteti azt a nagyon komoly jogbizonytalanságot, tisztelt Ház, amely a rendszerbe 2007-ben bekerült. Akkor 6,2 milliárd forintot kellett nekünk a törvény betűjével ellentétben átadni a kerületnek a józan ész és a költségvetési számítások alapján. Tettük ezt annak tudatában, hogy törvényi felhatalmazás nélkül, ha úgy tetszik, többlettámogatást nyújtunk a kerületeknek, amit egyébként elvonni jogunk lett volna a hiányosságok miatt. Ezt teljes egészében orvosolja ez a jogszabály. Ha más nem, ez legalábbis mindenképp érdeme.
(17.30)
Harmadrészt szeretném leszögezni, hogy négy év tapasztalatunk van a forrásmegosztási törvény alkalmazásában. Ez a törvény nem hibátlan, ideértve azokat a hibajavításokat is, amit most a képviselőtársaim indítványa korrigálni fog. Természetes, hogy minden ilyen munka a gyakorlatban szerzett tapasztalatokkal reparálható.
Na jó, jó, de mit tudunk erről konkrétan? Például azt tudjuk - kezemben tartom annak a június 11-ei emlékeztetőnek a másolatát, amit a kerületi polgármesterekkel tartott, 17 önkormányzat részvételével zajló egyeztetésről készítettünk, ahol ellenzéki és kormánypárti egyaránt megnyilvánultak -, mi az eszenciája ennek. Nos az, hogy ezt a tervezetet - hiszen ennek a tervezetnek az egyeztetését végeztük el a kerületekkel egymás közt - a kerületi önkormányzatok megértették, alkalmasnak tartották a legfontosabb probléma megoldására technikai indítványként, de mindenképp azt mondták, hogy összességében többségükben nem ellenzik ennek benyújtását. Teljes, maradéktalan egyetértés volt abban mind a 17 jelen lévő önkormányzat között - jelzem, ezen az egyeztetésen a Számvevőszék képviselője megfigyelőként ugyancsak részt vett -, hogy a forrásmegosztásról szóló törvény átfogó reformjára szükség van; úgy, ahogy Bácskai képviselőtársam elmondotta. De ez önmagában még nem minősíti azt, ami most benyújtásra került. Nincs a két dolog között semmiféle ellentmondás.
Hogy mennyire színes világ ez a budapesti önkormányzati világ, mi sem bizonyítja jobban - hadd idézzek én is a hitelesség kedvéért -, mint a kiváló kerületi kollégák hozzászólásainak eszenciája. Azt mondja egy nagy fővárosi kerület, a XII. kerület képviselője: jobb híján támogatják a jelenlegi javaslatot; véleménye szerint a komfort nélküli lakások számításban való szerepeltetése konzerválja a rendszert, s a többi, s a többi. Mit mond a VIII. kerület képviselője? Kérik a szakfeladatok listában rögzítését, tehát adekvátan, ahogyan itt a jogszabályt benyújtották. Mit mond a XVII. kerület képviselője? Szükséges a törvény teljes körű átalakítása, de osztja a nézetet, hogy ebben a ciklusban erre már nincs idő. Felveti egy újabb szakmai csoport alakításának szükségességét egy átfogó reform módosító munkáinak az elkészítésére; a jelenlegi javaslatot minimális célként elfogadja.
Tehát aki azt állítja, hogy Budapest önkormányzatai nem tudnának egy jobb forrásmegosztási törvényt készíteni, az téved. Íme, itt a bizonyíték. Tudnának, de felmérték a helyzet realitását, ciklus végi állapotát, és azt mondták, hogy tulajdonképpen minden megoldás jó, ami azt a legitimitási problémát orvosolja, amire egyébként a Számvevőszék rámutatott.
S végül két érdekes kérdésről, pusztán az egymással való párbeszéd jegyében. A világ a budapesti önkormányzati körben tényleg nagyon színes. A egymás közötti megosztásáról beszélek már rég, hiszen a főváros és a közötti arányokat senki nem vitatja; ezt kinyitni tudomásunk szerint senki nem akarja, ezen már rég túl van a budapesti önkormányzati közösség. Nagyon érdekes, hogy a egymás közti megosztásán van tulajdonképpen a vita. Azért, mert az idő eltelt az önkormányzati múltban, s a város urbanisztikai, városszerkezeti, gazdasági értelemben, sőt kulturális és kereskedelmi értelemben megváltozott. Ott, ahol rég az iparosított technológiával épült, magyarán panellakások jelentettek hajdan nagy problémát, ott inkább egy bevásárlóközpontos vagy átmeneti zónás fejlesztés történt, s most más lett a probléma, a probléma háttérbe szorult. Ahogy nyúltak hozzá az úgynevezett panelproblémához, úgy ennek a súlya csökkent. A belvárosi belső kerületekben, ahol európai mértékben is hallatlan nagy az 1000 négyzetméterre jutó népsűrűség - négy kerületünk van, ahol 100 fő fölött van ez az arány -, ott természetesen a substandard, az úgynevezett komfort nélküli vagy alacsony komfortfokozatú lakások aránya a problémás. Hogy ez most bérlakás-e vagy nem bérlakás? Én, Bácskai képviselőtársam, nagyra becsülöm azt, ahol maradt bérlakás, mert a bérlakás a lehetősége annak, hogy a rehabilitáció meglegyen. Sajnos a túl gyorsan - '94-ről és '95-ről beszélek, és még előtte '92-93-ban a vadhajtásokról - lezajlott városi, nem csak budapesti, városi lakásprivatizáció bizony ezt a problémát kódolta.
De például a külső, legkülső kerületekben, így például Ríz Levente polgármester úr XVII. kerületében - aki az önkormányzatunkban ugyancsak fideszes képviselő - az a probléma, hogy neki meg nincs ipara. Mert tipikusan a Rákosok egy parkváros, kertváros jellegű külső területet jelentenek, nem volt mód az elmúlt húsz évben arra, hogy ott egy effektív ipar és így helyi iparűzésiadó-bevétel keletkezzék, így tehát őt ez a forrásmegosztási rendszer sújtja. Azt mondja a II. kerület egyébiránt, hogy őt a budai hegyvidéken a nagy zöldfelület sújtja, hiszen annak a parkfenntartása hatalmas terheket ró rájuk; és azt mondja végül a XI. és a III. kerület, a két legnagyobb kerületünk majd’ másfélszázezres lakossággal, hogy nekik ez a hallatlan nagy népesség és az ahhoz kapcsolódó kötelező szolgáltatások fenntartása okozza a legnagyobb gondot.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, summázva megítélhetjük, hogy ez a törvény keletkezésénél fogva nem arra törekedett, hogy ezeket a különbségeket jól kezelje. Toldozás-foldozásnak azért az egyszeri módosítást nehéz nevezni, de mindenesetre a toldozás-foldozás ezeknek a különbségeknek az elosztásban való súlyának a megváltoztatására irányul. Az egyik 45, a másik 15, a harmadik meg 14 százalékban súlyoz, téríti el a egymás közötti megosztását, de lássunk csodát, milyen érdekes az élet, a legnagyobb eltérítést mégiscsak az úgynevezett deficitfinanszírozási számítás okozza az állandó népesség mellett. Tehát sem a laksűrűség, sem a belterületi területmérték, sem pedig a substandard lakások, sem pedig a panellakások nem okoznak együttesen akkora eltérítést kerület és kerület között, mint az állandó népesség és a hiány finanszírozása. Mert az igazi probléma, tisztelt képviselőtársaim, hogy mint ahogy vidéken, a fővárosban sem tudja a központi költségvetés megfinanszírozni a működés nagy részét. Sőt, Budapest sajátossága, hogy már évek óta - majdhogynem azt mondtam, egy évtizede - a saját bevételeivel finanszírozza meg a működése javát.
Összefoglalva: miközben Bácskai úr felvetései helyénvalók, semmiképp nem aktuálisak. Az aktualitás most az, hogy vajon ennek a törvénynek az elfogadása és gyors hatálybalépése esetén - egyébként október 15-ével el kell kezdenünk a jelenleg hatályos jogszabályok alapján a kerületekben az adatgyűjtést - vajon 2010-ben a forrásmegosztást legitim formában tudja-e a Fővárosi Közgyűlés elfogadni, vagy már megint barátilag és szakmai alapon kell a döntést meghozni. Tehát legitimitása lesz-e az eljárásnak, erős legitimitása, alkotmányossága, kikerüli-e a jogütközést, vagy sem? Ez az indítvány, amit képviselőtársaim beterjesztettek, ezt a problémát kezeli.
A kérdés az, hogy persze kell-e átfogó reform a forrásmegosztásban. Kell, de ez nem időszerű. Boldog város az, amelynek az alapkérdéseit rábízzák a képviselőire. Így tehát arra biztatom képviselőtársaimat, hogy nyomjanak igent erre a törvényre, és vegyenek részt, segítsék elő a következő évtől a forrásmegosztási törvény átfogó reformját, ezeknek a kérdéseknek a mentén, amit egyébként Gy. Németh Erzsébet képviselőtársam maga is felvetett.
Köszönöm szépen.
