DR. SZABÓ ÉVA
DR. SZABÓ ÉVA
DR. SZABÓ ÉVA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem gondolom, hogy itt nekem is ismételnem kellene azokat az ellenérveket, amelyeket az államtitkár úr és képviselőtársaim már megtettek azokkal a kritikákkal szemben, amelyek az új polgári törvénykönyv előkészítésével, a vita folyamatával kapcsolatban felmerültek, és ezekkel összhangban a köztársasági elnök úr is megfogalmazott kritikát. Azokat az ellenérveket sem szeretném ismételni, amelyek a törvény egészére, szerkezetére és használhatóságára vonatkozóan már elhangoztak, mert úgy gondolom, hogy az elfogadás előtti vitában tapasztaltak és a mai nap tapasztalata alapján is úgy gondolom, ez parttalan vita marad.
Ezzel kapcsolatban azonban egy gondolatra azért mindenképpen szeretnék reagálni, ez pedig a házszabályszerűségre vonatkozik. Salamon képviselőtársunk hosszasan idézett a köztársasági elnök úr átiratából. Az erre vonatkozó szakasz felolvasása közben egyetlenegy kulcsmondatot azonban kihagyott - nyilván véletlenül - a felolvasásból, most ezt szeretném idézni: “Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint a Házszabály megsértése önmagában nem eredményez alkotmányellenességet.” Ez természetesen nem mentség arra az esetre, ha a házszabályszerűség valóban megállapítható, de egyelőre vita és értelmezés tárgya, hogy történt-e házszabályszerűtlen lépés.
A következőkben a köztársasági elnök úr átiratában egyetlenegy szakmai, érdemi, illetve tartalmi észrevételével kapcsolatban szeretnék vitatkozni, ez pedig az alapítványok jogutód nélküli megszűnésével kapcsolatban felmerült gondolata. A polgári törvénykönyv szabályozása az alapítvány jogutód nélküli megszűnése idején is, tehát nem csak az alapítás pillanatában, lehetővé tette, hogy az alapító rendelkezzen a megszűnő alapítvány vagyonáról, az általa juttatott vagyonmértékig, tehát a megszűnés esetén a hitelezők kielégítése után fennmaradt vagyonról van szó. A köztársasági elnöki észrevétel azt kifogásolja, mivel az utólagos rendelkezés nem része az alapító okiratnak, a törvényességi felügyelet sem terjed ki rá. Az alapító az alapítvány fennállásának utolsó pillanatáig módosíthatja az alapító okiratot, másrészt pedig a vitatott esetben, mint említettem, a hitelezői igények kielégítése után fennmaradó és az általa juttatott vagyon mértékéről rendelkezik, így nincs további garanciára szükség, különös tekintettel arra, hogy az alapítvány megszűnése után nem is lenne értelmezhető az ügyészi törvényességi felügyelet fenntartása az alapító határozatára vonatkozóan.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, az senki számára, de a jogász számára bizonyosan nem vitatható, hogy a tulajdonnal való rendelkezés szabadsága alapvető alkotmányos követelmény. Akkor miért is változtatna az alapítvány jogi lényegén - hogy a köztársasági elnöki szófordulattal éljek - az a rendelkezés, amit az alapítás pillanatában a tulajdonos számára megengedünk, hogy a sok-sok bizonytalan tényező ismeretében a tulajdonával rendelkezzen a jövőre vonatkozóan, illetve a jövőbeni körülmények ismerete hiányában ezt a rendelkezést később is megtegye? Nem gondolom, hogy ez a szabályozás, ez az új rendelkezés akár az alkotmány, akár a polgári törvénykönyv megkívánt szellemiségével ne lenne összhangban.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
(11.10)
