BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS
BENCSIK JÁNOS (Fidesz): Nekem is eszembe jutott egy mondás: tanulj, fiam, mert szamár maradsz! Hallgatván itt a kétperces hozzászólásokat, időközönként megerősödött bennem ez a gondolat, de már csak azért is, mert én magam is így e késő éjszakai órán, ahelyett, hogy az alvással tölteném az időmet, részt veszek ebben a vitában.
De mégis részt kell venni, és szeretném elmondani a véleményemet egy másik mondással kezdve: tanulj, fiam, hogy a te életed könnyebb legyen, mint a miénk! Ezek a mondatok hangzottak el évtizedeken keresztül nagyon sok családban, mígnem a 90-es évek második felében számos új alapítású felsőoktatási intézmény kínálta a diplomaszerzés lehetőségét, s a hagyományosnak mondható állami intézmények is szélesebbre tárták a kapuikat a hallgatók előtt. Ez bizony a hallgatók számának növekedéséhez jelentősen hozzájárult, és ezt tetézte a termelő munkahelyek számának rohamos csökkenése és a szolgáltató szektor átmeneti felfutása is.
A könnyebb diplomaszerzés lehetőségét megteremtendő létrehozták azokat a slágerszakokat, amelyek többnyire valóban csak tömegigényeket elégítenek ki, de a munkáltatók által támasztott minőségi elvárásoknak már nem tudnak vagy nem is kívánnak megfelelni. Azt gondolom, hogy Szabó Zoltán képviselőtársammal idáig egyet is értünk.
A tanulásigényes szakokon, amelyek többsége, elsősorban a műszaki pályákon, ahol még persze minőségi elvárások is vannak, biztos megélhetést tudna nyújtani, viszont elmaradoznak a hallgatók, legalábbis így volt ez eddig, de a napi gyakorlat kikényszeríti a változást. A kérdés az, hogy a kormányzati szándékok alapján milyen irányba fognak ezek a változások mutatni.
Itt a lefolytatott vita alapján azt tudom mondani, hogy ha a törvényt ebben a formában fogják támogatni kormánypárti képviselőtársaim, akkor a hátrányos helyzetű fiatalok felsőoktatásba történő bejutási esélyeit fogják végletesen bekorlátozni. Nem képes mindenki arra, hogy az európai viszonylatban is magasnak mondható tandíjat bevezesse a kasszába, még akkor sem, hogyha Szabó Zoltán egy napi családi sör kategóriájába sorolta ezt.
Ha a törvényt ebben a formában fogják elfogadni, akkor a szükségesnél és az elviselhetőnél is nagyobb mértékben fogják gazdasági haszonszerzés színterévé tenni a felsőoktatási intézményeket. Hogyha ebben a formában fogadják el a törvényt, akkor az állami fenntartású intézmények finanszírozása nem kiszámíthatóvá, hanem csökkenővé fog válni.
Az indoklási rovatban persze az okokról is értesülhettünk, és ezt nagyon korrekten Szabó Zoltán képviselőtáram is megerősítette, merthogy a felsőoktatás finanszírozását a konvergenciaprogramhoz kell igazítani, tehát pénzt kell belőle kivonni, magyarázza maga a beterjesztő is.
Ha így marad a törvény, akkor még kedvezőtlen állami finanszírozás sem fogja megilletni a nem államilag fenntartott intézményeket, számukra még háromesztendős szerződést sem biztosít a törvénytervezet. Talán a felekezeti intézmények vagy a kilencvenes évek elején önkormányzati támogatással megalakuló alapítványi főiskolák, melyek a magyarországi felsőoktatási térkép fehér foltjait igyekeztek és igyekeznek mind a mai napig felszámolni, azok másodrendű, esetleg sokadrendű szereplői a magyar felsőoktatásnak? Holott jelentős mértékben járultak hozzá egy-egy gazdasági válságövezet megújításához és a kedvezőbb nemzetgazdasági folyamatok elindításához.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néha úgy tűnik, mintha Magyarországon nem minden mondás állná ki a gyakorlati élet próbáját. Az biztos, hogy nem, miszerint „segíts magadon, s akkor majd a baloldali kormány is megsegít” - a nemzeti erőforrás-gyarapítás szempontjából kiemelten fontos elitképzés égbekiáltó hiányáról már ne is beszéljünk.
Összességében, összefoglalva úgy tűnik, a felsőoktatásban is csak az ott dolgozók munkájára, s ha az elvégzésre kerül, akkor Isten segítségére számíthatunk.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
