DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA
DR. HOFFMANN RÓZSA (KDNP): Valóban, Szabó képviselő úr, pontosan erről beszéltem. Ezekben a nyugati országokban van segítsége a tanárembernek. Ha ezen a nyomvonalon el tudnánk indulni, nagyon jó lenne, akkor, adott esetben lehet, hogy még magasabb óraszám is szóba jöhetne.
De nem ezért kértem szót, hanem azért, hogy kifejezzem, hogy Bókay úrral tökéletesen egyetértek abban, amikor azt mondta, hogy nem lehet differenciálatlanul a hátrányos helyzetű kisiskolák meg a nagy iskolák sorsát kezelni. Most pontosan ez történt: generálisan, Szabolcstól Zaláig, Tolnától Baranyáig 22 óra a pedagógusok óraszáma, függetlenül attól, hogy az adott iskolában mi a helyzet.
S engedje meg, hogy még egy történetet elmeséljek. A hallgatóim most pont olyan vizsgálatokat végeztek az elmúlt héten, ahol olyan gyerekekkel beszéltek, akiknek az iskoláját összevonták, és ezért máshová kell menniük. Volt olyan, aki utazik, volt olyan, aki nem. De egy az egyben, kivétel nélkül minden gyerek borzasztóan megsínylette. Hetedikes kisgyerekekről van szó, akiket a fogadó osztály nem fogadott be, akik idegennek érzik ott magukat. Ezeket a gyerekeket sem uszoda, sem digitális tábla, sem semmi nem kárpótolhatja azért, hogy elvesztették azt a megszokott közeget, azt a fészket, ami esélyt adott nekik arra, hogy nevelik őket.
Arra szeretném kérni önöket, hogy ezekben az intézkedésekben ne feledkezzenek meg arról, hogy mi volt az eredeti szakmájuk, hogy a pedagógia csak akkor lehet sikeres, ha ott a tanár és a diák egymást ismerve, egymást szeretve, türelmesen, békében, nem hajszoltan együtt tud működni. Minden egyéb, technika, uszoda, felszereltség csak ezután jöhet. Ezért megy rossz irányba az oktatás, mert a reformok az anyagi, a materiális javakat célozzák meg, nem pedig a humánumra koncentrálnak. Ilyen irányba kellene a továbbiakban lépni. (Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.)
