ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY
ARATÓ GERGELY oktatási és kulturális minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Abban a helyzetben vagyunk, amikor nagyon fontos kérdésekről, nagyon lényeges, az ország sorsát, az iskolák sorsát, a pedagógusok sorsát érintő kérdésekről, azt kell mondanom, alkalmatlan módon kell tárgyalnunk, hiszen itt lényegében egy érdek-képviseleti kezdeményezésről van szó, ami természetesen arra irányul, hogy az adott szervezet, adott esetben szakszervezet által képviselt társadalmi csoport helyzetét valamilyen módon jobbá tegye; itt ebben az esetben olyan módon, hogy a tipikusan 22 órás heti óraterhelést 20, illetve 21 órára állítsa vissza, csökkentse le. Ez egy természetes, érthető törekvés, azt gondolom, minden társadalmi csoport, minden szakszervezet arra törekszik, hogy a lehető legkisebb munkaterhelés mellett a lehető legjobb fizetési körülményeket érje el.
Ami miatt azt mondom, hogy nem feltétlenül alkalmas a mostani alkalom erre, Tóth Ferenc képviselő úr hozzászólása világított rá, aki bizony a népi kezdeményezés érdeméről alig szólt, ehelyett egy egyébként megszokott oktatáspolitikai pamfletet adott elő, amellyel lehetne vitatkozni, de azt hiszem, hogy most nem alkalmas erre a téma, merthogy igazából nem erről kellene beszélgetnünk, nem erről kellene szót váltanunk.
A népi kezdeményezés arra teremt alkalmat, arra teremt lehetőséget, hogy átgondoljuk, áttekintsük azt, hogy jó-e az a kialakult egész szabályozási rendszer, amelyikben ma közoktatásunk működik, hiszen természetesen, még egyszer mondom, egy érthető, természetes kívánság az, hogy legyen kevesebb kötelező órája a pedagógusoknak lehetőleg több fizetés mellett. Azt hiszem, nem is nagyon vitatkoznánk egyébként a Házban erről, ha önmagában a népi kezdeményezésben a megfelelő jókívánságról kellene csak döntést hozni.
Ámde az Országgyűlés felelőssége ennél nagyobb, mert azt is mérlegelnie kell, hogy egy-egy pozitív lépéshez, egy-egy jó szándékú javaslathoz megvannak-e a szükséges feltételek, rendelkezésre állnak-e azok a feltételek, amelyek lehetővé teszik, hogy egy ilyen típusú kérést teljesítsünk.
(19.30)
Képviselő úr beszélt az idei költségvetésről, az Országgyűlés előtt van a jövő évi költségvetés, ha ennek számait áttekintjük, akkor az látható, hogy nincsenek olyan többletforrások, amelyek a közoktatásban mobilizálhatóak lennének. Ez azt is jelenti, hogy a jelenlegi helyzethez képesti többletigény kielégítésének nincs meg a forrása.
Képviselő úr némiképp lekicsinylően említette meg a 2002-es béremelést, amelynek egyébként ma is az a következménye, hogy messze a 2001-es szint fölött vagyunk reálbérekben is a közoktatásban. De kétségkívül bírálható és kritizálható a 2002-es béremelés. És nem azért bírálható, és nem azért kritizálható elsősorban, mert kevés volt, miközben, hozzáteszem, bizonyára mindannyian tudnánk érveket mondani, hogy a pedagógusok magasabb bért érdemelnének, hanem elsősorban azért kritizálható, mert nem voltak meg hozzá a szükséges források, emiatt jelentős feszültségek keletkeztek a közoktatás egészében. Másodszor azért, mert differenciálatlanul, a minőségi követelmények, az ezzel járó többletteljesítmény elvárása nélkül adtuk ezt a béremelést. (Pettkó András: Az önkormányzatok terhére.)
Ebből aztán az a probléma keletkezik, az a probléma keletkezne a mostani javaslat elfogadásával is, hiszen valóban, az Országgyűlés megteheti azt, hogy visszaállítja az óraszámokat, hogy olyan döntést hozunk, amelynek egyrészt nincsenek meg a forrásai ma az önkormányzatoknál, a fenntartóknál. Márpedig a fenntartók további terhelésének megfelelő források nélkül nagyon világos következményei vannak, képviselőtársaim, annak intézmény-összevonás, intézménybezárás a következménye. Másrészt pedig úgy adnánk többletjuttatás, hogy ehhez nem járul többletteljesítmény, nem járul többleteredmény a közoktatásból, amire azt mondhatnánk, hogy megéri ezt a forrást rendelkezésre bocsátani.
Ezért azt javaslom az Országgyűlésnek, ha van ilyen szándéka, ha van ilyen lehetőség, akkor először teremtsük meg a többletforrásokat, utána pedig határozzuk meg azt, hogy mik azok a célok, amelyek érdekében ezeket a forrásokat el kívánjuk költeni. Mitől lesz jobb a diákoknak? Mitől lesz jobb többletteljesítmény az iskolákban az ilyen módon elköltött forrástól?
Összefoglalóan, képviselőtársaim, tehát azt tudom mondani, hogy itt most egyetlen gombnyomással nem tudjuk megoldani a pedagógusfoglalkoztatással, a pedagógusbérekkel kapcsolatos összes problémát. Azt gondolom, és ezt hozzá kell tennem, hogy főleg a népi kezdeményezés indoklásában és a vitában nagyon határozottan megjelenik az az igény is, hogy tekintsük át a pedagógusfoglalkoztatás egészét. Ez persze nem olyan egyszerű, hogy akkor most csinálunk egy nagy közvélemény-kutatást, ahol mindenki elmondja, hogy milyen sokat dolgozik. Ebből a parlamenti képviselőknél is kijönne az, hogy egyébként heti nemhogy 168, de 185 órát dolgoznak, hiszen mindannyian nagyra értékeljük a saját tevékenységünket. Valószínűleg nem ez a leghatékonyabb módszer.
Amikor joggal kritizálták önök a tavalyi év elején bevezetett pedagógusmunkához kapcsolódó munkaerő-nyilvántartást, akkor éppen azt mondták el önök is, a Ház mindkét oldalán, és azt mondták el a pedagógusok is, hogy olyan felesleges adminisztrációs terhet, gondot okoztunk, aminek az eredménye egyébként nem érvényes, nem felhasználható. Tehát arról lehet és kell beszélgetni, hogy a pedagógusok számára a leghatékonyabb foglalkoztatási forma, a munkaterhelés meghatározásának leghatékonyabb formája valóban a heti kötelező óraszám meghatározása-e. Elvileg elképzelhető, mint ahogy vannak is Európában ettől eltérő rendszerek, amelyek havi és éves időkeretekben gondolkoznak, amelyek napi teljes munkaidőben és ennek beosztásában gondolkodnak.
Arról is el lehet töprengeni, hogy fölmérjük azt, hogy milyen egyéb munkaterhek vannak, ezeknek a szervezése hogyan tehető egyenlőbbé, hogyan tehető jobbá. Ezektől a kezdeményezésektől nem zárkózik el a kormány. De azt hisszük, hogy ezek nem egy parlamenti gombnyomással eldönthető dolgok, hanem bizony ezek szívós szakmai munkával és tárgyalással eldönthetőek. Egyrészt szívós tárgyalással az érdekképviseletekkel, erre mindazokkal, akik erre hajlandóak voltak, eddig is nyitottak voltunk, ezután is nyitottak leszünk; és szívós szakmai munkával itt a parlamentben is arra, hogy akár egy ilyen alkalmat is valóban szakmai kérdések megvitatására és ne egymás meglehetősen egysíkú és nem is mindig tartalmas minősítésére használjunk fel.
Azt képviselőtársaim is tudják és láthatják, hogy azokban az esetekben, amikor azt látjuk, hogy egy-egy intézkedés nem éri el a megfelelő szakmai hatást, nem jó a visszajelzés, akkor nyitottak vagyunk arra, hogy tárgyaljunk az érdekképviseletekkel, és döntéseket hozzunk ennek következtében. Nem titkoljuk azt, hogy például a közoktatási törvény tavaszi módosítása, az úgynevezett elrendelhető órák bevezetése kapcsán, amelyet a pedagógus-szakszervezetek, mind a PDSZ, mind a Pedagógusok Szakszervezete szakmai alapon, ésszerűen támadott, azt mondtuk, hogy ezt a többletterhet levesszük az iskolákról, levesszük a pedagógusokról, mert nem éri meg a vele járó adminisztrációt.
(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Összefoglalóan tehát, képviselőtársaim, azt tudom elmondani, hogy nyitottak vagyunk akár az érdekképviseletekkel, akár a parlamentben érdemi szakmai vitára és érdemi tárgyalásra, de azt is kérjük, hogy szakmai kérdéseket, nagyon fontos és lényeges szakmai kérdéseket ne próbáljunk egyszerű politikai adok-kapokká egyszerűsíteni. Ezért tisztelettel azt tudom mondani, hogy a népi kezdeményezést a kormány nem támogatja, ugyanakkor erről a kérdésről, mint ahogy a pedagógusfoglalkoztatás minden kérdéséről nyitottak vagyunk érdemi szakmai vitára és érdekegyeztetésre.
Köszönöm szépen, elnök úr.
